Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-45

Az országgyűlés képviselőházának 45. Ma már, hála Istennek és hála a kormány diplomáciai gondoskodásának, nem vagyunk quantité nagligable, ma már nagy szerepünk van ezen a helyen és ez a magasztos feladatunk, ez a hivatásunk az, hogy lábhoztett fegyverrel álljunk itt őrt, hogy béke legyen! Meg kell győznünk a hatalmakat arról, hogy ez a fegyver gyenge, hogy maguk ellen vétkeznek, ha mai lefegyverzett állapotunkban meghagynak bennünket, mert nem vagyunk képesek világtörténelmi missziónkat teljesíteni, nem vagyunk képesek mai lefegyverzett állapotunkban a béke őrei lenni. Hiszen elvették a mi természetes védőövünket, természetes sáncainkat, sziklából épült várunkat, a Kárpátokat. A trianoni szerződés 35.000 főben állapította meg a hadsereg létszámát. (Jánossy Gábor: Zsoldos hadsereg!) Nagyon helyesen méltóztatik mondani, t. képviselőtársam, zsoldoshadsereg! Épen ez a baj. Ez a 35.000-es létszám még nem volna olyan nagy baj, de nem tudjuk a kereteket kitölteni, mert ebből a 35.000 főből csak 23.000 főnyi a legénységünk, az utolsó toborzá-; eredményét is beleszámitva. A hadkiegészítés módja a fájdalmas, a káros dolog, mert ez gazdaságilag is tönkretesz bennünket. (Ugy van! Ugy van! jobbfeíől. — (Graefl Jenő: Sorozni kell!) De ez a veszedelmes dolog is, mert hiszen olyan anyaggal tölti meg a kereteket, amely anyag nem méltó ahhoz, hogy azokat a nagy feladatokat teljesítse, melyek esetleges veszélyek idején reá hárulnak. (Ugy van! Ugy van! jobbfeíől. — (Jánossy Gábor: Azért tarthatatlan ez!) Igen nagy hiba a zsoldos hadsereg rendszerében, a hadkiegészítés mai módjában az is, hogy a nemzet utánképzése, a nemzet kiképzése teljesen lehetetlen. Nincsen hadi tengerészetünk, csak egypár őrtálló naszádunk a Dunán, nincsen légi flottánk, nincs tankunk, nincs nehéz tüzérségünk, amely nélkül modern hadsereg el sem képzelhető. Nincsenek hadi intézeteink és hadianyag-gyártásunk a legnagyobb ellenőrzés alatt áll és a legnagyobb korlátozásokat szenvedi. A katonai ellenőrző bizottság a közeli napokban megszünteti működését, kivonul az országból, de megmarad az invesztigáció, vagyis megmarad a teljes katonai megfigyelés intézménye. Bármikor meglephetik az országot és egy, katonai bizottság ellenőrizheti, hogy megtarthatjuk-e a trianoni békeszerződést. Hiszen minket ellenőrizhetnek, mi ezt a szerződést meg akarjuk tartani, amig meg nem tudjuk győzni a világot arról, hogy ez a szerződés a többi hasonló békeszerződéssel együtt nemcsak bennünket, de az egész világot megnyomorítja. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) T. Ház ! A trianoni békeszerződés szabja meg a költségvetés kereteit. 33.208 főből álló legénységet enged meg s ma a legénység létszáma 23.000. (Kuna P. András : Még ezt is sokalják Bécsben ! — Esztergályos János: Ferenc József ugye ! — Kuna P. András: Nem, hanem az elvtársak !) Azok a költségek, amelyek a költségvetésben szerepelnek, nem elegendők még arra sem, hogy a legfontosabb katonai szükségleteket kielégítsék, nem hogy arra volnának elegendők, hogy modern védőeszközökkel lássuk el a hadsereget, nem hogy arra volnának elegendők, hogy a felszerelést modernizáljuk, javítsuk és gazdagítsuk. Még igy is a költségvetési felhatalmazás jogán virement-jog illeti meg a minister urat, és ő kénytelen ezzel a virement-joggal élni, s amit a toborozás eredménytelensége, a kellő jelentkezés^ hiánya miatt a személyes szükségletek kielégítése terén megtakarít, azt kénytelen a legénység^ jobb ellátására, jobb elhelyezésére és a felszerelés javítására fordítani. T. Ház ! Ez a költségvetés, mely a Ház asztalán fekszik, a tárca keretén belül levő alakulaülése 1927 május 12-én, csütörtökön. 