Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-45

Az országgyűlés képviselőházának 45. tása mellett hoz azután maga a rendőri büntető biró Ítéletet, a rendőri büntető bíráskodási szabályzatban nincs benne. Ez, ugy látszik, szabálytalan eljárás, mert magának a rendőri büntetőbirónak kell az egész eljárást lefolytatnia, a kihallgatásokat is eszközölnie és neki magának kell az ítéletet is meghoznia. Ha ilyen eljárás a prakszisban folyik, — mindenesetre utána fogok nézni — fel fogom hivni a rendőri bíráskodási hatóságok figyelmét arra, hogy ez szabálytalan és nem egyezik meg a rendőri büntető bíráskodás érvényben lévő szabályzatával. Második fokon a felek megidézése, meghívása, ezenfelül harmadik fokon ugyanennek eszközlése olyan apparátust igényelne, amilyennel maga a bíróság rendelkezik, de az sem volna elegendő, mert hiszen kihágási elj sokkal nagyobb tömegben van, mint amilyen mennyiségben a rendes büntető bírói eljárások vannak. Hogy tömegnapok vannak, ez nemcsak a rendőri büntetőbíróságnál fordul elő, hanem megvan a rendes bíróságnál is, ahol nemcsak büntető, hanem polgári ügyekben is egy-egy bírónak akárhányszor husz-huszonöt, sőt harminc ügye van egy napon. Lehet, hogy ez ugyanazokat az érzéseket kelti az emberben, (Gál Jenő : Az alaposság rovására megy!) mint amilyeneket a képviselő úrban kelt a rendőri büntetőbíráskodás. Magam is tapasztaltam ezt az életben, de csodálatosképen nem a rendőri bíráskodásnál, de a rendes polgári bíráskodásnál sem. (Gál Jenő: Ott is!) Ott talán kevésbbé volna ez megengedhető, mint a rendőri büntető bíráskodásnál, ahol gyorsan kell mennie a dolognak, Nem mindenütt szükséges azonban a felek megidézése. Nem tudom egészben, hogy mennyire vált be és mennyire nem, de mindenesetre helyes elintézés, a büntetőparanccsal való elintézése a kisebb kihágási ügyeknek. Ez kevesebb vexaturával jár, s azon tényállás alapján, amelyet a rendőrség vagy a csendőrség a hatóságoknak beterjeszt, a rendőri büntetőparanccsal igen egyszerűen elintézhetők a kisebb kihágási ügyek. Csak amennyiben a kiszabott büntetéssel nem volna az illető fél megelégedve, kerül az ügy a rendes büntető tárgyalás alá. Ami igen t. képviselőtársam felszólalásának többi részét illeti, érdekes, hogy ezekkel a kérdésekkel magam is foglalkozom. Ilyen a mi rendőrségünk felszerelése, magának az uniformirozásnak kérdése, amelyet magam sem tekintek tetszetősnek. Itt azonban bizonyos tradíciók vannak, amelyek áttörése, megváltoztatása nem olyan egyszerű, mint ahogy az ember elképzelné. Mindenesetre megfontolandónak tartom, pl. azt, hogy a hosszú kard viselése feltétlenül szükséges-e. De a fegyver viselése mindenesetre szükséges. Ez külföldön is mindenütt megvan. Minden rendőrnél van lőfegyver — ha nem is láthatóan —• külföldön is minden államban, aztán vannak gummibotok és hasonló eszközök, de a rendőrök minden körülmények között fel vannak fegyverezve. Azt az eljárást is ismerem, amelyet t. képviselőtársam az igazoltatási eljárásra vonatkozóan hozott fel, valamint a kihágási büntetési eljárásnak a helyszínen való lebonyolítását is, különösen, ha utrendészeti kihágásokról, hajtási szabálytalanságokról vagy az utcai magaviseletről van szó. Ezeket ott mindjárt helyben elintézi a rendőr, aki bárcát ad, aminek ellenében az illetőre kirótt pénzbüntetést a rendőr beszedi. Nem is tiszt, hanem közönséges rendőr is eszközli ezt. Nem tudom, nálunk ebben a tekintetben annyira előrehaladtunk-e már, hogy ezt ily formában, teljes mértékben keresztül lehet-e vinni 1 Mindenesetre megfontolás tárgyává kell ülése 1927 május 12-én, csütörtökön. 