Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-46
Az országgyűlés képviselőházának 46. 67%, az intézetek száma pedig közben 57% -kai szaporodott. Még élesebb megvilágítást nyer a kérdés, ha külön szemügyre vesszük azon főiskoláinknál az elméleti és gyakorlati oktatásra előirányzott hitelek összegét, melyeknél e tekintetben a békebeli állapottal közvetlen összehasonlítást lehet tenni. Például a Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemnél ilyen címen az 1914/15. évben 278.400 pengő volt előirányozva, mig a jelenlegi előirányzat csak 152.482 pengőt tesz ki, tehát az elmaradás 120.918 pengő, ami 43%-nak felel meg. De legszomorúbb az összehasonlítás a kultusztárca keretébe tartozó egyetemi klinikákon kezelt betegek és az internátus okban nevelt gyermekek élelmezési költségeinél. így a BudaPesti Pázmány Egyetemi klinikákon az 1914/15. évben egy ember élelmezési költsége 2-80 pengő, az 1927/28. évre 2-25 pengő, vagyis 20%-kai kevesebb. A Szegedi Ferenc József Egyetemi Klinikákon az 1914/15. évre egy ember élelmezési költsége 2 pengő, 1927/28. évre 1*65 pengő, tehát 19%-kai kevesebb; a középiskolai internátusoknál az 1914/15. évre egy ember élelmezési költsége 1.16 pengő, 1927/28. évre 0-97 pengő, vagyis 17%-kal kevesebb; az elemi iskolai tanitóképzőintézeteknél 1914/15. évben 1-16 pengő, 1927/28. évben 0-66 pengő, vagyis 43%-kai és a bábaképzőknél 1914/15. évre 1-67 pengő, 1927/28. évben 1-40 pengő, vagyis 17%-kal kevesebb egy ember élelmezési költsége. Ezek a kiadások természetüknél fogva a legkevésbé lehettek az általános takarékossági kívánalmaknak alárendelve, pedig itt is a békebelivel szemben nagy az elmaradás. Ezek az adatok mindennél nyomatékosabban igazolják, hogy a kultusztárca dologi javadalmazásának további lehető felemelésére nézve a jövőben is minden alkalmat meg kell ragadni. Jelentékeny tétele a költségvetésnek az, mely a válási célok támogatását foglalja magában és melyből kitűnik, hogy a kormány át van hatva attól a szándéktól, hogy a hazai egyházakai karöltve működjék, azoknak az ethikai és kulturális céloknak az érdekében, amelyeknek a szolgálata az államnak és az egyháznak egyaránt feladata kell hogy legyen. Ebből a szempontból kindulva a jelen költségvetésben 7,606.830 pengő van előirányozva, mely összeg a múlt évi költségvetéshez képest 3 millióval több. Ebből a többletből 1,140.924 pengő az alsópapság illetményéhez való hozzájárulásra esik, amely célra az előirányzat az 1922/23. évtől, vagyis a kormánynak hivatalba lépése óta 736.780 pengőről évről-évre fokozatosan 4,010.456 pengőre emelkedett és amely Összegből a protestáns lelkészek kongruájának buzaalapon való megállapítása, a kongruáknak háború előtti mérvre való felemelése, a lelkészi családi pótlékok felemelése, a protestáns adócsökkenési segély folyósitása történt, s most pedig a kultuszminiszter urnák a múlt évi költséágvetésben tett Ígéretéhez képest a korpótlékok lesznek rendezve, A jelen költségvetésbe felvet többlet másik része, vagyis 1,859.076 pengő az egyházak egyéb támogatására lesz fordítandó. Az egyházaknak ily egyéb irányú támogatása is az 1924/25. év óta 697.146 pengőről 3,308.954 pengőre emelkedett. Szükséges ez a támogatás a katolikus egyháznál azért, mert ennek helyzete lényegesen megváltozott. Ingatlan vagyonának tekintélyes részét elvesztette, ülése 1927 május 13-án, pénteken. 