Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-54
Az országgyűlés képviselőházának 54. ülése 1927. évi május hó 25-én szerdán, Zsitvay Tibor és Huszár Károly elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Az 1927/28. évi állami költségvetésről szóló törvény általános tárgyalása. Felszólaltak: Gál Jenő, Petrovácz Gyula, Beek Lajos, Farkas István. — A munkaügyi, igazságügyi és pénzügyi bizottságok benyújtják együttes jelentésüket a betegség és baleset elleni köteles biztosításról szóló törvényjavaslat tárgyában. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Interpellációk: gróf Hunyady Ferenc, a földmivelósügyi ministerhez, a szőlőket ért országos fagy tárgyában. — A földmivelósügyi minister ideiglenes válasza. — Farkas István, a belügyministerhez, a gyülekezési ós egyesülési jog tárgyában.. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesitóse. A kormány részéről jelen vannak: gr. Bethlen István, Bud János, Mayer János, gr. Klebelsberg Kunó. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 25 perckor.) (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Berki Gyula jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Griger Miklós jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Gubicza Ferenc jegyző ur. Bemutatom a t. Háznak a Debreceni Városi Gazdasági Egyesület és a Debreceni Juhtartó Gazdák Egyesületének meghívóját, melyben az 1927. évi június hó 11-én és 12-én rendezendő jubiláris ünnepségekre a Ház tagjait meghívja. A Ház a meghívást tudomásul veszi. Napirendünk szerint következik az 1927/28. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat (írom. 144, 149) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik Gál Jenő képviselő ur, ki tegnapi ülésünkön beszédének elmondására halasztást kapott. Gál Jenő: T, Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A törvényjavaslat birálata tegnapi ülésünkön érte el kulminációját abban a kiváló, értékes felszólalásban, amelyet közvetlenül engem megelőzőleg Wolff Károly t. képviselő ur mondott el. Nemcsak a parlamenti kötelező szokás, de komoly fejtegetései iránti mély tiszteletem is kötelez arra, hogy ezzel a beszéddel bővebben foglalkozzam, mint ahogy az szokásos, Wolff Károly képviselő ur egyénisége a magyar politikában a konstruktiv keresztény gondolat képviseletét jelenti és pártállásánál és pártjában való jelentőségénél fogva is külön méltatást érdemel. A tegnapi beszéd hasonlit a régi léghajósokhoz, akik, ha magasabb régiókba akartak emelkedni, kidobáltak egy-egy homokzsákot. A mólyen t. képviselő ur, mintha a gazdasági KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. IV. ós társadalmi megértésnek arra a vidékére jutott volna, ahol közelebb ér az állampolgár az állampolgárhoz, ahol az osztálykülönbségek eliminálása diktálja az iramot. Különösen a kultuszministeri költségvetés birálata mutatta a megértő gondolatnak azt a kitermelését, amely kulturbókéhez vezet és a kulturbékén keresztül a társadalmi és gazdasági nivellálódást idézi elő. Azt mondta a mélyen t. képviselő ur, hogy milyen szomorú tény az, hogy a közgazdasági egyetemet és egyéb főiskolát végzett hallgatóink diplomájuk elnyerése után hiába próbálkoznak a külföldön, mind visszaözönlenek és társadalmi állásuknak s képzettségüknek nem megfelelő foglalkozásokat keresnek. T. Képviselőház! Ez a ténymegállapítás egy nagy meggondoláshoz vezet. Nem kell-e észlelnie mindenkinek ebből az igazságból, hogy a kulturvédelemre használt az a törvényes módszer és az a felfogás, amely az egyetem kapuinak bezárását jelentette és amely a külföldre való özönlést mesterkélten előidézte, nem volt jó orvosság és nem használt. A belső konstruktiv erőknek egybefogása c«qk a szabadság gondolatán, a társadalmi, politikai és gazdasági szabadságon keresztül lehetséges, mert ennek az államnak csak három pillérje van, amelyen nyughatik a jövendője. Az egyik a gazdasági szabadság megteremtése azzal, hogy a munkamegosztás elveinek és a munkaalkalmak megteremtésének lehetőségeivel elhelyezkedést kell itthon teremteni azoknak, akik gazdaságilag érvényesülni akarnak. A gazdasági legitimitás gondolata ez, törvényes keretekben a jogos ambicióknak kielégítése s nem az a megválogatás, amellyel egy évtized előtt, de különösen az utóbbi öt esztendőben leszorítva láttuk a legitim gazdasági érdekeket illegitim vállalkozások utján. Mit értek a konjunkturális alakulások, amelyek futólag teremtettek látszólagos gazdasági jólétet, teremtettek olyan gazdasági emporiumokat, amelyekből lidércfény gyanánt az látszott, hogy Magyarország magángazdasága konszolidálódik^ És ime, hol vagyunk? A magángaz47