27 tennünk, de azzal a módozattal és expedienssel, hogy ahol rendőrtiszt van, esetleg annak megadjuk ezt a felhatalmazást, és ahol nagyobb gócpontok, útkereszteződések vannak, a kihágási eljárási igazoltatást esetleg ezzel a módozattal lehetne egyszerűsíteni. Ez mindenesetre kevesebb vexaturával jár, mint idézéseket kiadni. Sok praktikus gondolat van ezekben. Magam is ismerem a külföldi példákat, és magam is foglalkozom némelyiknek itteni meghonosításával. Természetesen egyszerre mindent nem tudok keresztülvinni, de majd meg méltóztatnak látni, hogy foglalkozom ezekkel a kérdésekkel és az idők folyamán ezekkel a dolgokkal is megpróbálkozom. Kabók Lajos igen t. képviselőtársam az államrendőrség létszámát sok alja s azt mondja, hogy ezt a létszámot csökkenteni lehetne, ha nem volna olyan sok gyűlés-ellenőrzés. Ez nem tesz ki olyan nagy számot, hogy ezzel indokolttá lehetne tenni a létszámcsökkentést. (Rothenstein Mór: Ettől függetlenül is meg lehetne szüntetni!) Azt nem indokolta a képviselő ur. (Kabók Lajos: De én indokoltam!) A jelenlegi, már lecsökkentett létszámra mai lecsonkitottságunk mellett is, mint a békeszerződés alapján engedélyezett karhatalomra, feltétlenül szükségünk van. Már az általános vitában is kifejtettem, hogy azt a keretet, amely a békeszerződésben engedélyezve van, legminimálisabb kötelességünk kihasználni. Magában a békeszerződésben úgyis a legminimálisabb lehetőség adatott meg. Ezt nem kihasználni mindenesetre bűn volna az ország közbiztonságával és rendjével szemben. Azokat a felhozott panaszokat illetően, hogy kizárólag gazdasági üléseken is megjelenik a rendőrhatóság, azt kell mondanom, hogy még talán nem érkeztünk el egészen odáig, hogy ezt mellőzzük. Ha nem volna ott a rendőrség, mindenesetre megtörténhetnék, hogy az u. n. gazdasági üléseken politikával is foglalkoznának. (Rothenstein Mór: De vezetőségi ülések!) Éppen azért van ott a rendőrség, hogy ez kikerülhető legyen. Ez nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a munkások a maguk gazdasági ügyeit a rendőrség előtt letárgyalhassák. (Eabók Lajos: Békében ez nem volt!) Nem az a kérdés, hogy béke van-e vagy nincs béke, hanem az, hogy meg van-e a teljes, megbízható biztonság abban a tekintetben, hogy ha ezekre a gazdasági ülésekre engedély adatik vagy nem is adatik engedély, hanem engedély nélkül tartják meg ezeket, hatósági elleuőrzés nélkül ott kizárólag ezeket a gazdasági kérdéseket fogják-e megvitatni ? Ebben én még nem érzek teljes biztonságot és nyugalmat, azonban megfontolás tárgyává teszem a kérdést. Ezt a rendeletet részletesen nem ismerem, amennyiben azonban indokoltnak látnám — Ígéretet teszek — ha lehet valami könnyítést e téren tenni, s ezt a viszonyok lehetővé teszik, ugy ez elől nem zárkózom el. A képviselő uraknak meg van a módjuk ilyen határozat ellen fellebbezéssel élni, hiszen a fellebbezési jog nem azért van, hogy azzal ne éljenek, hanem azért, hogyha egy hatósági véghatározattal sértve érzik magukat, ez ellen fellebbezzenek. (Kabók Lajos : Birtokon kivül és hat hónap múlva helybenhagyja!) Méltóztassék ezt megsürgetni és figyelmemet rá felhívni és megigérem a képviselő urnák, gondoskodni fogok arról, hogy ezek az ügyek megfelelő gyorsan és sürgősen intéztessenek el. (Helyeslés.) Az egész közigazgatási apparátus, mint mondottam, arra való, hogy az élettel parallel haladjon. Ha ezekben a kérdésekben ellentétesek is a felfogások, ez nem zárja ki, hogy jóindulatúan ne lehessen kezelni e kérdéseket. Az adminisz-