Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-53

Az országgyűlés képviselőházának 53. illése 1927 május 24-én, kedden. S09 zött keresztényibb és istenesebb cselekedet volna, ha ezt a pénzt szociális célokra, a szegénység enyhítésére fordítanák. (Éri Márton közbeszól. — Propper Sándor: Hogy mondja? — Éri Márton: Moszkvából propaganda-pénzek jönnek ide Magyarországba! — Propper Sándor: Kinek jöttek! — Éri Márton: A kommunisták részére! — Propper Sándor: Valót^ lanságot állit a képviselő ur! — Éri Márton közbeszól. — Zaj.) Elnök: Éri Márton képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani! (Propper Sándor közbeszól.) Propper képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek, képviselő urak. Farkas István: A képviselő urnák nem válaszolok, mert felesleges válaszolni, ha annyi jártassága sincs a társadalmi tagozódásban és a különböző világnézetekben, hogy tisztában legyen azzal, hogy a szocializmust nem lehet mesterségesen csinálni, hanem az történelmi adottság. Vegyen magának időt és tanulja meg. (Éri Márton: Önöktől nem tanulok! — Esztergályos János: Jó könyvet kaphat tőlünk! — Szabó Imre: Ebben a korban már nem lehet tanulni! — Éri Márton: Nekem nem kell Marx!) Nagyon rá férne pedig! Ehhez hozzáértés is kell. Rátérek most az egyik legfontosabb ikér;désre, a lakáskérdés problémájára. E tekintetben a kormány ridegen, mereven és egyoldalúan a háziuri álláspontra helyezkedett. A lakáskérdést ugy kezeli, hogy abszolúte csak azt lehet rá mondani, hogy rideg és egyoldalú háziuri érdekeltséget képvisel. Nem tudom, őszintén csinálj a-e ezt, vagy nem, de ugy néz ki a dolog, hogy ezen a területen a kormány ridegen, mereven, tisztán ós kizárólag a háziurak érdekeit védi. Ez a kérdés nálunk a szanálás tartama alatt rendeződött; a kormány terve szerint a felszabadítás ebben az évben bekövetkezik, a vidéken pedig már korábban felszabadította lakásokat. A kormány maga meggyőződött arról, hogy a vidéki városokban a felszabadítás után kényszerítve volt beleavatkozni a kérdésbe és némely helyen kénytele-ni volt a- kötöttséget visszaállítani. És noha ilyen tapasztalatokat szerzett a kormány, ma mégsem akar eredeti álláspontjától eltérni és keresztül akarja vinni Budapesten és a többi törvényhatósági városokban is

1 a lakásfelszabaditást, pedig ha van probléma, amelynek társadalmi jelentősége van, akkor a lakáskérdés problémája az, azonban e téren semminemű jóindulatot és szociális érzést a kormány részéről nem lehet tapasztalni. Ha bek övetkezik a lakásfelszabaditás, végleg nagy nyomorúság lesz a következménye. Már az a tény is, hogy az üzletek felszabadultak, fokozatos drágaságot idézett elő. Mi volt a helyzet az üzletbérek felszabadítása alkalmával