29 toknál véghezviendő bizonyos módosításokban és ezeknek a módosításoknak megfelelő pénzügyi eltolódásokban tér el a niult évi költségvetéstől. Ezek a változások a következők : a lakbérek aranyértékben való emelkedése következtében természetes, hogy a lakáspénzek is emelkedő tételekbe vannak beállítva, hasonlóképen a laktanyabérek, valamint a lő- és gyakorlótereknek a haszonbére is. Az élelmezési pénzek csökkenőben vannak, mert hiszen az élelmi cikkek árai is csökkennek, ennélfogva az élelmezési pénzek lecsökkent tételben vannak beállítva a költségvetésbe. Az elnöki D) osztály feloszlóban van. Tudjuk nagyon jól, hogy ez volt hivatva eddig arra, hogy a katonai ellenőrző bizottság között és a honvédség között az összeköttetést fen tartsa. Miután a katonai ellenőrző bizottság — talán egy-két tagjának kivételével — kivonult, vagy kivonulóban van az országból, ennélfogva az elnöki D) osztály szerepe megszűnt. Nagyon természetes, hogy igen lényeges lesz az a költségmegtakarítás, amelyet a honvédelmi minister ur ezen a címen elér. A honvédelmi minister a nemzetgyűlésen megígérte a magasabb rendfokozatok csökkentését és az alacsonyabb rendfokozatok emelését. Ennek az ígéretének a honvédelmi minister ur ebben a költségvetésben eleget tesz. Az altisztek létszámában a tisztesek számbelileg 25%-kal emelkednek. Miután olyan kevesen jelentkeztek katonai szolgálatra, mégpedig azért, mert tizenkét évi kötelezettséget kell vállalniuk és talán mert más téren jobb kereseti lehetőségek nyilnak, ennélfogva nagyon méltányos és helyes, katonai szempontból pedig nagyon célszerű és üdvös dolog, hogy intézményileg biztosítsuk, hogy azt a legénységet bizonyos magasabb rendfokozathoz, bizonyos magasabb keresethez juttassuk és ha már az altiszti állások kapuját nem tudjuk megnyitni előtte, legalább a tisztesi rendfokozatot nyissuk meg számára. Ugyanezt a célt szolgálja az alhadnagyi állások szaporítása is. Eddig 35 alhadnagyi állás volt, ma már a költségvetés szerint minden zászlóaljnak lesz egy alhadnagya, ugy hogy az összes alhadnagyok száma 84 lesz. Ezzel ugyanúgy azt a célt szolgáljuk és annak a reményemnek adok kifejezést, hogy el fog következni nemsokára az az idő, amikor minden alosztálynak lesz egy alhadnagya. A menetdíjkedvezmények váltsága emelkedő tételben lett beállítva, mégpedig azért, mert a térítési összeg jegyenként 16 pengőről 20 pengőre emelkedett. Most már az altisztek is hozzájutottak ehhez az igazolványhoz. Annak a reményemnek adok kifejezést és kérem az igen t. minister urat, tegye lehetővé, hogy az ő váltságdíjuk is kiegyenlítést nyerjen ebből a beállitot tételből. Végül be kell jelentenem a t. Háznak, hogy a honvédelmi ministerium által kezelt ingatlanok jogi helyzetében az a változás állott be, hogy a Böszörményi-uti telek egy részét a Tiszti és Tisztviselői Társasházépitő Részvénytársaságnak adtuk bérbe 99 évre, azzal az opcióval, hogy ez a társaság azt a telket majd meg fogja vásárolni. Ez a társaság már két társasházat épített és ezáltal szociálpolitikai feladatokat teljesít, amiben résztvesz ilyen közvetett utón a honvédelmi ministerium is. Megjegyezni bátorkodom, hogy az összes államigazgatási célokra szánt összegeknek csak 14%-a a honvédelmi költségvetés, holott olyan országokban, amelyek kis országok, mint Észtország és Finnország és kisebb hadsereggel rendelkeznek, az államigazgatásra szánt összegeknek 19—27%-ig terjed a hadsereg ellátására és általában a honvédelmi igazgatás céljaira fordított összeg. Amint méltóztatnak látni, vérszegénység vonul át ezen az egész költségvetésen, vérszegénység, amely nem méltó azokhoz az áldozatokhoz, ame-