Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-45
Az országgyűlés képviselőházának 45. ban vigyáz, ne álljon az utcán egy felfegyverkezett, hadsereg, hogy amikor a perronra lép a külföldi utas, akkor ellentétben minden európai szokással, itt egyszerre egy felfegyverzett és majdnem hadiállapotban hozott őrszemélyzettel álljon szemben. (Rothenstein Mór: Ostoba állapot!) Mélyen t. minister ur, azt gondolom, hogy ezek nem olyan nagy kérdések, amelyek azt a rendszert, amelynek érvényesülésére a minister ur a maga programmját alapította, megváltoztatnák. Ezek csak javitják a közérzületet, javitják a helyzetet abban a tekintetben, hogy a rendőrnek egy intésével, a rendőri botnak felemelésével szemben — amellyel a rendőr az utat mutatja és az irányt megszabja — épen olyan tisztelettel és engedelmességgel tudjon viselkedni a közönség, mintha azt látja, hogy sisakos, kardokkal és pisztolyokkal felfegyverkezett köztisztviselővel áll szemben. Ebben a tekintetben nagyon figyelmébe ajánlom a minister urnák, hogy az igazoltatási eljárást, amely például valamelyik kihágásnál történik, egyszerüsitse. Ha valakinek van valamilyen okmánya, amellyel személyazonosságát igazolja, akkor ne kelljen az illetőt az őrszobára kisérni, ne kelljen mindjárt tumultust rendezni. Sőt én odáig mennék, hogy nagyobb forgalmú helyen — amint ez már a külföldön megvan — necsak a rendőrlegénység teljesítsen szolgálatot, hanem mindig kivezényelnének oda egy a fogalmazói karhoz tartozó egyént, nemcsak azért, hogy felügyeljen, hanem azért is, hogy mindjárt intézze el a felmerült kihágást. Ha például arról van szó, hogy 20 pengős pénzbüntetést kell kiszabni, ezt ott nyomban el lehet intézni, az illető mindjárt lefizeti azt a büntetést s ezzel el van . az ügy intézve és nem kell nagy hivatali apparátust mozgósitani. (Helyeslés.) Egyszerűségre és közvetlenségre kell törekedni. Ezek mellett azonban súlyt kell helyezni a figyelmességre is, arra is, hogy a rendőrségnek minden tényezője a közönséggel szemben elsősorban azt az udvariassági szempontot tartsa szem előtt, amely az utbaigazitás tekintetében szükséges. Kötelezettnek érzem magam arra, hogy a mélyen t. minister ur előtt kifejezést adjak annak, hogy ezen a téren nagy haladást tapasztaltam az utóbbi időben. (Felkiáltások jobbfelől: Ugy is van!) Nevezetesen azt tapasztaltam, hogy az a szellem, amely a békés és udvarias érintkezést szolgája, kifejezetten javult. Javult a helyzet abban a tekintetben is, hogy például a németül szóló idegennek a legtöbb rendőr válaszolni tud. Látom azt, hogy gondoskodás történik abban a tekintetben, hogy a szolgálati beosztás tekintetében előnyben részesüljenek azok, akik külföldi nyelveket beszélnek. Ebben a tekintetben nem lehet megtagadni az elismerés szavát. Azok a szempontok, amelyeket itt voltam bátor a mélyen tisztelt minister urnák figyelmébe ajánlani, az európaisodásnak és kulturális haladásnak azokat a fokmérőit kivánják szolgálni, amelyekkel a magunk dicséretét sóikkal különben zenghetjük akkor, ha megfelelnek a valóságnak azok, amiket magunkról dicséretként állitunk. Ezeket kívántam előadni. Elnök: Szólásra következik 1 Perlaki György jegyző: Kabók Lajos! Kabók Lajos: T. Képviselőház! Ennél a címnél arról a rendőri intézkedésről kell szólanom, amely immár tarthatatlanná : vált. