Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-53
31.2 Az országgyűlés képviselőházának 53. ülése 1927 május 2á-én, kedden. niát fogunk megteremteni és ezzel a bajok csiráit fogjuk elvetni. Nagy. örömmel látom azokat' a fiatalembereket!, akik ma külföldi egyetemeken gyarapitjáik: tudásukat. A tudás, a kultúra és a civilizáció sohasem lehet sok, sohasem lehet elegendői, ezt mind elismerem, természetes premisszaként. Amikor azonban a gyakorlati életben a helyzet az, hogy napról-napra többen jelentkeznek nálam is, akik Párizsból, Bécsből és Londonból jöttek ide vissza Magyarországba, közgazdasági egyetemen nyert okleveleikkel, nagyszerű elméleti képzettséggel és arra kérnek, hogy a székesfővárosnál napidíjasoknak helyezzük' el őket és megostromolnak ezért bennünket, mélyen t. Képviselőház, az appropriációs vitánál igenis, nagyjelentőségű, nagyfontosságú kérdésnek tartom azt, hogy nem volna-e időszerű gondolkozni afelett, hogy hogyan tudunk mi intelligenciánknak kenyeret biztosítani 1 ? (Ugy van!) Nekem nem az, az ambícióm, hogy az, intelligenciából exportot csináljunk. Az az ambícióm, hogy a magyar munkás és a magyar értelmiség megélhetését itt ebben az országban találja meg. (Helyeslés. — Rassay Károly: Hatszáz orvost nem lehet elhelyezni, hiába helyeselnek!) Ez az első lépés, mélyen t. Képviselőház, ha négy egyetem ontja az" intelligenciát. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Wolff Károly: Lehetetlen ambíciónak tartom azt, hogy napidíjasi asztalok mellett másolási, körmölő munkáknál helyezzük el a külföldi Hungaricumok, kollégiumok növendékeit. Ez lehetetlen dolog. (Rassay Károly: Ha mi mondtuk ezt, az volt a felelet, hogy nincs érzékünk a kultúra iránt!) Mélyen t. Képviselőház, azért gondolom, hogy ma igenis, a legkomolyabb probléma a középosztály, az értelmiség kenyere biztosításának a kérdése. (Ugy van! — Rassay Károly: Középfokú technikai szakoktatást!) Nem tudok ennél komolyabb problémát és nem tudom, hogy a beruházások programmja pénzügyi téren biztosítja-e a háztartások konszolidációját. Emiitettem bevezetésként, hogy az államháztartás konszolidációja vitán felül álló, örvendetes tény, büszkék is vagyunk rá, mert ez eredmény, amely kétségtelenül tiszteletben tartandó. Nem tudom azonban, hogy a beruházások rendszere tovább haladhat-e'? Mert hiszen meg vagyok róla győződve, hogy már a közvetlen jövőben is bizonyos apadást fogunk tapasztalni az állami bevételeknél. Ez az örvendetes jelenség ugyanis, hogy mindig többletbevétellel számolhatunk, nem marad tartós. Már érzi mezőgazdaságunk óriási nagy hátrányait a világkereskedelemmel szemben. A mezőgazdasági termelés ma már nem az a produktív foglalkozás, amely volt a konjunktúrák idejében. (Ugy van!) A mezőgazdaság már újból kezd eladósodni. (Felkiáltások jobbfelöl: Nagyon is!) Ha tisztázta is magát a jelzálogos kölcsönök tekintetében, aggodalommal látom, hogy újra kezd eladósodni. Őszintén szólva* én nem Örülök valami túlságosan a külföldi kölcsönnek ós az adósságcsinálás lehetőségének. (Ügy van!) Nem Örülök a. nyakló nélküli kölcsönfelvételeknek, nem /biztosütott terményértékesités esetében. A mezőgazdaságnál is csak akkor tartom megengedhetőnek a beruházásokat, ha ez a kereseti összegek növelésével párhuzamos. (Rassay Károly: Produktív beruházások!) Én azonban nem látom ezt, mert