1

? Egy lerongyolt, fogyasztóképtelen társadalom állott itt a tömegeknek nem volt keresete. A munkások nagyrésze ma is munka nélkül van ós alacsony bérek mellett dolgozik. Ez a fogyasztóképességet fokozatosan csökkenti, mert ezek nem tudják beszerezni szükségleteiket; a kisipar és kiskereskedelem nagyrésze munka és kereset nélkül lesz és az is mindjárt fogyasztóképtelenné válik. Ebből nagy társadalmi nyomorúság következik, amelyet nem lehet eltüntetni ós megszüntetni, ez eo ipso megvan, itt van, létezik. És ilyen helyzetben a kormány mereven ragaszkodik ahhoz, hogy a lakásfelszabaditás megtörténjék. Ha ezt a kérdést a kormány ugy kezeli, mint ahogyan a napokban kezelte, hogy egyszerűen az agitáció lehetőségét is meg akarja vonni a lakóktól, a nyomorban levőktől, akik sejtik a végzetes bajt, mert nem tudják miből fizetni, felemelt lakbéreiket, ha ezeknek a mozgalmát és törekvését is meg akarja akadályozni, hogy küzdjenek az ellen a kormányrendelkezés ellen: ez kiszámíthatatlan bajokat fog előidézni. Nem akarok az egész kórdéskomplexumra rátérni, de mégis rá kell mutatnom egy pár tényre. A lakáskérdés már a háború előtt is probléma volt, ezzel Budapest is foglalkozott a háború előtt, a külföldi nagy városok is foglalkoztak vele és építettek is lakásokat. A háború után még nagyobb probléma volt és Budapest törvényhatóságának is az az álláspontja, hogy nem lehet a lakásfelszabaditást keresztülvinni addig, amig megfelelő lakásmennyiség nem áll rendelkezésre. Ez természetes dolog s a közegészségügyi, társadalmi, higiéniai szempontok egyáltalán azt kívánják, hagy ne hajtsuk végre a lakásfelszabaditást, mert ha végrehajtjuk, borzasztó nagy társadalmi nyomorúságot idézünk elő. Ferenczy például azt irta Budapest lakosságáról, hogy (olvassa): »Budapest dolgos népe lakik ugyan, de nincs otthona és nemcsak a kizárólag nappali használatra szolgáló különszobát nem ismeri, hanem még nyugodtan aludni sem tud A budapesti átlagos lakás igazán nem családi tűzhely, amelynek melegénél a munkás napi teendője után felüdül, hanem valóságos emberraktáiri, amely a nagy nép-tömegbetegségekneik, a tüdővésznek, alkoholizmusnak, prostitúciónak, az egyéni és társadalmi elsatnyulásnak és a szociális harcoknak melegágya.* Ha ez igaz volt a háború előtt, amikor Fe.renczy irta, akkor ma százszorta igaz* mert ma a lakástömöttség sokkal nagyobb Budapesten és a vidéki városokban, mint volt a háború előtt. A vidéki városokban — Miskolcon, Pécsett és több helyen — aránylag még roszszabb a helyzet, mint Budapesten. Odúkban laknak az embereik, olyan odúkban, ahol megszűnik minden. És ha az állam annyi gondoskodást sem tanusit, hogy a lakás lehetőségét biztosítsa, miért akar akkor szeretetet maga iránt, miért mondja annak a munkásnak, hogy: légy hű ehhez a társadalmi rendszerhez, — ha még helye sincs ebben az országban, ahová fejét lehajtsa, ha még annyi lehetősége sincs, hogy fedél alatt legyen, hogy családjával együtt élhessen? Miért kívánja akkor tőle, hogy hű legyen, miért kívánják, hogy áldozatot hozzon, sőt miért kívánják, hogy önfeláldozó legyen, amikor vele az állam semmit nem tesz? Hát nem lehet megérteni, hogy azt a nagy bajt, azt a nagy nyomorúságot, azt a fokozatos lezüllést, amely velejár a túlzsúfoltsággal, orvosolni kell? Hiszen vannak helyek, ahol gyermekek, anyák együtt fekszenek, ahol nappal ott alszik az, aki éjjel dolgozik s ahol 15-en 20-an vannak; összetömve egy kis szobában, egy kis lyukban s egymás fölött és egymás alatt hevernek, hemperegnek, mert nincs más lehetősségük lakni. Ez a legkétségbeejtőbb dologi. Uraim, képzeljék, micsoda állapot az, amikor valakinek nincs otthona, nem tudja fejét hol lehajtani. Nem lehet megérteni, hogy ezt az állapotot nem lehet fentartani, hogy abba a kormánynak be kell avatkoznia s hogy a háziurság nem mesterség, az a, ház nem megy tönkre, hanem megmarad értéknek? A háziurak átmentették a vagyonukat és megfizették régi tartozásaikat rossz pénzzel, rossz valutával s igy olcsó pénzen könnyen megszabadul-