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. IV. ülése 1927 május 12-én, csütörtökön. ' 25 A minister ur tegnap volt szives megindokolni, hogy az államrendőrség létszámára szükség van, illetőleg az nem lépi túl a határt, amelyet szükséges betartani;' Ezzel szemben azt vagyok bátor állítani, hogy az államrendőrség feles számban van már és olyan munkát végez, amely munkát egyáltalán nem kellene már végeznie. Épen azért, mert feles munkát végez, kell ilyen nagy számban fentartani. Ezért is nagy az az összeg, amely erre a célra elő van irányozva és ez a belügyi tárcánál,egész jelentékeny összeget tesz ki. A gyűlések rendőri bejelentéséről kell szólanom. Kifogásaim most nem a politikai gyűlésekre vonatkoznak. Én azokról a gazdasági természetű gyűlésekről beszélek, amelyek a munkásmozgalomnak elmaradhatatlan kellékei, amelyek nélkül a munkásmozgalom nem lehet meg és amelyek minden politikától mentesek és kizárólag a munkások gazdasági helyzetével, gazdasági kérdéseivel foglalkozó ülések és gyűlések* Az államrendőrségi gondoskodás olyan messzire megy, hogy a legkisebb üléseket is rendőri bejelentési kötelezettség alá helyezi és emiatt is olyan nagyarányú a rendőrség munkájának szaporodása, amely munkának elvégzése miatt a rendőrségi létszámot olyan fokra kell növelni, hogy emiatt azután a költségvetésbe beállitott tétel is jelentékenyen szaporodik. Hogy mennyire feleslegesek ezek a túlzásba vitt rendőri ellenőrzések, azt egynéhány adattal is bizonyitani tudom. Vezetőségi ülések, amelyeken 8—10—15 ember vesz részt, különösen vidéken, rendőri bejelentés alá tartoznak. Olyan vezetőségi ülések, amelyek gazdasági tömörüléseknél, gazdasági egyesüléseknél fordulnak elő. Mondom, a vidéki rendőrhatóságoknál tapasztalható az a nem is szigorúság, hanem felesleges követelés, amelyet most már egészen mellőzni lehetne. 1919. augusztusában és az ezt követő hónapokban és talán még 1920-ban is meg lehetett érteni, hogy éberebben őrködtek a gazdasági egyesületek működése felett és minden összejövetelüket rendőri bejelentési kötelezettség alá vetették, nem lehet azonban megérteni napjainkban, amidőn ilyen ellenőrzésre és felügyeletre egyáltalában semminemű okot nem szolgáltatnak a gazdasági szervezetek, és nem lehet tűrni azt a megkülönböztetést sem, amelyet e téren tapasztalunk. Mert pl. a munkások szervezeteiben, egyesületeiben a legszigorúbban végrehajtják az ellenőrzést és a legszigorúbban megkövetelik az ülések és gyűlések bejelentését, a munkáltató testületek ellenben a legszabadabban gyűlésezhetnek, megbeszélhetik gazdasági ügyeiket, bajaikat anélkül, hogy bárminemű rendőri bejelentési kötelezettség alá: tartoznának. Ha a munkások szervezete idő hiányában nem tudja bejelenteni egy hirtelenül szükségessé vált gyűlését vagy értekezletét, akkor a legszigorúbb büntetéssel sújtja a vezetőséget a rendőrség, aktákat aktára halmozrak és az adminisztrációs munkát szaporítják felesleges módon, mert mindezeket el Tehetne kerülni. Legyen szabad az igen t. minister ürügyeimét felhívnom arra, hogy amidőn a munkások gazdasági természetű bajaiból kifolyólag hirtelen értekezletet kénytelenek egybehívni, hogy megbeszéljék, hogy munkáltatójuk akar-e béremelést adni, vagy nem akar, vagy mennyit akar adni, ha nincs idejük arra, hogy szervezetükön keresztül a rendőrséget értesítsék, egy-egy ilyen úgyszólván tettenérés alkalmával a legszigorúbb büntetés jár ki; a legkevesebb büntetés 50 pengő fő-és 50 pengő mellékbüntetés, azonkívül nem ritkán elzárás, amiről szintén aktákat tudok produkálni. Nem tudom megérteni, t. Képviselőház, mi okból van szükség elsősorban arra a megkülönböztetésre, hogy a munkáltatóknak szabadon lehet 4
