Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-45
44 r Á& országgyűlés képviselőházának 6 inkább a protekció, semmint a háborús kitüntetések és a kiváló harctéri szolgálat volt az irányadó, amikor ebbe a csoportba beosztották őket. Hogy ez mennyire helytelen volt, mutatja, hogy 1924-ben ezt az egész IV. csoportot eltörölték, de nem törölték el azokat az előnyöket, amelyeket ebből kifolyólag az illetők nyertek, úgyhogy ez a méltánytalanság a tisztikarban ma is szóbeszéd tárgyát képezi. Nagyon örülnék, ha az igen t. honvédelmi minister ur e 21 évi szolgálati idő előnyei tekintetében annál is inkább igazságot osztana, mert azok, akik a háború elején két-háromeszteudős főhadnagyok voltak és 1918—19-ben őrnagyok lettek, ma mind ezredesek, ellenben akik a háború kitörésekor lettek főhadnagyok, ma huszévi szolgálat utáti is csak századosok; még az őrnagyi rangot sem érték el. Ha pedig szolgálati idejüket veszem figyelembe, egyforma szolgálati idő után illetményeiknek 40%-át sem kapják meg a protekciós tisztek illetményeihez képest. Miután az előadó ur már felemiitette a vitézségi érem pótdíj tárgyában azt az örvendetes tényt, hogy reménységük lehet a vitézségi érem tulajdonosoknak arra, hogy részükre a pótdíjat folyósítják, ezzel — az idő rövidsége miatt — foglalkozni nem kívánok. Ez mindenesetre nagyon jó hatást fog kiváltani azokban, akik a vitézségi érmek pótdíját már öt esztendő óta hiába várják. Meg is kell szüntetni szerintem azt a kontrasztot, mely a virággal, nótával való háborúba indulás és a keserű hazatérés és szomorú fogadtatás között volt. Még csak a fürdőkedvezményeket kívánom szóvátenni. Arra kérem a minister urat. akadályozza meg azt, hogy nőtlen tábornokok is igénybe vehessék a fürdőkedvezményt, mert Hévizén az elmúlt esztendőben pl. előfordult... (Gr. Csákj/ Karolt/ honvédelmi minister közbeszól.) De tábornoki fizeiésük megengedi, hogy ők a fürdőkedvezmény igénybevétele nélkül mehessenek fürdőhelyre! (Gr. Csáky Károly honvédelmi minister: Bajosan!) Szerintem kedvezményt csak annak lehet és szabad adni, aki arra rá van szorulva és anyagi helyzete nem engedi meg a fürdő igénybevételét. Nem szabad elvonni a kedvezményt a kisebb fizetésű tisztektől, akik mégis csak jobban rá vannak utalva erre a kedvezményre. Tavaly júliusban például Hévizén háromszor annyi ezredes és tábornok volt ilyen kedvezményes beutalással, mint az összes oda beutalt főtisztek együttvéve. (Gr. Csáky Károly honvédelmi minister: A kapitányok mégis inkább egészségesebbek!) Dé a harctéren ezek szereztek inkább nyavalyát! Nagyon kérem a honvédelmi minister urat, hogy ezeket az előterjesztéseimet, amelyeket kizárólag a tisztikar anyagi helyzetének feljavítása szempontjából tettem szóvá, konszideráció tárgyává tenni méltóztassék, már csak azért is, mert a hadsereggel áll vagy bukik ez az ország! Kérem ezt nemcsak mint magyar törvényhozó, hanem mint jó magyar ember is, mint harcos, hadviselt is, aki magamat ma is magyar katonatisztnek tartom mindaddig, amig ezeréves országhatárainkon újra magyar őrtüzek nem égnek! A költségvetés.t elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Pintér László! Elnök: A képviselő ur nincs jelen. Töröltetik. Szólásra következik? Í5. ülése 1927 május 12-én, csütörtökön. Perlaki György jegyző: Nincs senki feliratkozva! Elnök: Kivan valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A honvédelmi minister ur kivan nyilatkozni. Gr. Csáky Károly honvédelmi minister: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Tekintettel az előrehaladott időre, csak röviden fogok reflektálni a felmerült kérdésekre és néhány szóval akarom az általános katonai helyzetet jellemezni. Hogy mindjárt a konkrétumra térjek, örömmel hallottam, hogy majdnem minden szónok kivétel nélkül a tisztek, altisztek és a legénység fizetésének feljavítását sürgette. Méltóztassanak elhinni, hogy ezek a kérdések senkinek sem fekszenek — ez természetes — jobban a szivén, mint épen nekem. Mindent el is követünk abban a tekintetben, hogy lehetőleg kedvező tempóban siettessük annak folyamatát, hogy elérjük nemcsak százalékban a békebeli paritást, hanem természetszerűleg az életstandard drágulásának százalékát is beszámítva a békebeli helyzetbe. Sajnos azonban, ez nem rajtunk múlik. A kívánság mindenhol megvan, a jóakarat megvan, minden meg is történik ebben az irányban, ami megtörténhetik. A dolog lényege azonban az, hogy akkor méltóztassanak több adót is megszavazni és az adófizető polgárok vállait még jobban megterhelni. (Jánossy Gábor: Ami lehetetlen!) Nagyon jól tudjuk, hogy a mai helyzet ennek épen a megfordító ttja, mert hiszen mindnyájunk megg'g'yőződése, — a pénzügyminister ur képviseli legjobban ezt az álláspontot — hogy lehetetlen az adófizető polgárok vállaira több terhel rakni, (Ugy van! Ugy van!) sőt az azon lévő terheket csökkenteni kell. (Helyeslés.) De csökkenteni kell nemcsák az adóalanyok érdekében, hanem egészen világos, hogy az állam financiális erejének érdekében is, mert hiszen csak az az állam birhat erős financiákkal, mélynek adófizető alanyai gazdaságilag erősek. (Helyeslés.) Ennek a gondolatnak folytatásába illik az is, hogy csak a financiálisán erősen, jói álló állam, tehát az erős adófizetőkből álló állam adhat azután olyan fizetéseket alkalmazottainak, mint amilyeneket azok megérdemelnek. Ez tehát lassú és nehéz folyamat, amelyet igenis, siettetnünk kell a lehetőséghez képest, de nem lehet, sajnos, máról-holnapra megoldani épen azért, mert hiszen mindig szemünk előtt kell tartani nemcsak az állam pénzügyi helyzetét, hanem ennek bázisát is: az adófizető polgárok helyzetét. {Élénk helyeslés.) A magam részéről természetszerűleg mindig egyoldalúan a saját tárcám érdekeit kell, hogy képviseljem és ezért harcolok is, azonban nem zárkózhatom el más igazságok elől sem. így kénytelen vagyok lépésről-lépésre lassan haladni ós deferálni azoknak a felelős tényezőknek, akik elsősorban a financiális szempontokat tartják szem előtt. Körülbelül ebbe a gondolatmenetbe vág a vitézségi érmek pótdíjának valorizációja és kifizetése is. Amint bölcsen méltóztatnak tudni, a rokkantellátási adóról szóló törvény egyik passzusa azt mondja, hogy ennek az adónak jövedelme az érempótdíjak kifizetésére is fog szolgálni. Természetszerű, hogyha e^y adó két célt szolgál és mind a két cél kielégítésére egyszerre nem elegendő, vagy jelenleg még nem elegendő, akkor megfontolás tárgyává kell tenni, hogy a két cél közül melyik az, amelyet elsőbbség illet meg és amelyiknek kielégítése
