Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-46
52 'Áz örézággyutés képviselőházának 4 hézségek. Ez a kérdés sokíkal fontosabb, mintsem meg nemi érdemelné, hogy vele pár percig foglalkozzunk. (Halljuk! jobb felölj A legkönnyebb, a legjobb a helyzet aránylag a filozófiai szakon, mert itt az oklevelet szerzett hallgatók nagyirésze a női hallgatókból kerül ki, akik pedig nem mindnyájan mennek kenyérkereső pályára, vagy ha igen, előbbutóbb megválnak attól. Igen nagy azoknak a száma a férfiak közül is, akik ngyan már megszerezték az oklevelet, de azért más pályát választanak. Ezért egészen nyugodtan lehet mondani, hogy tanárok, tekintetében nemhogy bőség volna, hanem a közel jövőben igen könnyen hiányok fordulhátnak elő. Már sokkal nehezebb a helyzet a jogi szakmán, amelynek mai oktatási rendszere, amely szerint az ifjúság elvégezheti tanulmányait anélkül, hogy az előadásokat látogatná és anélkül, hogy a tudományos munkának a mechanizmusát megismerné, úgyis sürgős reformra szorul. Ez a reform aztán maga után fogja vonni, hogy, miután az ifjúságnak nincs alkalma más kenyérkereset után nézni, nem is fognak erre a pályára olyan számban menni. De figyelembe kell venni, hogy az ipari, a gazdasági- és a hiteléletnek napról-napra több szüksége van jogászilag képzett egyénekre, sőt igen sokan vannak a szabad pályán mozgó egyének közül is olyanok, akik kvalifikációhoz kötött állások elnyerésének mellékgondolata nélkül is jogi végzettséget szereznek. Továbbá a magyar igazgatásnak igen sok olyan ügyköre van még, amelyet jogi kvalifikációhoz lehetne kötni, igy pl., hogy egyebet ne mondjak, a jegyzői állás, mert a jegyző úgyis sok jogi munkát végez. Úgyhogy, ha ezt figyelembe vesszük, még korántsem kell aggodalommal lennünk az egyetemek jogi diplomát gyártó nagy munkájával szemben. Legnehezebb a helyzet az orvosoknál. Még Nagy-Magyarországon is hallatszottak panaszok az orvosok nagy száma miatt, pedig akkor, még aránylag sokkal kevesebb volt az orvos. Nagy-Magyarországon 1910-ben 1807 orvos volt, 1910-ben pedig 5565. Ma ezek a panaszok sokkal érthetőbbek, mert bár csonka Magyarországon 1921 : ben 4676, 1925-ben pedig 5216 orvos volt. az évről-évre jelentkezett szaporulat azonban aránylag nagyobb, mint annak idején NagyMagyarorsagon volt. Ha az orvosok számát a lakosság számához viszonyítjuk, ugy azt látjuk, hogy 1921-ben 10.000 emberre esett 5:83% orvos, 1924-ben pedig 6:32%. Ez a szám magában véve nem volna sok, de az elosztás rossz, mert igy is 160 emberre egy orvos esik. Az orvosok 1 közül 1925-ben Budapesten 2280 volt, vagyis több mint az orvosi kar kétötödrósze, igy Budapesten 10.000 emberre 24*6% orvos esett, mig a vidéken csak 4-1%. De a vidéken az orvosok legnagyobb része városokban lakik, úgyhogy bátran azt lehet mondani, hogy a falusi lakosság egészsége fölött még mindig nem áll elég orvos őrt, (Ugy van! Ugy van!) amit különben a gyermekhalandósági, általában a halálozási statisztika is mutat. Ha az állam megfogja találni annak móidját, hogy a fiatal generáció a vidéken helyezkedhessek el, ugy az orvosok nagy száma miatt korántsem kell aggodalommal lennünk. Egyébként valószínű, hogy az ifjúság is ugy, mint a múltban, a jövőben is meg fogja találni kellő érzékkel, hogy a tudományos szakok közül melyiket válassza. Ez kitűnik abból is, hogy 1922 óta az orvostanhallgatók száma folyton fogy, 1922-ben 5237, '. iilése Í92f május 13-an, péntekéit. 