Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-45
46 r Az országgyűlés képviselőházának 45. ülése 1927 május 12-én, csütörtökön. szagban ilyenről tájékozva lenni, az kétségtelenül én vagyok. (Esztergályos János: Mussolini nr maga jelentette ki! — Zaj.) Elnök: Esztergályos képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Gr. Csáky Károly honvédelmi minister: Sohasem jelentette ki, hogy háborúra készülődik, semmiféle nyoma ennek nincs, nagyon kérnem kell tehát az igen t. képviselő urat, hogy csak olyan információkat használjon fel, amelyek tényeken is alapulnak. (Rothenstein Mór: A cselekedetei olyanok, hogy háborúra vezetnek! — Zaj. — Elnök csenget.) Ami a Somogyi-Bacsó-ügyet illeti,. erre nézve egészen nyugodtan adhatok felvilágosítást, amennyiben nálam katonai hatáskörben jelenleg vizsgálat már nem folyik, mert minden szál, annak legutolsó konzekvenciájáig követve lett, anélkül, hogy kellő számú bizonyíték volna a katonai bíróság elé tartozó egyetlen egyénnél is, akikről még szó van mint gyanúsítottról, a vád emelhetésére. (Esztergályos János: Ez a Somogyi gyilkosság?) Igen. Az egész ügy felderítése folyamán azonban egy pár polgári egyén is gyanúsnak látszik, de nem tartozván a katonai bíróság hatásköre alá, a katonai ügyészség az összes aktákat, az összes felderítési eredményekkel együtt áttette a polgári bírósághoz, azzal a megkereséssel, hogy tessék most már az illető polgári gyanúsíthatok ellen a vizsgálatot tovább folytatni és befejezni. (Esztergályos János: Az meg majd visszaküldi!) Még egy kérdést tett Malasits t. képviselő ur a továbbszolgáló altisztekre vonatkozólag, nevezetesen a továbbszolgáló altiszteknek nem rendelkezési állományba — mint ő mondotta — hanem átmeneti viszonyba való helyezésére nézve. Azt mondja a képviselő ur, hogy 500 altiszt kérte az átmeneti viszonyba való helyezését és hogy ebből csak 17 kérést teljesítettünk. Ez tényleg így van éspedig azért van igy, mert lehetetlenség, hogy az amúgy is csekély altiszti állományból egyszerre ötszáz embert elbocsássunk. Ez nem történhetik máskép, mint lassú, fokozatos átmenet révén. A helyzet ma azi, hogy folyó évi július hó l-ig lehet csak a törvény értelmében az átmeneti viszonyba helyezni, azon túl már csak a nyugdíjazás következhetik. Ezért kérte most egyszerre ez a sok altiszt az elbocsátását és az átmeneti viszonyba való helyezését. Ezt azonban a honvédség vitális érdekeinek megsértése nélkül teljesíteni nem lehet, annál kevésbé, mert amúgy is hiány van altisztekben. Ezt tehát csak fokozatosan és lassan lehetséges keresztül vinni. A tizenhét egyénen felül, akiket már átmeneti viszonyba helyeztünk, a legközelebbi időben — azt hiszem, — negyven lesz azoknak a száma, akiknek a kérését teljesíteni tudjuk. (Esztergályos János: Szegény öreg csontok, szenvedhetnek tovább! — Derültség.) Ami Vértes István igen t. képviselő ur megjegyzéseit illeti, azt hiszem, nem szükséges, hogy azokra részletesen kitérjek, mert ezek a javaslatok nagyrészt olyanok, amelyek hosszú idő óta megvitatás tárgyát képezik köztem és a pénzügyminister ur között. Ezek részint pillanatnyilag nem teljesíthetők, részint elvi szempontokból nem teljesíthetők, de nem is annyira fontosak .ezek a kérdések, mert hiszen nem az a lényeg, hogy kaptak-e közlekedési segélyt, havi tizenkét pengőt, vagy nem. Nem mindenki kapja a közlekedési segélyt, csak az, aki bizonyos távolságban