Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-45

18 'Az országgyűlés képviselőházának 45, A másik dolog, amiért felszólalok, a szovjetügynökségek működése. Végtelenül aggályosnak látom, hogy lóvásárlá® ürügye alatt megengedték, hogy a szovjet ügynökei hosszú időn át járjanak az országban. Lovakat nem is vásároltak. Nem tudom, végeredményben mit csináltak:; lehet, hogy a hivatalos jelentések nagyon megnyugtatók voltak, mert én felhoztam ezt a kérdést a honvédelmi tárca költségvetésének tárgyalásánál a pénzügyi bizottságban is, de ugy láttam, hogy a honvédelmi minister ur nagyon optimisztikusan itéli meg ezt a jelenséget. Én nem vagyok abban a helyzetben, hogy ilyen optimisztikusan Ítéljem meg a szovjetügynökök itteni működését. Magyarországnak nem lehet annyi lova, amennyinek kedvéért ai nemzet nyugalmát feláldozzuk. (Ugy van! jobbfelöl.) és lehetetlenség, hogy annak a gazdasági érdeknek kedvéért, hogy néhány lovat kivigyenek innen, lehetővé tegyék, hogy a szovjetügynökök kapcsolatba jöjjenek — és feltétlenül kapcso^ latba is jönnek — azokkal a földalatti sejtekkel, amelyek működnek, folyamatosan működnek, mert hiszen itt-ott felfedez ugyan a rendőrség tizenkettőt, aztán mégint tizenkettőt, de akiket nem tud felfedezni, azok működnek és minden körülmények iközött kapcsolatban vannak Moszkvával, mert különben* az az önkéntes ur nem telefonálta volna olyan nagy bizakodással, hogy küldjetek pénzt, ha nem állana rendelkezésre pénz. Maipedig honnan veszik a pénzt, ha nem Moszkvából, amely kétségtelen, hogy pénzzel akarja nemzetünk nyugalmát, országunk biztonságát aláásni. A magam részéről nagyon kérem a belügyminister urat, szüntesse nueg a szovjetügynökök lóvásárlásna vonatkozó engedélyéit.. Nagyon jól tudom, hogy a rendőrségi közigazgatásban is nagyon solk ember ós sok hivatalnok vanv aki ag-godalommal látja ezeknek működését, ép ezért nagyon kérem a belügymini ster urat, hog-y ne a gazdasági érdek legyen ebben a kérdésben a döntő, hanem a nemzet közbiztonságának érdeke. (Helyeslés jobbfelől.) Ez volt az első dolog, amit a közbiztonság szempontjából kötelességemnek tartottam Ikifejteni. Száz meg száz aggódó magyar család szivének érzelmeit hoztam itt nyilvánosságra, amelyek a sajtónak ezeket a híradásait a legnagyobb aggodalommal látják és a legnagyo.bb aggodalommal néznek az elé a bizonytalanság elé, amelyet ezek a folyamatos izgatások a mi közbiztonságunk szempontjából jelentenek. (Ugy van! jobbfelől.)' A második dolog pedig: nagy örömmel üdvözlöm a rendőrségnél a közlekedési rendőrség bevezetését. Valóban nagy hiányt pótoltak akkor, amikor Budapest székesfővárosban felállították a közlekedési rendőrséget, amely látjuk, hogy szinte a gyermekcsizmákból napról-napra hogyan fejlődik és hogy ez az intézmény milyen becsületesen tudja betölteni hivatását. A közlekedési rendőrség tekintetében Európa többi városai a nagyobb forgalom következtében már jóval messzebb voltak, mint mi, mégis közlekedési rendőrségünk máról holnapra igen szépen megállotta a helyét. Hősök azok a közlekedési rendőrök, akik a kötelességteljesítés mezején már nem egy esetben el is estek, mert hiszen autók nem egyszer elgázolták már azokat a rendőröket, akik ott állanak Budapest útjainak közepén és irányítják a ülése 1927 május 12-én, csütörtökön. közlekedést. Valóban hősök ezek, a kötelességteljesítés hősei és ezért büszkék vagyunk erre a magyar értékre is. Nagyon helyeslem a minister ur előbbi megjegyzését: ne engedjük saját értékeinket lebecsülni. (Helyeslés a jobboldalon.) Olyan értékeink vannak, hogy minden nemzet büszke lenne ezekre az értékekre. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Mi is büszkék vagyunk ezekre a kötelességüket teljesítő hős rendőrökre, akik a közlekedés tekintetében megfelelnek annak a kívánságnak, amelyet velük szemben támasztottunk. Nagyon kérem azonban a belügyminister urat, hogy küszöböljön ki a közlekedésből, egy inkonzekvenciát, egy logikai lehetetlenséget. Az úttestre nem bocsátják csak azt, aki a forgalmi szabályokat ismeri. Akár kocsin, akár gépen, tehát csak az járhat az uttestén, aki a forgalmi szabályokat ismeri. Kocsis vagy sofőr tehát nem lehet más, csak akinek bizonyítványa van arról, hogy tisztában van a közlekedési renddel. Hogyan engedhetik akkor meg azt, hogy a biciklisták minden forgalmi ismeret nélkül ráüljenek a gépükre és végigkarikázzanak az uttesteken. Ha megfigyeljük a legutóbbi szerencsétlenségeket, látjuk, hogy mindig a biciklisták voltak a szerencsétlenségek okai. Ha valaki autón jár, látja, hogyan versenyeznek ezek az éretlen tacskók az automobilokkal és ott karikáznak az autók előtt. Valóban megengedhetetlen állapot az, hogy mikor mindenki ismeri a forgalmi szabályokat, aki az uttestén jár, 15—16 éves gyerekek a forgalmi szabályok minden ismerete nélkül vehessék igénybe az uttestet. Nagyon kérem, hogy a biciklisták is köteleztessenek a forgalmi szabályok - megtanulására, szerezzenek erről meggyőződóst az illetékes hatóságok, vegyék újra nyilvántartásba a biciklistákat ós csak azokat engedjék: az úttestre, akik garanciát nyújtanak arra, hogy kellő higgadtsággal és komolysággal fognak az uttestén viselkedni. A közbiztonság érdeke kívánja meg, hogy a további szerencsétlenségeket így megakadályozzuk. Számos ismerősöm, akik folyton autón járnak, kérve kért, hogy adjak ennek hangot ebben a Házban, hogy a belügyminister ur erélyes intézkedéssel vessen gátat a további szerencsétlenségeknek. Ennek a kívánságnak tettem eleget ezzel a felszólalásommal. Egyébként a címet elfogadom, (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Bothenstein Mór! Rothenstein Mór: T. Képviselőház! Ha azt akarjuk, hogy a föld alatt ne szervezkedjenek ebben az országban, akkor meg kell adni a szervezkedési lehetőséget, amely szükséges akkor, amikor a munkásérdekeltségnek (Petrovácz Gyula: Vágiók!) és minden alkalmazottnak érdeke azt parancsolja, hogy belássa, szervezkedés nélkül nem bir helytállani. Ha a demokrácia alapján a szervezkedési lehetőség, ugy mint más európai államokban, megvolna, lehetetlen volna az az állapot, hogy a föld alatt is szervezkedjenek. Ha a szervezkedés meg van engedve, ha ez nyílt színen történhetik meg, a veszedelem sohasem lehet olyan nagy, mint olyan esetben, amely nálunk megvan. Igenis, ha nem lehet a föld színén, akkor alatta történik az a munka, amelyről itt Wolff Károly t. képviselő ur szólt. A furcsaságok közé tartozik nálunk, hogy szovjetügynököknek — ahogy azt Wolff Ká-