Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-53

Az országgyűlés képviselőházának l nem fogják tudni biztosítani Európa gazdasági evolúcióját. (Ugy van! Ugy van!) Mélyen t Képviselőház,! Aggasztó jelenségeket látok bűnügyi tekintetben is, mert hiszen nem elegendő ám az, hogy ami a klinikákon történik, ami a Nemzeti Bankban, vagy más hasonló intézménynél történik, arra azt mondjuk: a rendőrség, a bíróság elintézte. Nem a büntetés egy állam büntető rendszerének egyediüli célja, hanem a megtorláson kivül a megjavítás lehetősége is. De az államszociológiai megíigyelósek szempontjából sem haladhatunk el szó nélkül ezek mellett a jelenségek mellett, mert ezek is azt mutatják: nagy krizis van középosztályunkban és ez a krizis a gazdasági sanyaruságból folyó jelenség. Mert aggasztó jelenség ám az, hogy ma a rendőrségnél, holnap a Nemzeti Banknál, harmadnap a klinikákon látunk ilyen aggasztó tüneteket. (Rassay Károly: A kiviteli panamáktól indult el!) Igenis, foglalkoznunk kell az egyén becsületes megélhetésének lehetőségével, foglalkoznunk kell sürgősen intelligenciánk elhelyezésével, foglalkoznunk kell sürgősen a magánháztartások, iparunk és kereskedelmünk belső helyzetének sürgős orvoslásával. Én ezt a problémát egyedül a beruházásokkal nem. tudom megoldani. Nagyon örülök annak a 165 millió pengőnek, amelyet most beruházásokként fel tudunk használni, de a komoly megfigyelőktől kérdezem, ószlelték-e ők ezeknek a beruházásoknak azt a közgazdasági hatását, amelyet reméltünk? Ez a maga egész mivoltában nem mutatkozott a magángazdálkodás szempontjából, mert hatása nem volt olyan maradandó, nem volt olyan mélyreható, mint amilyent várnunk kellett. Ezért én azt hiszem, hogy foglalkoznunk kell adórendszerünk kérdésének reformjával. Foglalkoznunk kell az adóalanyok helyzetével, mert én aggodalommal hallok egyes jelenségeket, hogy az adóvégrehajtások szigora biztosítja ugyan a bevételeket, de száz meg száz adóalany további fizetőképességét öli meg. Ez is mementó, mólyen t. Képviselőház ós ha én most már 84-5 millió pengős többletet látok szisztematikusan évről-évre kimutatva a pénzügyi hadijelentésekben, akkor azt mondom: talán hasznosabb beruházás lenne az adómérséklések további folytatása. (Ugy van! Ugy van!) Hasznosabb beruházás lenne egyes nagy állami invesztíciók helyett az egyetemes gazdiasági érdekek szolgálata adórendszerünkben. Mert ha adóalanyaink fizetőképességét nem vesszük túlságosan igénybe, akkor a magánvállalkozás lehetőségeit is támogatjuk, már pedig amint én kimondtam, hogy az építkezéseknél a krízist nem tudja megoldani egyedül sem az állami, sem a városi építkezés, hanem csak a magán- j építkezés, ami hála Istennek jelentkezik is, mert hiszen pesszimistáknak nem szabad lennünk; sohasem vagyok pesszimista, mindig bizom nemzetem alkotóerejében ós bízom történelmi hiyatottságában s látok is e tekintetben örvendetes jelenségeket, ugyanúgy a vál- • lalkozást is át kell adni a magánérdekeltsé- ; geknek és a kereseti lehetőségek szaporításával lehetővé kell tennünk termelt intelligenciánknak becsületes megélhetését. A polgári iskolák szaporítása egymagában véve nem éri el a célt. Mert nem az a cél, hogy elégedetlen tanultakat produkáljunk! (Ugy van! Ugy van! a középen.) Én azt hiszem, hogy a kulturfölényórt való harcunkban bizonyos meneteles lépést és józanságot kell megőriznünk, mert különben katasztrofális eredményeket fogunk felmutathatni. Itt, most nem tu- • KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. IV. 3. ülése 1927 május 24-én, kedden. 