Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-53
310 Az országgyűlés képviselőházának hattak terheiktől. Ha nem lett volna világháború, ma is tartoznának -aranykoronákkal, de igy rossz pénzzel kifizethették adósságukat, amelyből felépítették házukat. Nincs igazság még ebből a szempontból sem ebben a kérdésben, nem helyes a kormány álláspontja ebben a tekintetben sem. A földbirtok is adózott, mégpedig természetben, dé a ház nem adózott, a háztulajdon mentesítve volt ettől. Miért ne lehetne akkor ezt a kötöttséget kitolni addig, amig megfelelő lakás leszi Éis mit látunk? Azt látjuk, hogy a kormány maga ezen a téren nagyon keveset tesz, mert hiszen állami kislakások építésére l,50ü.üi * pengő van előirányozva éhben a beruházási programúiban, de ez is a Kinizsi : utcai telektömb felépítésére szolgál, úgyhogy tulajdonképen itt kislakáépitésről nincs is szó. Az állam erre a célra nem ad pénzt, hiszen a lakásépítésig kölcsönökre mindössze 500.0ÜU pjíigő van előirányozva. Tehát maga az állam nem épit, maga az állam nem megy oda, hogy ezt a nagy társadalmi bajt,, ezt a nyomorúságot enyhítse. Önök beszélnek bolsevizmusról, beszélnek elégedetlenségről, beszélnek arról, hogy itt izgatás folyik. Szüntessék meg, uraim, az izgatás nyomait. Adjanak otthont mindenkinek, teremtsék meg ennek a lehetőségót ós vegyék figyelembe, hogy a drágulással kapcsolatban a munkabérek leestek. Hiszen 400.000 korona ma e^y ipari szakmunkás heti keresete s 600.000 korona egy ipari szakmunkásnál ma már jó kereset számba megy Budapesten. Képzeljék el, hogy lehet ma ebből megélni és képzeljék el, hogy január óta, amióta a pengős zámitás I életbelépett, milyen drágulás ment végbe. Az üzletbér felszabadítása is nagy mértekben fokozta a drágaságot, mert a felemelt üzletbérek benne vannak az árakban s igy azokat a fogyasztók fizetik. Ezzel szemben a munkabéreket nem lehet felemeltetni, mert a munkások mozgási szabadsága korlátozva van ós ha sztrájkolnak, a rendőrség odamegy és leveri őket. Ha ez a helyzet, ha ez a tiszta válóság, akkor a kormány, ha már nem segit beavatkozásával azon, hogy a drágasággal, különösen pedig a lakbérek drágaságával kapcsolatban munkabóremelós legyen, nyúljon bele abba és akadályozza meg azt, hogy a lakásuzsora érvényesülni tudjon. Fogja már meg egyszer a kormány ezt a kérdést és ne tegye azt, hogy csak azért, mert ez kivánatos s mert a kormány arra az álláspontra helyezkedett, mindenáron keresztülvigye a lakásfelszabaditást. Rá kell mutatnom arra, hogy — amint az előbb mondottam — a kormány ebben a kérdésben a háztulajdonosok érdekeit képviseli. Amint a Háztulajdojnosok Országos Szövetségének gyűlésén láttuk, nemcsak a Népszavai ellen uszítanak, hanem, ha a szociáldemokrata párt felvet egy szocialista kérdést, mindjárt találkozik egy másik szerv, amely szembeszáll vele és felhívja rá a kormány figyelmét, a kormány pedig azt mondja, hogy mi bolsevisták vagyunk, felforgatást akarunk, szembeszállunJk mindennel, s a kormány végrehajtja a maga egyoldalú felfogását. A Háztulajdonosok Országos Szövetségének gyűlésén többek között a következő nyilatkozat hangzott el (olvassa): »Május 11-én a szocialista párt hirtelen, minden előzmény nélkül harcot indított hivatalos lapjában a felszabadítás elhalasztása érdekében és ujabb tömeges hatósági építkezést sürget. Feltűnő, hogy a szocialista párt, amely eddig a községi kislakásépitési akció forszirozásával elégedett meg, ma