Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-45
24 r Az országgyűlés képviselőházának 45 Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): »Rendkivüli kiadások. Beruházások. Laktanyák vételére és építésére: 800.000 pengő.« Elnök: Megszavaztatik. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): »Bevétel. Rendes bevételek. Kiselejtezett anyagok és lovak értékesítéséből és karhatalmi költségek megtérítéséből: 124.090 pengő.« Elnök: Megszavaztatik. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): >>5. cím. Állami rendőrség. Kiadás. Rendes kiadások. 1. rovat. Személyi járandóságok 27,753.500 pengő.« Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház! Kétségtelen, hogy az ál'liamrendőrségnek fontos és nehéz feladatainak teljesítésében megfelelő bizalomra és arra a rokonszenvre van szüksége, amelyben a társadalom részéről méltán részesül is. Éni néhány szempontra akaróim a mélyen t. belügyminister ur figyelmét felhívni, különösen a rendőri bíráskodás reformját illetőleg. Ugy a fővárosban, mint a vidéken a rendőri kihágása bíráskodást szabályozó azon 1 szokás és gyakorlat, amely mellett ezt lefolytatják, elévültnek mondható. Itt Budapesten is, szemben Európa minden kodifikált kihágási bíráskodási eljárásával szemben, a következő rendszer van érvényben. Ha valakit kihágási tárgyalásra idéznek az első fokon:, akkor egy rendőri ögalmiazó, vagy rendőrkapitány elvégzi a tárgyalásnak írásbeli és szóbeli részét. Utána bemegy az illető rendőrtisztviselő a hivatala főnökhöz referálni és a hivatalvezető, aki sem a terheltet nem látta, sem az élőszóval történt előterjesztésieket nem hallotta, ítéletet mond, .szabadságvesztés-büntetések ró ki. Ez annyira ellenkezik, mélyen) t. belügyminister ur, a 1 modern bűnvádi eljár ás kellékeivel, ez annyira ellenkezik a közvetlenség és a szóbeliség elveivel, hogy ennek sürgős megreformálására, azt hiszem, halaszthatatlanul szükség van. Szükség van erre különösein 1 azért is, mert a rendőrbirói szervezefet is másképen kellene beállítani, mint ahogyan az ma van. Nem tudom, hogy a mélyen tisztelt belügyminister ur tudja-e, hány tárgyalása van egy ilyen! rendőrbírónak egy deieíőtt. Sokszor 80-ani, 40 L ein valósággal tolonganak, a felek, a tanuk, összezsúfolva vannak, hiszen bérházakban lévő helyiségekben vauinak ezek! a rendőrbiró ságok, amely helyiségek nem teszik azt a benyomást és nem keltik a közönségben azt a tiszteletet, amelyet egy ilyen helynek kiváltania kell. Nemcsak a solemnis tárgyalásoknál, a nagy ügyek tárgyalásánál bir: fontossággal az, hogy a nép a hivatali tekintély tiszteletére ránevelődjék. Az iránt a 1 rendőrbiró, aki kihágási ügyben ítélkezik, legyein a közönség a kellő tisztelettel, magatartásával ést közeledésével tanúsítsa azt a megkülönböztetett tiszteletet, amellyel a rendőrbiró iránt is épen' ugy tartoznia kell, mint a kir. bíróságok iránt. Mármost, sokszor megtörténik az, hogy az a rendőrfogalmazó, aki délelőtt bírói tevékenységet fejt ki, az előtte való éjszaka inspekciós volt valamelyik mulatóban, vagy valamelyik olyan helyen, ahol közigazgatási felügyeleti teendőkkel volt megbízva, ahol neki esetleg olyan nyomozási tevékenységet is kellett kifejtenie, hogy ennek következtében már fáradtan érkezett arra a fontos bírói funkcióra. Nem lehet ezen másképen segíteni, mint ugy, hogy ha a mélyen t. minister ur a rendőrbiróság megszervezését külön