313 dok mellőzni két olyan kérdést, amelyről annyi sokat beszéltek már ebben a Házban és a Házon kivül és amelyről beszélni becsületbeli kötelességemnek tartom, mert én azért, amit választópolgáraimnak megígértem, a nemzet egyetemes érdekei szempontjából jónak találva, fogok harcolni és meg fogok mindent tenni, bármilyen nehézségek között is. Értem a hadikölcsön valorizáció kérdését. (Ugy van! balfelől.) A pénzügyminister sokszor nyilatkozott, sőt barátaim szűkebb társaságában is vannak nagyon sokan, akik az ő bölcs belátásu aggodalmaikat tárják szemünk elé ós azt mondják, hogy ez olyan nehéz prcibléma, amelyről beszélni több veszedelmet, mint hasznot jelent. Én koncedáloni, hogy a hadikölcsön valorizáció kérdése olyan szent érzésekkel van összekötve, hogy ezekkel politikai vonatkozásban is visszaélni, a legbűnösebb demagógia. Nem is szándékozom. De lehetetlenség rá nem mutatnom arra, hogy az egész állami hitelélet bázisa az,a bizalom, a polgároknak az államháztartással szemben való bizalma. Látjuk, hogy a bizalom kérdése a közgazdasági életben is nem non valeur, hanem egyike a legreálisabb értékeknek. A közgazdasági élet nem nélkülözheti a bizalmat, mert a bizalom jelenti a tőkét, a bizalom jelenti a hitelt, a bizalom jelenti az alkotás jelentőségét, a bizalom jelenti a jövőt. Nem méltóztatik mégis gondolni, hogy az a sok hadikölcsöntulajdonos, aki önfeláldozással, lelkesedéssel sietett szorongatott nemzeténeik segítségére, keserű szívvel látja, hogy 10 hónapi gazdálkodás eredményeiként 84-5 millió pengős felesleget mutatnak ki ennek ellenére azt mondják: a hadikölcsön kérdése pedig noli me tengere? Én tudom, hogy ennek a kérdésnek nagy külpolitikai háttere van, azt is tudom, hogy bizony-bizony ezt a nemzetet anyagi vonatkozásban is méltánytalanul sújtották, úgyhogy ez az egekhez kiált orvoslásért. Én belemegyek a karitatív valorizáció kérdésébe is, ha ez nem diszkrecionális jogtól függő rendezés lenne, ha nem lenne politikai tőkeként kezelhető és ha kielégítene minden jogos magyar igényt. Tudom, hogy ez. a kérdés vitatható, de azért hangsúlyozom, hogyha minden jogos magyar érdeket kielégíthetünk, elfogadom ezt a formát is. Méltóztassanak megérteni engem. Legyen a nemzettel szemben karitatív valorizáció. Ez érdeke Európának is, hogy itt egy kereső, élni tudó, gazdaságilag kielégített nemzet éljen. Lehetetlenség, hogy egész középosztályunk tőketartalókolása megsemmisüljön, mert középosztályunk úgyszólván egész tőkéje és a kisembereik tőkéje benne van a hadikölcsönben. (Ugy van! a bal- és a jobboldalon.) Ezeknek a bizalmát kétségtelenül meg kell nyerni. (Zaj a balközépen.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Wolff Károly: Azt mondják, hogy nincs pénz. Én azonban nem látom indokoltnak az ellenvetést akkor, amikor 84*5 millió pengő felesleget mutat az államháztartás. (Egy Jiang a baloldalon: Háromnegyed év alatt!) Ebből a feleslegből nem tudom mennyi fordittatik valorizációra, mert jobb lett volna, ha azt a bizonyos kilátásba helyzett összeget már most valorizációra fordítottuk volna, amire vonatkozólag én, sajnos, most az appropriációs^ javaslatban sem látok konkrét intézkedést. Hallottam argumentumokat; újból hangsúlyozom, hogy érzem a pénzügyminister ur felelősségének jogosultságot és tisztelni aka46