Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-46
É5Ö f Áz országgyűlés képviselőházának 46. járt a pénzügyi tárca után következik, sőt ha vesszük, hogy a pénzügyi tárcában bizonyos dohánybeváltási és egyéb költségek is szerepelnek, ugy azt kell mondanom, hogy a kultusztárca költségvetése áll az első helyen. Egy költségvetés elbírálásánál azonban mindig éles határvonalat kell vonni a rendes és rendkívüli kiadások között. A rendkívüli kiadásokat ismét indokolt, — mint az állami költségvetésnél is történik — átmeneti kiadásokra és beruházásokra fordítani és csak ha ezt az eljárást követjük ennél a költségvetésnél, akkor tudunk kultúrpolitikánk jellegéről, kultúránk fejlődéséről és fejlesztéséről tiszta képet kapni. A rendes kiadások összege rendesen olyan szükégletekből adódik, amelyek elől a kormánynak nincs módja kitérni. Ilyenek a fennálló intézmények szükséges fentartási költségei, az alkalmazottak, az állásokra kinevezett tisztviselők illetményei, a nyugdíjasok ellátása és a felvett kölcsönök kamatai. Ezek elől a kormány nem térhet ki, ezek az úgynevezett reáliák, amelyek a költségvetés által csak ponfosan megállapittatnak, de nem történik mérlegelésük a költségvetésben, mert törvényes és tételes intézkedésen alapulván, feltételük nem függ a kormány intézkedésétől és a költségvetésbe való beállításuknál és elbírálásuknál inkább az érdekesség szempontjából érdemelnek figyelmet, mert arányaik alakulásából, emelkedéséből sok felvetett kérdésre nyújtanak tanúságot és feleletet. Sokkal döntőbb súllyal bírnak azonban a rendkivüli kiadások, melyek nem az állami életnek rendes folyományai, melyek külön elhatározást igényelnek és egyszersmindenkorra merülnek fel, vagy hogyha több évem át ismétlődnek is, mégsem birnak az állandóság jellegével. Ezek azok a kiadások, amelyekkel kulturpolitikánkait vissizük, amelyek segítségével kulturális intézményeinket fejlesztjük, régi intézményeinket kiépítjük, uj intézményeket létesítünk, amelyekkel töhAt az általános műveltséget, a tudományos és művészi előhadadást elősegítjük. És ha/ ebiből a szempontból vizsgáljuk a költségvetést, akkor azt látjuk, hogy bár nagy az az összeg, amelyet a kultusztárca igényel, de nagyon kevés jut ebből arra a célra, amellyel tulaj do nkópen kultúránkat fejleszteni ós előrevinni akarjuk; hogy az állami költségvetésben a kultusztárca költségvetése 121,351.740 pengőjéből — csak a kerek számor kat vésziem — 43 millió, vagyis 35 százalék a személyi kiadás, amire még ki fogok térni. 11,698.000 pengő, vagyis a költségvetés 9*64 százaléka a nyugellátás. A nyugellátás magas összegét teszi ki elsősorban a nyugdíjasok nagy száma, másodsorban a laktnyugibérek emelkedésié és végül az 1924. évi te. az a rendelkezése, hogy a gazdasági újjáépítés tartamára elrendelt nyugdíjcsökkentés a 15 évnél több szolgálati idővel' rendelkezőkké lés a hátraha*gyottakra nézve be lett szüntetve. 