megváltozott formá53. ülése 1927 május 24-én, kedden. ban, teljesen bécsi minta szerint és ugyanazokat a szólamokat használva, már a házi és utcai bizalmi-rendszer kiépítését, központi lakóvédelmi bizottság megalakítását tervezi és ez érdekben 28 népgyűlést hirdetett. Nyilvánvaló, hogy ez a hirtelen változás ós épen a bécsi minta megválasztása politikai cél érdekében történik és hogy ennek semmi köze a szerencsére már megoldott lakásproblémához. A bécsi szocialisták bizonyára szivesen veszik ezt az akciót, akiknek a magyarországi lakásfelszabaditás nem nagyon tetszik. Gazdaságilag és a munkások életérdeke szempontjából ez az ujabb állásfoglalás teljesséfegei érthetetlen. Mit akarnak a szocialisták az utcai és házi bizalmi-rendszerrel a mai előrehaladott helyzetben és közvetlenül a felszabadulás előtt? A szocialista párt ártani akar a magánépitkezésnek.« Nyilvánvaló, hogy ez ugyanaz a hang, amelyet a kormánytól hallottunk. Nyilvánvaló, hogy itt az egyoldalú érdekképviselet nyilatkozik meg, amelyet tisztán nyerészkedési vágy vezet. Nemcsak nálunk nincs lakásfelszabaditás, hanem az még Párizsban, a győző államban sem hajtatott végre, még ott is megvan a kötöttség bizonyos formában, úgyszintén másutt is. S Bécset akarják elitélendő példaképen és megfélemlítés céljából a magyar publikum elé állítani? Bár csak ugy volna a lakásépítés, nálunk is, mint Bécsben. Ott látunk munkáscsaládoknak gyönyörű szép, tiszta lakásokban Szeretném a magyar Alföldön azt a szegény prolit ugy látni, amint látom azt a bécsi munkást a lakásában, abban a tisztaságban, mert ott jól érezné magát, szivesen volna benne, szeretettei gondolhatna trá és Szeretettel beszélhetne a saját lakásáról. Vagy azt irigylik Bécstől, hogy a munkás tiszta lakásban lakik s a munkásnak meleg és hideg vizzel ellátott lakása, nagyszerűen berendezett villany- és gázfelszerelése van? Ez az alapja nyugodtságának és egyúttal a társadalom biztonságának is. Tanulják meg ezt Bécstől és utánozzák s ne ijesszék azzal a magyar publikumot, mert az, ha valakinek jó, kényelmes lakása és berendezése van, természetesen megelégedettséget, nyugodságot hoz magával, més akkor is, ha egyébként sok szenvedés éri és nagy küzdielmet folytat az élettel. Ezt mindenki tudja, aki csak figyelemmel kisóri az életet. Mi ezt nem tudjuk elérni csak azért, mert a háziurak mást kivannak. Miért? Ök jól jártak, a háború alatt és a háború után is. Nem adták le a vagyonváltságot, hanem megtakarították _ ezt. Olcsó pénzzel kifizették az amortizációs terheket, amelyek felhasználásával annakidején építkeztek. Mi meg itt állunk a társadalmi nyomorúságban, nélkülözésben és szenvedésben, itt vannak a nagy bajok, és a kormány egyszerűen ragaszkodik ahhoz, hogy a felszabadítás végbe menjen. Nem, t. Ház, ennek nem szabad megtörténnie. Igenis kijelentem, hogy mi akciót fogunk szervezni ez ellen, ha a rendőrség ezerszer betiltja is gyűléseinket, mi szervezni fogjuk a lakóvédelmet akkor is, ha azt a kormány minden ; erőszakkal meg akarja akadályozni. Igenis él bennünk az a gondolat, hogy a becsületes, nyugodt lakás az előfeltétele az elemi szociális követelményeknek; él bennünk ez a gondolat és ennek iparkodni fogTink minden eszközzel érvényt szerezni. Ne feküdjék a kormány ez elé, ne éljen retorzióval, hanem inkább gondolkozzék a dolgon, térjen eszére, a lakásfelszabaditást ne engedje órvényesülni, hanem nyugodjék bele abba, hogy a kötöttséget mindaddig fenn kell tar-