lakik. Hogy ez megváltozik-e, vagy nem, az nem annyira lényeges, mint inkább az általános fizetésjavitás. (Ugy van! Ugy van) Itt kell az általános bázisnál megfogni a kérdést és ha ezt meg tudjuk oldani, akkor az ilyen részletkérdések nem birnak semmi különösebb fontossággal. T. Ház! Végül csak egy pár szót akarok még szólni a katonai ellenőrzés megszűnéséről és ezzel kapcsolatban a Nemzetek Szövetségének invesztigációs jogáról. (Halljuk! Halljuk!) Végre sikerült elérnünk, hogy a nagykövetek tanácsa mindenféle ellenkezés dacára amely máshonnan érvényesült, kénytelen volt elismerni azt, hogy eleget tettünk a trianoni békeszerződés katonai követelményeinek és hogy ennek következtében nincs többé itt létjogosultsága az eddigi entente ellenőrző bizottságnak. (Egy hang jobbfelől: Hála Istennek!) Hangsúlyoznom kell azonban, hogy ez nem jelenti azt, hogy valami megváltozott volna a trianoni békeszerződés alapjain és hangsúlyoznom kell, hogy még csak azt sem jelenti, hogy ezentúl semmiféle ellenőrzésnek nem leszünk alávetve. Ellenkezőleg, a békeszerződés kiköti, hogyha az ellenőrzésnek ez a módja megszűnik, akkor átmegy az ellenőrzés joga a Nemzetek Szövetségére. A Nemzetek Szövetsége erre vonatkozólag szerkesztett is egy invesztigációs eljárási szabályzatot, amelyet velünk közölt, amely azonban a mi hozzájárulásunk nélkül jött létre, mert nem hivtak meg minket a tanácsba, mikor ezt tárgyalták s ennek következtében nem is járultunk hozzá ennek ilyen formában való megszövegezéséhez. Németországgal a Nemzetek Szövetsége, amikor ott megszűnt a katonai ellenőrzés, a német viszonyokra nézve külön letárgyalta az invesztigáció rendszerét és Németországgal közös megállapodásra is jutott ebben a tekintetben. Ez tehát a különbség a két ország helyzete között jelenleg az invesztigáció tekintetében. Ami már most az általános kérdéseket, a toborzás kérdését, az általános védkötelezettség kérdését és a hadsereg szervezeti kérdését illeti, mindezek a kérdések — mint bölcsen méltóztatnak tudni — a trianoni békeszerződés diktátumában vannak lefektetve és mig ez a szerződés változást nem szenved, mi ránk nézve abszolút kötelező. Igaz, hogy ez a szerződés világosan hivatkozik arra, hogy a mi lefegyverésünk csak az első lépés az általános lefegyverzéshez. Azért, hogy a fegyverkezés általánosan csökkenthető legyen, megállapítja a békeszerződés, hogy mi igy meg igy szereljünk le először. Minthogy mi ennek a kötelezettségünknek eleget tettünk, nekünk jogunkban áll és kötelességünk követelni a Nemzetek Szövetségétől, (Ugy van! Ügy van! jobbfelől.) hogy most a magnk részéről kövessenek el mindent arra nézve, hogy tényleg a töbi államok is lefegyverezzenek vagy legalább is csökkentsék a fegyverkezésüket. (Ugy van! jobbfelől. ) Hogy ez ma a Nemzetek Szövetségében egy nagyon nehezen vajúdó kérdés, amely mai állapotában majdnem ugy fest, .mint a legtöbb szónok itt kifejtette, hogy t. i. ugy fest a dolog, mintha egyáltalában nem tudna létrej önni semmiféle megegyezés, ez tényleg igy van. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a Nemzetek Szövetsége a saját presztízse szempontjából ( kénytelen lesz előbb-utóbb ezt a kérdést dűlőre vinni éspedig olyan értelemben, hogy a Nemzetek Szövetségének minden egyes tagállama azt magára nézve is elfogadhatónak találja, mert hiszen ha nem képes erre a Nemzetek Szövetsége, akkor tulajdonképen ő maga \