34,277.000 pengőt tesz ki az önkormányzati alkalmazottak és nyugdíjasok illetményeihez való hozzájárulás, miután nem volna méltányos, hogy a nem áílami tanszemélyzet az államiival teljesen egyenlő munkát végez, rosszabb elbánásban részesittessék. Viagyis az Összes kiadásoknak 73*62 százalék a személyi kiadás. Ha ehhez még hozzávesszük a dologi kiadást, amely szintén kerekem 24 millió pengőt tesz ki, vaigyüs 20, százalékéit, almi szintén rendes kiadás, akkor azt látjuk, hogy kereken ülése 192*7 május 13-án, pénteken. csak 1,800.000 peinjgő az az átmeneti kiadás; kerek Összegbén 5,600.000 pengő a beruházás és így tulaj donképen csak 7,410.730 pengő az az összeg, mely a kultuszkormánynak a költségvetésben rendelkezésére áll arra, hogy nagy koncepciójú terveit végrehajtsa és a nemzet kultúráját előrevigye. Ezt le kívánom hangsúlyozottan szögezni, ha netalán valaki azzal a váddal állana elő, vagy abban a mentalitásban élne, hogy túlméretezzük kultúránkat, holott ez egy tényleges szükséglet, egy nemzetmentő munka, hogy utódainknak egy szebb ós jobb jövőt készítsünk elő. A személyi kiadások nagyságának oka ezen nagy kormányzati ágnak rendkívül kiterjedt voltában keresendő. A széleskörű központi igazgatás, a négy egyetem, a közgazdaságtudományi karral, a műegyetem, hat főigazgatóság, három középiskolai és két polgári iskolai tanárképző, az 53 fiu- és leányközépiskola, a 189 állmi fiu- és leánypolgári iskola, a 11 állami felső kereskedelmi iskola, a 28 tanfelügyelőség, a 12 tanító- ós tanítónőképző, a 2 állami óvóképző, az 1053 állami elemi iskola, a kisdedóvó, a testnevelés, a tudományos és művészeti intézetek természetszerűleg sok munkaerőt igényelnek, úgyhogy a kulturtárca létszámába az 1927. és 28. költségvetési évben 12.624 egyén tartozik. Miután a létszámapasztás fokozatosan végrehajtatott, az 1922/1923. évi 15.745 létszámmal szemben 3121 főryi apadás-, a múlt évi 12.761 létszámmal szemben pedig 145 főnyi apadás mutatkozok, de mivel az újonnan felállított III. számú sebészeti klinikán 5, a Horthy Collegiumnál újonnan rendszeresített adjunktusiés egy leányinternátusi központ előadói-, a szolnoki bábaképzőnél egy uj tanársegédi állásra volt szükség, a tényleges apadás a múlt évvel szemben 137 fő. A dologi kiadások 24,562.390 pengőt tesznek ki. Ez az összesített tétel mutatja talán legjobban, hogy csak látszólag nagy az az összeg, melyet a kultusztárcára áldozunk, mert tényleg kultúrintézményeink teljes erővel és szabályszerűen működnek, azonban a nagyközönség nem láthatja, mily körültekintő munka és takarékosság fejtendő ki e téren minden vonalon, sok helyütt mily nehézségekkel kell megküzdeni és a vezetőemberek mily nagyfokú gondosságára és buzgalmára van szükség, hogy fennakadás ne álljon be és még e mellett is az intézményeknél működő szakférfiak minden buzgólkodása dacára, a dologi hitelek alacsony volta szükségszerüleg érezteti hatását abban, hogy ezen intézmények sok esetben nem képesek teljesitőképességük maximumát elérni. Elég rámutatnom arra, hogy a kultusztárca 1914/1915. évi dologi természetű kiadásai, — az ország területi kisebbedésnek figyelembevételével — átszámítva az 1927/28. évi dologi kiadásoknál átlag 28%-kal nagyobbak. Ez a nagy átlagban tett összehasonlítás azonban még mindig nem tájékoztat eléggé a valóságos állapotról, mert az egyes iskolafajták és intézmények szempontjából külön-külön vizsgálva a helyzetet, azt tapasztaljuk, hogy a dologi javadalom aránya a békeállapothoz képest a legtöbb esetben még sokkal kedvezőtlenebb. Csak néhányat említsek: az állami középiskoláknál és internátus oknál 41% az elmaradás, a polgári iskolai tanárképzőknél az elmaradás 71%, a polgári iskoláknál 46%, ugyanakkor az intézetek száma 124%-kai emelkedett, a felsőkereskedelmi iskoláknál az elmaradás