1923-ban 5028, 1924-ben 4076, 1925-ben pedig 3382 orvostanhallgató volt. A műegyetemet végzett egyének száma is szaporodik és ez az emelkedés kell, hogy bizonyos aggodalommal töltsön el bennünket. Remélhető azonban, hogy a magyar mérnökök általánosan ismert jó hírneve, továbbá a remélhetőleg megerősödő gazdasági élet kielégítést fog nyújtani a jövőben, hogy a mérnökök könnyebben tudjanak elhelyezkedni. A közgazdasági tudományi kar hallgatói sem tudnak elhelyezkedni azzal a könnyedséggel, amint azt ettől az intézettől remélni lehetett. Ennek az intézetnek, amely 1920-ban nyilt meg, az volt a célja, hogy a közgazdasági eszmék iránt felkeltse az érdeklődést és a közgazdasági tudományt intenzivebben művelje. Azóta, amióta ez az intézet fennáll, még nagyon rövid az idő ahhoz, hogy birálatot mondhassunk, vájjon ez az intézet a hozzáfűzött várakozásoknak megfelelt-e, reméljük azonban, hogy azok, akik ebből az intézetből kikerültek, a magyar közgazdasági élet fellendítéséhez hozzá fognak járulni és sem az ifjúság, sem a nemzet nem fog csalódni abban a várakozásban, amelyet ehhez az intézethez fűzött. Nagyon figyelmet érdeklő egyik intézkedése a költségvetésnek ezeknél a címeknél az, amely a kultuszkormánynak a múltban a főiskolai menzák támogatására rendelkezésre állott 95.726 pengőt 180.000 pengőre emeli fel. Ezzel ugy, mintha most már a képviselőház által elfogadott, a közszolgálati alkalmazottak gyermekeinek tanulmányi ösztöndíjáról szóló törvénnyel, amely évenként 1 millió pengőnek felvételét rendeli el a költségvetésbe erre a célra, a tanuló ifjúság felé fordul a kultuszminister ur melegen érző szive, amely tanuló ifjúság mögött ma már nem áll ugy, mint a háború előtt, egy tehetős középosztály, amely ifjúságot ma már nem támogat egy a békében záloglevelekből és állampapírokból álló, jelentékenynek nevezhető ösztöndíjalap és igy a kultusminister urnák ezek az intézkedései rájuk nézve még értékesebbek. De reméljük, hogy az ezen segélyezést és támogatást élvező ifjúság nem is fog soha megfeledkezni arról, hogy mivel tartozik a hazának azért, hogy a törvényhozás testülete szűkös időkben is az adózó polgárság anyagi erejének megfeszítésével sem feledkezett meg róla. Az emiitett ösztöndíjak nemcsak főiskolai, hanem középiskolai célokat is szolgálnak, ezért áttérek most a középiskolák tételének ismertetésére. Erre a célra ebben a költségvetésben 12,513.000 pengő van felvéve, de ebben benne foglaltatik a kisvárdai állami gimnázium, továbbá a budapesti IX. kerületi állami reáliskola építésére felvett 160.000, illetőleg 250.000 pengő beruházás is. A középiskolák feladata az, hogy a vallás erkölcsös nevelés mellett a főiskolai oktatásra készítsenek elő és hogy az általános műveltséget szolgálják. Hogy a középiskolák ezeknek a céloknak évszázadokon keresztül, mondhatni mindenkor mennyire feleltek meg, ezt valamennyien tudjuk. A középiskolák, nem hazai mértékkel mérve, hanem monhatni világmértókkel mérve, az egész emberiségre nézve nagy jelentőséggel bíró sok tudós, orvos, államférfiú tudásának az alapját rakták le (Jánossy Gá: bor: Mindnyájunkét!) és a magyar középosztálynak, a magyar közéletnek annyi kiváló embert neveltek, akik a hazáért nemcsak dolgozni, hanem meghalni is tudtak és igy a középiskolai tanári kar valóban méltó az egész
