Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-53

304 Az országgyűlés képviselőházának ventekivonulás időpontját tehát mindig ugy kellene megszabni, hogy az állatetetéssel öszszeférjen. Továbbá épen a szegényebb leventeköteles fiuk szoktak a tehetősebb gazdákhoz elszegődni mint ökrösfiuk. Ezek kötelessége nemcsak az, hogy hétköznapokon dolgozzanak az ökrökkel, hanem vasárnap is legeltetik őket. Ha ennek a kötelességüknek nem tudnak megfelelni a leventekötelezettség miatt, akkor nem veszik fel őket a gazdák és elesnek ettől a keresettől. Itt is valami modus vivendit kell találni, tekintettel a speciális viszonyokra, össze kell egyeztetni valahogy, hogy a keresettől se essenek el s mégis megfelelnének annak a saját érdekükben is helyes kötelezettségnek, amelyet az állam rájuk hárit. Még csak egészen röviden a Magyar Atlétikai Klubról akarok beszélni. A középosztálynak ez a legnagyoíbb és legértékesebb klubja jelenleg olyan kis- térre van összezsúfolva a Margit-szigeten, amely sem jelenlegi nagyságához, sem a múlt tradícióihoz, sem a jövő kötelességeihez mérten meg nem felelő. Ugy tudom, hogy igéret van arra nézve, hogy át fogják telepíteni máshová, de az illetékes hatóságok nem kezelik túlságos kulantériával sem az áttelepítésnek, sem az ottani építkezésnek kérdését. Sőt maga az egész áttelepítés veszélyeztetve van, mert ugy tudom, egy szükkörü társaság privát mulatságára óhajtja megszerezeni épen azt a helyet, amely a Magyar Atlétikai Klub részére van kiszemelve. Épen mint ennek az úgynevezett kiváltságos osztálynak egy tagja tiltakozni akarok ez ellen az esetleges tettben kulmináló széndók ellen, hogy a kiváltságosoknak kevés tagból álló csoportja jusson) személyes kedvtelések űzósére helyhez; ott, ahol a legnagyobb nemzeti értéket jelentő középosztály legnagyobb sportklubja maradandó hajlókot tudna magának biztosítaniMásrészt a Budapesti (Budai) Tornaegyletről is akarok szólni. Ez az egylet a város által átengedett területen egész sportparadicsomot létesített magának, azonban 1935-től kezdve felmondás és bizonyos kártérítés mellett elmozdítható onnan. A t. Ház talán elismeri, hogy a Széna-téren milyen előnyös helyen fekszik ez a sporttelep és örömmel hallom azt is, hogy kapcsolatban azokkal a tárgyalásokkal, hogy ők is műjégpályát akarnak létesíteni,.7 a város hajlandó ezt a területet hosszabb időre rendelkezésre bocsátani. Én csak arra akarom felhívni a t. Ház figyelmét, hogy ezeknek a városi közönség részére alapított és létesített kluboknak benn kell maradniok a városban, mert hiába telepítik ki őket és hiába adnak nekik helyet kinn, a város belsejében lakó fiatalság nem fog eljutni hozzájuk s igy ezek nem fognak tudni megfelelni annak a célnak, amelyet egy-egy sportpályának maga elé kell tűznie. (Karafiáth Jenő: A vásárcsarnokokat lehet máshova is elhelyezni!) Mindezek alapján levonom a következtetéseket. A magyar sportnak pénzre, anyagi támogatásra van szüksége. Nem akarom a porig sújtott adózók vállait ujabb terhekkel megrakni. Azt szeretném, ha már a jövő évben a kultusztárcán belül bizonyos megtakarításokat tutlna eszközölni a kultuszminister ur ós^ ezeket fordítaná a magyar sport céljaira. Én el tudom azt képzelni, hogy Magyarországon túlsók egyetemi tanár és túlsók egyetemi hallgató legyen, de azt, hogy túlsók sportember legyen, elképzelni nem tudom, mert minden élő magyar