Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-45

28 "Az orszá ággyülés képviselőházának 45. ülése 1927 május 12-én, csütörtökön. trációnak ettől függetlenül jól, gyorsan és helyesen kell működnie. Ha vannak e tekintetben panaszok, méltóztassék a fellebbezéssel élni, figyelmemet ezekre az ügyekre felhívni, s ha tényleg látom, hogy törvénysértés követtetik el, legyen meggyőződve a képviselő ur, hogy a korrekciót meg fogja kapni. Kérem a t. Házat, hogy a címet vá toz^tlanul méltóztassék elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az 5. cím 1, rovatát elfogadni, igen vagy nem. (Igen.) A Ház az 5. cím 1. rovatát elfogadta. Következik a 2. rovat. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa) : »2. rovat. Dologi kiadások : 4,043.380 pengő.« Elnök: Megszavaztatik. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa) : »3. rovat. Rendőrtiszti és altiszti szaktanfolyamok költségei : 10.000 pengő.« Elnök: Megszavaztatik. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): »Rendkívüli kiadások. Átmeneti kiadások. 1. rovat. Külön rendőrségi távbeszélő hálózat és automatikus központ felállítási költségeinek I. részlete : 25.000 pengő.« Elnök: Megszavaztatik. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): »2. rovat. Fertőtlenítő gép beszerzése a toloncház részére ; 8.000 pengő.« Elnök: Megszavaztatik. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): beruházások. Rendőrkapitányságok és kirendeltségek épületeinek vételére és építésére : 360.000 pengő.« Elnök : Megszavaztatik. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): »Bevétel. Rendes bevételek. 1. rovat. Engedély, értesítési, jelentkezési dijak és bejelentőlapok dija: 620.000 pengő.« Elnök: Megszavaztatik. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): »2. rovat. Járulékok: 200,000 pengő.« Elnök: Megszavaztatik. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa) : »3. rovat. Ápolási dijak ; 60.000 pengő.« Elnök: Megszavaztatik. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa) ; »4. rovat. Különféle bevételek : 120.000 pengő.« Elnök: Megszavaztatik. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): »6. cím. Folyamőrség. Kiadás. Rendes kiadások. 1. rovat. Személyi járandóságok: 3,657.186 pengő.« Elnök: Megszavaztatik. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): »2. rovat. Dologi kiadások : 884.834 pengő.« Elnök: Megszavaztatik. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): »Bevétel. Rendes bevételek. Hajóvizsgálati és csónaknyilvántartási dijak : 20.000 pengő.« Elnök: Megszavaztatik. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): »7. cím. Nyugellátások. Kiadás. Rendes kiadások: 14,480.720 pengő.« Elnök: Megszavaztatik. Ezzel a belügyi tárca költségvetését részleteiben is letárgyaltuk. (Felkiáltások a jobboldalon ! Éljen a belügyminister!) Az ülést 10 percre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Napirend szerint következik a honvédelmi tárca költségvetésének általános tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Hegedűs Kálmán előadó: Át, meg átérzem annak a gigantikus felelősségnek súlyát, amely reámnehezedik, de reánehezedik minden becsületes magyar emberre, aki olyan gondolatkörrel foglalkozik, amelyben lépten-nyomon meg-megcsillan a magyar dicsősség, a magyar vitézség, a magyar katonai erényeknek és a világháború minden hősiességének ezer nagy és szent emléke. (Ugy van! a jobboldalon.) Felelősségem tudatában és felelősségem súlya alatt kötelességem kijelenteni, hogy ha lelkes szeretet csendül meg szavaimban a magyar honvédség iránt, ebből ne magyarázzon ki senki háborús szándékot, és hogyha az a vágy tör elő élénkebb akkordokban a beszédemből, hogy ezt a mi derék honvédségünket minél harcképesebbé és minél tökéletesebbé tegyük, ez nem jelenti azt a szándékot, hogy háborús vállalkozásba vagy bármilyen háborús kalandokba vigyük bele ezt a nemzetet, ez egyedül csak annyit jelent, hogy ezeréves hagyományainknak emléke és varázsa ma is fogva tart ja a mi lelkünket. (Ugy van! a jobbóldalon.) Ezek az ezeréves emlékek és hagyományok, amióta csak megvetettük lábunkat a Duna-Tisza táján és az Erdős Kárpátok koszorúzta medencében, azt parancsolták nekünk, hogy védjük meg azt a földet, amelyet őseink szereztek, védjük meg azt, amit ők vérrel szereztek, és ezer éven át megtartottak ; ezek a hagyományok azt parancsolják, hogy védjük meg azokat a nemzeteket is a támadásoktól, amelyek nekünk a kultúrát és kereszténységet adták és annak áldásaiban részesítettek. Sohasem a támadás, sohasem a foglalás, sohasem ez volt a mi jelszavunk, hanem ami az Isten kegyelméből a mienk, ami ősi magyar birtokállományunk, annak a megvédése és megőrzése vérrel-vassal, ez volt a mi nemzeti missziónk, de ez volt egyúttal világtörténelmi hivatásunk is. (Ugy van; a jobboldalon.) Nem akarunk mi senkit megtámadni és hóditóhadjáratot indítani, de igenis, meg akarjuk győzni a hatalmakat arról, hogy ennek a világtörténelmi missziónak teljesítése lehetetlen számunkra, ha kiütik kezünkből a kardot, (Ugy van! a jobboldalon.) amely karddal meg akarjuk védeni nemcsak magunkat, de őket is, amellyel meg akarjuk védeni a nyugati civilizációt, a kultúrát és meg akarjuk védeni a nemzeteket azon a helyen, ahová a végzet bennünket állított. (Ugy van! a jobboldalon.) Mussolini a washingtoni leszerelés becikkelyezéséről tartott vita foyamán beszédet mondott, amelyet a következőképen fejezett be (olvassa): »A washingtoni konferenciának ugyanaz a sorsa volt, mint minden más konferenciának. Nagy reménységgel néztek megnyitása elé, az újságírók kórusa, amely a világ minden részéről odasereglett, danákat pengetett, s az örök béke lehetősége villámlott meg szemünk előtt. A konkrét eredmények azután megcáfolták ezt a reménységet. Megvallom, hogy részemről nem hiszek az örök békében. Azt hiszem, hogy Kant sem hitt benne, aki könyve címerét egy korcsma címtáblájáról vette, erre a cím táblára pedig temető volt festve. A temetőben uralkodik az örök béke, azonban a népek között minden prédikáció, minden idealizmus, minden tiszteletreméltó előítélet ellenére olyan tények vannak, amelyeket fajnak, fejlődésnek, nagyságnak és hanyatlásnak nevezünk és ezek olyan ellentéteket idéznek elő, melyeket gyakran csakis fegyverekkel lehet megoldania Vájjon lesz-e béke, lesz-e háború, ennek csak a jó Isten a megmondhatója, de az az egy bizonyos, hogy a magyar nemzet géniusza valahogyan ugy akarta, hogy a mi szent földünk a hadak útja legyen, és ha Közép-Európában háború lesz, attól lehet félni, hogy megint hadszíntér lesz a mi kis országunk.