Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-45
Az országgyűlés képviselőházának 45. roly képviselő ur mondotta — azon a címen, hogy itt lovakat akarnak vásárolni, megvan adva a szabadmozgás, sőt magasrangu tiszt kiséri őket ennél a sétánál az országokon keresztül, holott a szociáldemokratákat, akik legális alapon állanak, a kormány üldözi, ha egy hangosabb szót vagy egy igaz szót kimondanak. Én ennél a címnél azért szólalok: fel, mert a 3. cím 1. rovatában az, L tétel közbiztonsági rendelkezési alapról szól. Azt hiszem, hogy amikor közbiztonságról van szó, akkor nyíltan el lehet számolni azt az összeget, amelyet ez a közbiztonsági alap igényel. Itt, ahol a mostani költségvetés 174.720 pengőt igényel a múlt évi 105.120 pengővel szemben, az indokolás arról, hogy ez a többlet miért szükségeltetik, azt mondja egész röviden, hogy (olvassa): »A mutatkozó 69.600 pengő többletet: azért kellett felvennem, mert az addig előirányozva volt öszszeig nem bizonyult elegendőnek.« Lehet, hogy azoknak a törvényhozóknak, akik feltótlen bizalommal viseltetnek a belügyminister ur iránt, elég ez az indokolás, de 69.600 pengő mégis olyan összeg 1 , — ha ennyivel több kell — hogy valamikép bővebben kellene megmagyarázni, miért kell ez. Közbiztonságról lévén szó, mondom, szerintem egészen nyiltan elszámolhatna a minister ur minden egyes pengőről, hogy miért kell. Ha ez a többlet talán azért kell, mert több agent provocateurre van szüksége a belügyminister urnák... (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: No! No!) Kérem, már láttuk ezt. Én a kommunisták aknamunkáját, általában egész munkájukat a leghatározottabban elitéiemi, de arra, hogy kommunista mozgalmat csináljanak mesterségesen, agent provocateur-ökkel, igazán nincs szükségünk. (Zaj a jobboldalon. — Farkas Elemér: Már hallottuk egy párszor!) Kérem tehát a t. Házat, hogy ezt' a tételt a költségvetésből törölni méltóztassék. Javaslom, hogy a fenti rovaton közbiztonsági rendelkezési alap céljára előirányzott 174.720 pengő az előirányzatból töröltessék. Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Pakots József! Pakots József: T. Képviselőház! Ennél a címnél, ennek 1. rovatánál, amely a közbiztonságról és közrendészetről szól, kétségtelenül igen megszívlelendő az a figyelmeztetés, amely Wolff Károly t. képviselőtársam részéről elhangzott. Amikor hosszú időn keresztül azt tapasztaltuk, hogy gyakran verik félre a harangot egészen jelentéktelen jelenségek miatt, amikor mindig azt hangoztatták, hogy ime a destrukció és mindenféle romboló erő hogyan mutatkozik, amikor a rendőrség nagy nyomozásokat folytatott le, amikor bíróság elé kerültek igen sokan, és igen sokszor szabadon engedték azokat az embereket, akiket a nyomozás során összegyűjtöttek, sőt az a különös helyzet állott fenn, hogy egy csoport, amely belügyministeri jóváhagyás mellett működött, soha gyűlést nem tudott tartani, mert a rendőrség meglepte és gyűléseit eltiltotta, — ez volt a Vági-párt, amely hosszú időn keresztül némi jóindulatot is élvezett a kormányzat részéről — mondom, amikor e kérdések körül teljesen ki nem alakult felfogását látjuk a kormánynak: nagyon helyes, ha rámutatnak arra, hogy ime kormányhatósági türelem és ellenőrzés mellett itt veszedelmes szovjetügynökök szabadon járhatnak-kelhetnek bizonyos gazdasági akció címe alatt az országban s itt igazán nem lehet utánajárni azoknak az utaknak, amelyeket ők a maülése 1927 május Í2-én, csütörtökön. 