5i állampapírokba és záloglevelekbe elhelyezett alapjai elértéktelenedtek. De halasztást nem tür az elaggott lelkészek nyugdíjának rendezése és az alapjaikat vesztett papnöveldék tanárainak • fizetéskiegészitése sem. De a katholikus egyház eben a megváltozott helyzetében nem képes a reá háruló kötelezettségeinek eleget tenni. Különösen égető szükségként jelentkezik sok halaszthatatlan uj épitkezés és helyreálitás keresztülvitele,, amelyet legcélszerűbbnek ugy vél a kormány megoldani az államkincstárnak ezidőszerint nem fokozható megterhelése nélkül, hogy az épitkezés szükségleteiről egy kölcsönei gondoskodik és ennek a kölcsönnek évi annuitását állítja be a költségvetésbe. Készben ugyanezen okokból szükséges a hasonló támogatás a többi egyházaknál is felmerülő épitési szükségleteik kielégítése ós más elodázhatatlan egyházigiazgatási szervezési célokból. Az áldozat', amelyet a nemzet e címen hoz, kétségtelenül tekintélyes, de az erkölcsi erők megbecsülése elengedhetetlen kötelessége a kormánynak. Egy csoportba foglalom össze a költségvetésnek a főiskolákra vonatkozó tételeit és pedig a négy egyetemet, a budapesti egyetem közgazdaságtudományi karával és a műegyetemet, amelyeknek költsége a költségvetésben együttesen 18,469.460 pengőt tesz ki, vagyis a költségvetésnek 14-99 százalékát. Első hallásra nagynak látszik ez az összeg, figyelembe kell azonban venni, hogy ennek az összegnek legnagyobb része klinikai Ikölt'ség, a klinikai költségek pedig kórházi költségek. De figyelembe kell venni azt is, hogy ezzel a kiadással szemben egy jelentékeny bevétel is áll és pedig a bevétel 6,447.000 pengő, vagyis a kultusztárca összbevételeinek az 57%-a esik erre a célra, úgyhogy az egyetemek tulaj donképen csak 11,721.110 pengőt igényelnek, ebben azonban még benfoglaltatik a szegedi egyetem továbbépítésére felvett 750.000 pengő is. Örvendetes jelenség, amelyet meg kell állapítani, hogy azok a hangok, amelyek az egyetemek számának sokasága ellen időközönként, a sajtóban is, de egyéb helyeken is elhangzottak, napról-napra jobban elhalkulnak és elcsendesednek. Mindig többen meg többen lesznek azok, aikik átlátják, hogy a magas oktatást nem lehet szembeállítani a népoktatással, mert mind a kettőnek egyformán megvan a maga létjogosultsága; mindig többen lesznek azok, akik belátják, hogy a magas oktatásért hozott áldozatok gazdaságilag is gyümölcsözők, mert a jó tanár, mérnök, orvos a gazdasági életűek is nagyon szükséges tényezőije, jó nevelés, jó kiképzéis pedig csak Ott lehetséges, ahol a tanár hallgatóival közvetlenül ós intenziven tud foglalkozni, ez pedig ma csak a vidéki egyetemeken történhetik, ahol az ifjúság, távol a főváros zajától és ezer csábításától, nyugodtan készülhet jövendő fólethivatásáira. \Á. rvidéki egyetemeknek to,-' vábbá az a nagy előnyük van, hogy közve^ len kapcsolatot teremtenek környezetükkel és annak intelligenciájával ós a tudósok közvetlenül közlik tudásuk eredményét a közönség' széles réjtegeivel, ha pedig; a vidéki egyetemeknek ez a tudbmányterjesztő munkája kimélyül, abból a magyar tudományos életre isi kimeríthetetlen haszon fog hárulni. (Ugy vart! jobb felől.) Azok a hangok, amelyek az egyetemek sokasága ellen felhangzottak, inkább onnan eredtek, hogy az egyetemről kikerülő ifjúság elhelyezkedése körül vannak nagy ne^ A
