Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-46
Az országgyűlés képviselőházának 46. ülése 1927. évi május hó 13-án, pénteken, Zsitvay Tibor, Puky Endre és Huszár Károly elnöklete alatt. Tárgyai: Elnöki előterjesztések. — A vallás- és közoktatásügyi tárca általános tárgyalása. Felszólaltak: Oberhammer Antal előadó, Beck Lajos. Karafláth Jenő, Fábián Béla, Vasadi-Balogh György, Kethly Anna, Farkas Elemér, Várnai Dániel, Bleyer Jakab, — A legközelebbi ülés idejének ós napirendjének megállapítása. — Az inditványkönyv felolvasása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesitése. A kormány részéről jelen vannak: gr. Bethlen István, gr. Klebelsberg Kunó. (Az ülés kezdődik d. e. 10 óra 20 verckorj (Az elnöki széket Zsitvay Tibor fostfalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Perlaki György jegyző ur. a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Urbanics Kálmán jegyző ur. a navaslatok ellen felszólalókat pedig Szabó Zoltán jegyző ur. Napirend szerint következik az 1927/28. évi állami költségvetés (írom. 81) egyes tárcáinak folytatólagos tárgyalása. Soron van a vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetésének általános vitája. Az előadó urat illeti a szó! (Halljuk! Halljuk!) Oberhammer Antal előadó: T. Képviselőház! A nemzet ünnepszámba menő napjai közé kellene sorolni azokat a napokat, amikor a törvényhozás csarnokában kizárólag a nemzet kultúrájáról folyik a szó, amikor kizárólag arról folyik a szó, hogy helyes-e az a mód. az az ütem és az az ut, amelyen kultúrpolitikánk halad, elégségesek-e és szükségesek-e azok az eszközök, amelyek kulturális intézményeink fentartására és fejlesztésére fordítunk; amikor arról folyik szó. hogy a mai helyzetben szabad-e. vagy talán épen nem kell-e nekünk nagy tervekkel foglalkoznunk, megteszünk és megtettünk-e mindent, hogy kulturális szinvonalunkat fentartsuk és megálljuk helyünket abban a versenyben, amelyet az összes államok kifejtenek kultúrájuk fentartása érdekében. Mondom, a nemzet ünnepszámba menő napjai közé kellene ezeket a napokat sorolnunk, mert a nemzet kultúrája a nemzet élete. Azok a nemzetek, amelyek a kulturális versenyben lemaradnak, azok létük küzdelmében napról-napra jobban legyengülnek, mig más kulturáltabb, tehát gazdaságilag is fejlettebb államok felülkerekedése folytán megsemmisülnek, mert kultúra nélkül a nemzet gazdaságilag sem versenyképes. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. IV. Ezt nekünk nagyon jól meg kell fontolnunk, mert a nagy világégésből, mint a legnagyobb vesztesek kerültünk ki, kiknek egész állami létét ós igy kultúráját is a végpusztulás veszélye fenyegette. Kulturális bajainknak ma is az a főforrása, hogy elvesztettük az ország kétharmad részét és vele elvesztettük sok szép kultúrintézményünket is. Azok is, amelyek megmaradtak, az összeomlás után lerongyolódtak, drága felszereléseiket széjjellopkodták, azokat most drága pénzen kell pótolni és a katasztrófa bennünket akkor ért, amikor a megkezdett nagy kulturális* építkezések már folyamatban voltak. Teljesen be volt fölöttünk borulva 1918-ban' és ma mégis örömmel és megelégedéssel állapithatjuk meg, hogy ismét kezd felónk fordulni a külföld figyelme, mint kulturnemzet felé, sőt sokkal jobban, mint a háború előtt, mert az Ausztriával való közös viszonyunk folytán mindig háttérbe szorultunk. Meg kell állapítanunk, hogy nemcsak régi kulturális intézményeinket állítjuk lassan helyre, hanem ujakat is létesítünk, olyanokat, amelyek iránt a külföld tudósai és kulturpolitikusai is érdeklődnek, idejönnek és elragadtatással nyilatkoznak a mi kultúránkról. Ez kétségtelenül a nemzet nagy áldozatkészségének érdeme, mely a kultúra fontosságát s nagy erejét felismerve, a szükséges összegeket a kormánynak rendelkezésére bocsátja. De épen olyan érdeme a kormánynak is, amely a nemzet gondolkozását, a nemzet felfogását ebbe az irányba terelte és különösen érdeme a kormányban annak a férfiúnak, aki ma báró Eötvös József és Trefort örökében ül, aki ugy is, mint történettudós, ugy is, mint kulturpoíitikus, az egész világon ismert, aki nemrég jött vissza Olaszországból, ahol útja a magyar kultúrának is diadalútja volt és aki nagyszabású koncepciójában felölei a magyar kultúrának minden ágazatát és lépésről-lépésre, megfontoltan valósítja meg terveit kiváló munkatársainak közreműködésével, aránylag csekély költséggel. (Erdélyi Aladár: Ugy van! Éljen!) Azt mondottam, hogy csekély költséggel. Igaz ugyan, hogy a kultusztárca számszerű öszszegével az állami költségvetések között mind7