1§ guk céljai érdekében megjárnak. Nagyon helyesnek tartom tehát t. képviselőtársamnak ezt a felszólalását, mert Magyar Lótenyésztési Szövetség cím alatt a földmiyelésügyi ministerium protektorátusa alatt működik egy gazdasági egyesület, melynek vezetője — azt hiszem —• egy Bocskay Rudolf nevű ur és ez a szövetség szerződési viszonylatba került bécsi szovjetügynökökkel. E bécsi szovjetügynököknek magyarországi járás-kelését a belügyministerium ellenőrzi és a különös helyzet állott elő, amelyet nem tudok megérteni, — és kérdem a t. belügyminister úrtól, megfelel-e 'ÍZ cl tényeknek — hogy állítólag ezek a szovjetügynökök fizetik a saját ellenőrzésük költségeit. Ezek azok a kényes kérdések, amelyekkel a t. kormánynak mégis számolnia kell. Akármilyen gazdasági érdek parancsolja is azt, hogy a mi lótenyésztésünknek piacot találjunk, azonban vannak fontos politikai szempontok, amelyek itt bizonyos mérsékeltebb és körültekintőbb óvatosságot igényelnek. Én nem vagyok nagyon hamar megijedő ember és azokra a hírekre, amelyek bizonyos megmozdulásokról szólanak, nem szoktam ugy felrezzeni, mint az államrendőrség és a belügyministerium, mert a legtöbbször vaklárma mind ez. Hiszen ebben az országban olyan keserves tapasztalatokon ment keresztül az egész társadalom, hogy itt forradalmi megmozdulástól vagy ilyesmitől tartani nem lehet. Vannak emberek, akik, igenis, akarnak felforgatást, de ezek fizetett emberek, akik ebből élnek, akiknek ez az üzletük. Ezek működését lehetetlenné kell tenni, de sem a munkás-, sem a polgári társadalom arra a vakmerő gondolatra nem vetemedik, hogy itt felforgassa azt a szerény konszolidációt, amely van, amely hosszú, keserves munka árán valahogy létesült, ha annak nevezzük. (Graefl Jenő: Próbálják meg!) Bocsánatot kérek, ne méltóztassék azt kívánni, hogy próbálják meg, mert voltaképen szociális és gazdasági okai az elégedetlenségnek fenforognak — látjuk mindenütt — és csakugyan nagy önfegyelmezésre van szükség, hogy a keserűség és a nyomorúság által támasztott ez az elégületlenség ki ne robbanjon. Hiába vagyunk itt felfegyverkezve az állami rend minden eszközével, ha szociális és gazdasági téren nem tudjuk az elégületlenséget levezetni, akkor, sajnos, el fog következhetni az a szomorú állapot, hogy nem lesz MZ £L fegyveres erő és az az állami tekintélyes hatalom, amely visszaszorítsa az elégetlenséget. Ezekkel a kérdésekkel tehát nyiltan szembe kell nézni, azonban azt igazán nem lehet elnézni, hogy legális formák között itt csakugyan fizetett szovjetügynökök szabadon járhassanak-kelhessenek hamis címek alatt. Lehetetlen utána járni, hogy szegény, elkeseredett emberekhez nem tudnak-e eljutni és nem döntnek-e szegény embereket veszedelembe azzal, hogy ezek mindenféle hamis bemondás alapján valami elégületlenséget vagy zavart keltenek. Jól tudjuk, hogy a szovjet-diplomáciának egyik elsőrangú és bevált metódusa, hogy nacionalista mozgalmakat szokott támasztani. Nem egészen érthetetlen jelenség és meg tudom érteni, hogy például Salgótarjánban barátsági szerződést kötnek az Eíbredok és Vágiék, mert egész bizonyos, hogy azok a Vágiék, akik az ébredőkkel úgynevezett hazafias szempontok szerint irányítják a maguk akcióját, nacionalista alapra helyezkednek ennél a szövetkezésnél és beugrasztanak másokat. Én 3*