sportember a magyar nemzet egészsége szempontjából csak hasznos. (Ugy van! Ugy van!) Én tehát remélem, hogy már a jövő évi költség53. ülése 1927 május 24-én, kedden. vetésben eszközön megtakarításokat a magyar sport céljaira fogjuk fordíthatni, másodsorban pedig remélem, hogy a pénzügyminister ur a hasznos beruházások céljaira rendelkezésre álló összegből fog bizonyos részt juttatni a magyar sportnak. Tudom, hogy a pénzügyminister ur érzékkel bir a magyar sport problémái iránt, kérem tehát a kultuszminister urat, méltóztassék ezt az érzéket kihasználni és ebből az érzékből tőkét kovácsolni a magyar sport számára. Mindezek álapján két határozati javaslatot bátorkodom a t. Ház elé terjeszteni. Az egyik igy szól (Olvassa): »Utasitsa a Ház a pénzügyminister urat, hogy az 1927/28. évi (költségvetésben mutatkozó bevételi feleslegből 500.000, azaz ötszázezer pengőt a kultuszminister ur rendelkezésére bocsásson azon célból, hogy ebből a testnevelés céljaira felmerült kiadásokat fedezzék^ (Karafiáth Jenő: Megtörtént!) A második határozati javaslatom pedig (olvassa): »Minthogy^ köztudomás szerint a Lovaregylet uj pályájának létesítése érdekében az összes totalizatőradóból alimentált alapok saját érdekükben kénytelenek voltak átmenetileg megfelelő arányban hitelt nyújtani a Lovaregyletnek, utasítsa a Ház a pénzügyminister urat, hogy vállalt kötelezettségének teljesitéseképen a nemzeti érdekre való tekintettel a testnevelési alap vesztesége rrnár most téríttessék meg.« Az appropriációs javaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon, a középen és a balközépen.) Elnök: Szólásra következik? Berki Gyula jegvző: Farkas István! Farkas István: T. Ház! Az előttem szólott képviselő urnák a, sport terén elfoglalt álláspontjával csak részben érthetek egyet, és arra csak annyit kívánok megjegyezni, hogy a sport támogatásában is bizonyos egyoldalúság érvényesülj Igy például a lótenyésztés támogatását beállítani ma tisztán abszurdum és lehetetlenség. A lótenyésztés kiváltságos: uri passzió és ma, amikor már az Óceánt is átrepülik, a lótenyésztés nem az a praktikus valami, mint volt annakidején, amikor Széchenyi István ezt- nagy közgazdasági jelentőségűnek mondotta. Tény, hogy a munkás-sportot a kormány elhanyagolja, hogv a kormány a sportba is belevisz bizonyos politikai szempontokat és nem azt nézi

; hogy a sport tisztán annak a célnak feleljen meg, hogy az egészséget, az erőgyűjtést' előbbrevigye^ és hogy a friss szellemi és fizikai erőnek adjon táüot. Ha nem igy volna, akkor nem látnók azt, hogy a munkássport el van hanyagolva, nem részesül támogatásban az állam részéről, hogy a munkás-sport szemétdombon kénytelen elvégezni azt a munkát, amelyet egyébként más oldalon bőkezűen nyujt az állam a sport részére. Ennyit erre vonatkozólag. Az előttünk fekvő törvényjavaslat kapcsán az előadó ur rámutatott arra, hogy jó volt, helyes volt a pénzügyi politikánk, hogy ez a helyes pénzügyi politika eredményezte azt, hogy ma az állam már beruházásokra is gondolhat. Az a dicséret, amelyet az előadó ur az előttünk fekvő törvényjavaslatról, a költségvetésről mondott, nem állhatja meg a helyét, ugy, ahogy az előadó ur beállította. Mert igaz, hogy van az államnak feleslege, igaz, hogy telik beruházásokra, de elfeledkeznek arról, hogy az a felesleg honnan jött, miből állott elő. Elfelejtik megállapítani, hogy az a végtelen