hiszen, mélyen t. Képviselőház, egy közgazdasági őrület kezd kialakulni Európa összes államaiban. Valamennyien körülbástyázzák magukat a vámok rendszerével, gondosan őrködnek beviteli és kiviteli egyenlegük fentartásán. Gondosan őrködek azon, hogy a termelés állandóan nöyeketdjék, de őrizkednek attól, hogy a szomszéd államok termelési feleslegei bejöhessenek piacaikra. Végeredményben vámterületek zártsági láncolata kezd kialakulni a nemzetek életében és ilyen körülmények között a mi többtermelésünk nagyon relatív jelentőségű. A szomszéd államok nem koneedálják azt a természetes behozatali folyamatot, amely évszázadokon keresztül kialakult a Duna és Tisza medencéjében; az ő összes szerződéseikben látjuk ezt a tendenciát, az összes kereskedelmi és vámszerződésekben az elzárkózás tendenciája nyilatkozik meg. Ma már Ausztriát is megszállta az egyoldalú agrárizmus őrülete és agrárabb állam akar lenni, mint a predesztinált agrár Magyarország. A mi agrár termékeink előtt el akarja zárni kapuját, borainkat, lisztünket nem akarják beengedni. Ilyen körülmények között^ aggodalommal látom a többtermelés kérdését, aggodalommal látom ennek folyományaként intelligenciánk érvényesülését és veszedelemben látom a kulturfölényt, mert kenyér nélkül a kultúrfölény problematikus értékké válik egy nemzet életében. Mélyen t. Képviselőház! Szellemi intelligenciánk elhelyezkedésének kérdését a gyakorlati élet siralmaiból és jajjaiból látom. Össze kellene ülni ebben az országban a legkiválóbbaknak és leghozzáértőbbeknek és sürgősen tanulmányozni kellene ezt a kérdést. Kifogynak invesztícióink, magángazdaságunk gyengül. A hiteligényeink kielégítése nem normális, mert hiszen olyan nagy kamatlábbal kell számolnunk, amely a normális termelést lehetetlenné teszi. (Ugy van!) Majd rá fogok térni ebből kifolyólag a tegnapi fővárosi közgyűlésen történtekre is. A hitel nem megfelelő volta, a kamatláb nagysága nem lehet állandó jelenség. Természetesen ennek a kérdésnek tárgyalásánál elsősorban gazdasági szempontokat veszek figyelembe és nem politikaiakat. Bármilyen szép azonban a mi államháztartásunk egyenlege, bármilyen stabilis valutánk, ha azon gondokat tekintem, amelyek felelős férfiainkat betöltik külső kereskedelmi szerződések megkötésénél/ akkor egy vívódó nemzet és egy értelmisége sorsáért aggódó állam nevében oda kell kiáltanom Európa közgazdasági tényezői elé, ha ez az elszigetelési őrület, a győzelmi politikának ez a mai kiaknázása tovább fog tartani: maguk alá temetik Európa államai önmagukat. (Igaz! Ugy van!) mert egy ország gazdasági válsága sohasem lehet elszigetelt, mindig kisugárzó jelentőségű és mindig magával rántja az öszsz,es többi körülötte lévő országokat is. (Ugy van! Ugy van!) Iünen merítem én minden aggodalmamat és ma is innen merítem gazdasági adottságunk lehetetlenségének argumentumát. Nem fogom soha elmulasztani rámutatni arra, hogy. ime, a trianoni Magyarország gazdasági életképtelensége a magánháztartások szanálásának folyamán érvényesült, s ne gondolják a Népszövetség urai, hogy Magyarország közgazdasági helyzete most már megoldott probléma, mert még értelmiségünk elhelyezésének kérdése is a legkiáltóbb argumentum a mellett, hogy ilyen zártság mellett, nyersterményeinktől elzártan, a szomszéd országok irigy, önző érdekeitől állandóan gazdaságilag sújtva,
