Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-52

Az országgyűlés képviselőházának Napirendünk szerint következik az 1927/28. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat (írom. 144, 149) tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Temesváry Imre előadó: T. Képviselőház! Ha visszaidézzük emlékünkbe országunknak 1924. év előtti gazidasági helyzetét, akkor mint egy rossz álom, ugy vonul el lelki szemeink előtt az a küzdelmes idő, amidőn szinte egymásba kapcsolódva, sorozatos felhatalmazási törvényekkel voltunk kénytelenek ennek az országnak zilált gazdasági és állampénzügyi életét egyik napról a másikra tengetni. Ezek a felhatalmazási törvényjavaslatok mozaikszerűen egész tömegét ölelték fel cly különböző kényszer rendszabály oknak, amelyek mind csak arra valók voltak, hogy ujabb és ujabb adóterhekkel valamik épen egyensúlyozzák a lejtőrejutott ós fokozatosan lefelé gördülő valutánk értékét. Megkíséreltük abban az időben rendes, állami költségvetés összeállitását is, azonban már az előirányzás tartama alatt annak úgyszólván minden egyes tétele illuzóriussá vált, ugy a kiadásoknak toronymagasságra való emelkedése, valamint az arra szolgáló fedezet összezsugorodása következtében. Most azonban igazságtalanok volnánk, ha a szerencsésen ineg-v ált ózott viszonyaink mellett az infláció idejében követett politikánkat ugy birálnók el, hogy összehasonlítjuk a Németországban akkor követett eljárással. Hiszen a múltban is és most is, igen sokan nagy előszeretettel hivatkoztak arra, hegy a németországi viszonyokat lehetett volna abban az időben Magyarországra is alkalmazni. Igaz ugyan, hogy a németországi infláció ideje alatt a német nép munkaereje és kitartó szorgalma a folyton romló német márkát át tudta váltani termékekre, értékálló és maradandó objektumokra, ami a német nép megvagy onosodását idézte elő, de ugyanakkor a német államkincstár szegénységbe jutott. A német márkának azonban abban az időben, meg volt a jó hírneve és hitele a külföldön s a német nép erejébe vetett külföldi bizalomnak köszönhette azt, hogy az egész világ hosszú időn keresztül a nagy tömegekben szerteszét szórt német márkát bizakodással fogadta mindaddig, amig a német márka teljes egészében értókét nem vesztette. De kérdem, vájjon lehetett volna-e ezt a metódust Magyarországon is alkalmaznia Meg vagyok róla győződve, hogy á mi megcsonkított kicsiny országunk pénzével szemben, bármilyen burkolt formában igyekeztünk is az inflációt elősegíteni, nem tudtuk volna a nagy külföld bizalmát felkelteni ugy, mint ahogy az a német márkával szemben megnyilvánult s ha ezt talán rövid időre el is tudtuk volna érni, ki tudja, nem következett volna-e be később ennek az egész magyar nemzet egyetemére nézve kiható helyrehozhatatlan következménye! Nézetem szerint a rekrimináció azért is igaztalan volna, mert hiszen a külföld bizalma ban Magyarországgal szemben, oly nagymértékben, mert beigazolódott ós belátta a külföld, hogy a mi szorongatott helyzetünkben sem igyekeztünk a külföld megkárosításával országunknak (illetéktelen anyagi előnyöket biztosítani. Gazdasági regenerálódásunk a saját áldozatkészségünk és a mi becsületes < munkánk eredménye. Ezt legjobban bizonyltja, hogy á szanálási periódus első költségvetési évének végén-a mi költségvetésünk már teljes mértékben defieitmentes volt, anélkül, hogy a kül52. ülése 1927 május 23-án, hétfőn. 285 földi kölcsönt deficit fedezésére kellett volna igénybe venni. Az azóta eltelt költségvetési évek pénzügyi eredményei mind azt igazolják, hogy az az ut, amelyen 1924-ben elindultunk ós az a pénzügyi politika, amelyet követtünk, helyes volt s ez volt az egyetlen helyes prog

1 ramm, amely bennünket ki tudott vezetni abból a rendkivül zilált helyzetből, amelybe a háború után önhibánkon kivül belejutottunk. T. Ház! Az 1927/28. évi költségvetést, amelyet a t. Ház már (részleteiben is elfogadott, a pénzügyi bizottság tárgyalásai után benyújtott jelentésemben, valamint a költségvetés tárgyalását megelőző előadói beszédemben teljes részletességgel ismertettem, ezért most csak nagy vonásokban kívánok rámutatni azokra a főbb momentumokra, amelyek ezt a költségvetési törvényjavaslatot jellemzik. A költségvetés összesen 1.192,255.320 pengő kiadást és 1.192,421.960 pengő! bevételt mutat, tehát 166.640 pengő felesleggel zárul. A kiadásokból 753,488.610 pengő, a bevételekből pedig 753,655.250 pengő, valamint az egész felesleg", vagyis 166.640 pengő az állami közigazgatásra esik, míg az állami üzemek 438,766.710 pengő kiadással és ugyanannyi bevétellel egyensúlyban vannak. Miként ismeretes, ez az egyensúly az állami üzemeknél azt jelenti, hogy a kormány az állami üzemeknél mutatkozó bevételi feleslegeket teljes egészükben az állami üzemek beruházásaira kívánja fordítani. Az (állami közigazgatás kiadásai 293 millió pengővel, bevételei pedig 28*8 millió pengővel, az állami üzemek kiadásai és bevételei egyaránt 194 millió pengővel haladják meg az 1926/27. évi költségvetés hasonló tételeit, a költségvetés összes kiadásainál 48-7 millió pengő, összes bevételeinél pedig 48*2 millió ^ pengő többlet mutatkozik az előző évi költségvetéssel szemben. Ezeknek a többleteknek túlnyomó része olyan jellegű, amelyek automatikusan jelentkeznek és amelyek teljesítése elől az állami élet zavartalan menete érdekében kitiérni nem lehet. Ezek elsősorban a lakbérek emelkedéséből állanak elő, mert hiszen tudvalévő, hogy időközben az általános lakbóremelkedéssel kapcsolatiban az állami tisztviselők és egyéb alkalmazottak lakbéreinek emeléséről is kellett gondoskodni. De kifejezésre jutnak ezek még a dologi kiadásoknál is, valamint az 1924. évi IV. tcikkel elrendelt korlátozásoknál, mert a 15 évnél magasabb szolgálati idővel rendelkező nyugdíjasok, valamint azok hátrahagyottaira nézve ezek a korlátozások megszűntek és ennek következtében azok fedezéséről is kellett ebben a költségvetésben már gondoskodni. De jelentékeny többlet mutatkozik az 50%-os hadirokkantak járulékainak felemelése következetében és mivel a 100%-os hadirokkantak járulékait az utóbbi időben kétszeresére emelte fel a kormány. Ezenkívül az egyházak támogatására az előző évi összeggel szemben most 3 millió pengővel nagyobb öszszeget kellett előirányozni, amely összeg^ a különböző vallásfelekezetek között — számarányukhoz mérten — osztatott meg. A kiadásokkal kapcsolatban még csak arra az egy körülményre akarok rámutatni, hogy a személyi járandóságokra előirányzott összeg ebben a költségvetésben épugy, mint az előző ; évi költségvetésben is, az összes kiadásokkal Összehasonlítva, csökkenő tendenciát mutat, ami mindenesetre Örvendetes jelenség. Ezt tulajdonithatjuk az 1925. évi 7000. számú minis-