feladatnak tekinti. . ülése 1927 május 12-én, csütörtökön. De nemcsak az első fokon van ez így. A fellebbviteli fokokon már nincs is meg a közeledés lehetősége, ott a régi írásbeliség rendszere uralkodik. A belügyminister ur vezetése alatt álló ministeriumban a kihágások intézésére egy igen kiváló tanács van. Kétségkívül, ebben a tanácsban a referálásnak azok a módjai alkalmaztatnak, amelyek azokat a tárgyi ismereteket bőven adják, amelyek az objektív megbirálásra szükségesek. De ez nem elég. A mélyen t. minister ur, aki kétségkívül érzékkel bir a modern intézmények átültetéséhez, nem hagyhatja figyelmen kivül azt, hogy egy tárgyalás eredménye ma már sehol egyszerűen a referálási rendszer alapján el nem dönthető a legfelsőbb fokon. Még olyan helyeken is, ahol nem szóbeli közvetlen tárgyalás van, hanem csak referátum, felszólalási jogokat engednek a feleknek, hogy ki legyen zárva az a lehetőség, hogy a biró nem ért meg mindent. Azok a jegyzőkönyvek, amelyek ott szerepelnek, holt betűkből állnak, és nem alkalmasak arra, hogy ebben a kérdésben a végleges döntésnél nélkülözhető legyen hozzáértő jogászemberek felszólalása. Ha már a felek maguk nem jelenhetnek meg, de legalább azon a tanácsülésen, ahol ezek a kérdések tárgyaltatnak, — addig is, amig törvényesen uj rendőrbirói mtézmény nem lesz, s amíg végérvényesen a legfelső fokon kihágáisi ügyek intéztetnek, — lehetőséget kell adni arra, — hiszen ezt egy rendelkezéssel el lehet intézni, — hogy a jogtudó felek ezekhez a kérdésekhez élő szóval is hozzászólhassanak. Máskép nem tudja megkímélni a t. minister ur a közeget azoktóí az informatív látogatásoktól, amelyek ilyen kérdésekben elkerülhetetlenek. Épen azért nagyon kérem a minister urat, hogy addig, mig a gyökeres reform megtörténik, ezeket a szempontokat, amelyeket felemlíteni bátor voltam, megszívlelni kegyeskedjék. Szabadjon a rendőrség tételénél rámutatnom arra, ami előttem helytelen intézkedésnek mutatkozik, ez pedig az, hogy Budapesten, nappal a legforgalmasabb utcákon, még mindig olyan rendőrségi szolgálat van életben, amely a régi bizonytalan időknek jogbiztonsági és óvatossági rendszabályaira emlékeztet. Az előbb emiitette a minister ur. hogy külföldön járva megfigyelt egyet-mást. Lehetetlen, hogy ne figyelte volna meg azt, hogy a külföldi államok legnagyobb metropolisaiban az utcán a rendőri szolgálatot teljesítő közegek ma már nincsenek ugy felfegyverkezve, mint nálunk. Az a hosszú kard, revolver, teljesen felesleges ama közbiztonsági szolgálat teljesítésére, amely az utcán a közlekedés rendjét és a közbiztonságot szolgálja. (Rothenstein Mór: Inkább Ázsiára emlékeztet ez!) Minálunk ezek a fegyverek megkülönböztető hatással vannak a többi nyugateurópai várossal szemben. Külföldiektől hallottam azt a kérdést, amikor egy kongresszusra ideérkeztek, hogy miért van megszállva a város. Hogy volna, mondtam. De hiszen látom, — hangzott a válasz — a rendőrök karddal, revolverrel felfegyverkezve állnak a békés utcák vonalain. Azt hiszem, nem volna nehéz ennek eliminálása. El kellene rendelni, hogy a város belterületén ne legyenek ennyire felfegyverkezve a rendőrök. Nem mondom, az esti órákban legyen fokozottabb az őrszolgálat: az esti órákban a város területén — megengedem — a rendőrség legyen jobban felfegyverezve. Ne legyünk azonban ugy elmaradva, hogy nappali időszakban, amikor a közbiztonságra maga a közvélemény is fokozottab-
