Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-45
22 Az országgyűlés képviselőházának 4 sóges kapcsolatokat felvehesse és azokat megerősíthesse. Ez a komisszió igen kevés tagból áll. annak természetesen az érdekeltségből magyar tagjai is vannak, de különben is ez a komisszió a legteljesebb rendőri felügyelet és ellenőrzés alatt áll, úgyhogy én ebben a tekintetben, a beérkezett jelentésekből következtetve, aggodalomra eddig okot nem láttam. De ha merülne fel aggodalomra ok, méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy én magam is az ország biztonsági érdekét elsőbbrangu érdeknek tartom, mint a lóvásárlás ügyét. Addig azonban, amig ilyen aggodalomra ok nem merül fel, nem látom indokoltnak, hogy ezt a lóvásárlást, amely egyébként is rendőri ellenőrzés alatt történik, feláldozzam, de mindenesetre — amint mondottam is aláhuzottan — amennyiben bármilyen vonatkozásban aggodalom merülne fel a beérkező jelentésekből, elsőbbnek tartom az ország biztonságát, mint a szóban levő gazdasági érdeket. (Helyeslés jobbfelől és a közéven.) Eothenstein Mór t. képviselőtársam kifogásolja a közbiztonsági rendelkezési alap öszszegónek felemelését. Amikor elfoglaltam a belügyministeri széket, ez az alap jóformán ki volt meritve, ugy hogy feltétlenül szükségét láttam annak, hogy ez az alap bizonyos, a szükséghez mért" összeggel felemeltessék. Sok mindenféle vonatkozásban bizalmas természetű nyomozásokra van szükség, amelyet természetesen a legdiszkrétebben és a legbizalmasabban kell kezelni; ezekhez pedig anyagi eszközök szükségesek. Erre az alapra az ország biztonsága érdekében feltétlenül szükség van, és ez nem is használtatik fel másra, mint kizárólag az ilyen céloknál felmerülő anyagi szükségletek fedezésére. Hangsúlyozással kérném, hogy méltóztassanak Rothenstein Mór t. képviselő ur inditványát elvetni és a rovatban felvett összeget elfogadni. (Helyeslés jobbfelől.) Kiterjeszkedem még Wolff Károly igen t. képviselőtársam felszólalására, aki egy igen aktuális kérdésről, a forgalom biztonságáról beszélt, amely az utóbbi időben, de főleg a bicikli elterjedésével meglehetősen súlyos helyzetbe került. Tudtommal a főkapitányság már foglalkozik ezzel a kérdéssel, s magam is sürgetem ennek a kérdésnek a megoldását, mert tényleg lehetetlennek tartom, hogy gyermekek veszélyeztessék a közbiztonságot a legsűrűbb forgalmú helyeken, a hidakon, de még az országutakon is. Nagyon jól tudjuk, hogy vidéken a legnehezebben szoritható rá a lakosság arra, hogy az utrendészet követelményeit betartsa. Szándékomban van ujabb intézkedést kiadni, hogy a közönség, a saját érdekében is, rászorittassék arra, hogy az utrendészeti szabályoknak és rendelkezéseknek eleget tegyen. Mert tényleg nem marad más hátra, mint azokat tenni felelőssé, ha szerencsétlenség történik, akik az utrendészeti szabályoknak nem tesznek eleget, mert, ha valaki hibás, a hibáért a konzekvenciákat is viselnie kell. Ugy látom, hogy ezt az eredményt csak akkor tudjuk elérni, ha megvan a megfelelő ellenőrzés és ha szigorú felügyelet alá vesszük a forgalmasabb utakat és az országutakat is. A városokban rendőrség lévén, ennek a kérdésnek megoldása könnyebb lesz. Külföldön járva, ahol pedig meglehetősen nagy, sőt azt mondhatni: óriási a forgalom, egyszer összeszámoltam egy utón, amelyen talán egy félóráig mentem, — igaz, hogy ünnepnap volt, — az autókat és a bicikliket s . ülése 1927 május 12-én, csütörtökön. pár száz autóval és biciklistával találkoztam. A forgalom ennek ellenére a legnagyobb rendben és a legnagyobb precizitással bonyolódott le, mert mindenki tudta, mi a kötelessége, tudta, hogyan kell az utón előznie vagy kerülnie ugy, hogy ki volt zárva, hogy ebben a nagy forgalomban egyáltalán valami szerencsétlenség előadhassa magát. Nálunk, bár sokkal minimálisabb a forgalom, amiatt, mert a legtöbb ember nem tartja be az előirt szabályokat, napról-napra több és több a szerencsétlenségek száma, s minthogy ez nemcsak anyagiakban jelent kárt, hanem emberi életben is kárt okoz, szükségesnek tartom, hogy megfelelő intézkedésekkel és kellő szigorral ezen a helyzeten javitsunk. (Helyeslés.) Kérem a cím változatlan elfogadását. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A harmadik cím 1, rovatával szemben Eothenstein Mór képviselő ur azt a módosítást terjesztette elő, hogy az egész rovat töröltessék. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a 3. cím 1. rovatát, szemben Rothenstein Mór képviselő ur törlési indítványával, elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a rovatot elfogadják, szíveskedjenek felállani! (Megtörténik.) Többség! A Ház a rovatot elfogadta, igy Rothenstein Mór képviselő ur törlési inditványát pedig elvetette. Következik a 2. rovat. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni! Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): »2. rovat. Tolonckiadások: 55.360 pengő.« Elnök: Megszavaztatik. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): »3. rovat. Nyomozási költségek: 6080 pengő.« Elnök: Megszavaztatik. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): »4. Az országos bűnügyi nyilvántartási hivatal dologi szükségleteire: 4000 pengő.« Elnök: Megszavaztatik. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): »5. rovat. Vegyes közrendészeti kiadások: 14.500 pengő.« Elnök: Megszavaztatik. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): »6. rovat. A rendőri büntetőeljárás végrehajtásából folyó költségek: 16.320 pengő.« Elnök: Megszavaztatik. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): »7. rovat. A mozgóképszínházak utáni bevételekből fedezendő jóléti kiadásokra: 11.680 pengő«. ElnÖk^ Megszavaztatik. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): »8. rovat. A leánykereskedelemelleni védekezés és az erkölcsrendészeti központi hatóság kiadásaira: 7000 pengő.« Elnök: Megszavaztatik. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): »A nemzeti munkavédelmi hivatalok költségei. 9. rovat. Személyi járandóságok: 485.270 peneő«. — Rothenstein Mór! Rothenstein Mór: T. Képviselőház! Ennél a rovatnál kötelességemnek tartom újból felszólalni. Az általános vitában már eléggé ismertettem aggályaimat ezzel az intézettel kapcsolatban, amelyről itt szó van és elmondtam, hogy mennyire haszontalan kiadás az, amelyet a kormány erre az intézetre költ. Haszontalan azért, mert hiszen — mint az előadó úrtól is halottuk, — erre a munkavédelmi intézményre azért van szükség, hogy abban az esetben, ha például a nyomdaiparban sztrájk törne ki,
