Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-51

Az országgyűlés képviselőházának 51. ülése 1927 május 20-án, pénteken. 263 zött esztendők óta fennálló feszült viszony enyhítésére törekszik és alkalmas arra, hogy kedvező atmoszférát, megértést teremtsen a magyar és a szerb nemzet között. Hosszú esztendők nehéz munkája kellett ahlhoz, hogy idáig eljussunk, hogy bemutathassuk a magyar nemzetnek ezt a palántát, amelyet nekünk kötelességünk minden eirőnkkel ápolgatni, gondozni és fejleszteni. Azt nem kell sokat ecsetelni, hiszen tudja mindenki, hogy a trianoni békediktátum után milyen kétségbeejtő elszigeteltségben volt a magyar nemzet esztendőkön át Európa népei között. Az első az angol és az olasz nemzet volt, amely hónunk aláí nyúlt és segítségünkre jött, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) épen ezért elszomoritó jelenség, t. Ház, az, ami itt tegnap történt a magyar-olasz barátsági szerződés tárgyalásánál, amikor a szocialista párt zajos lármát csapott ( (Igaz! Ugy van! a jobboldalon és a középen. — Zaj a szélsöbaldldalon. — Farkas István: Maguk nagyobbat csaptak!) T. Ház! Lehetnek kö>ztünk politikai nézeteltérések, világnézeti felfogásbeli különbségek, vitathatjuk magunk között azt, hogy ez vagy amaz ut-e a helyes, de kifelé t. uraim, minden magyar embernek becsületbeli kötelessége egységet, erőt mutatni, kifelé mindig azt kell dokumentálnunk, hogy a haza szeretetében mindannyian egyek vagyunk. (Ugy van! Ügy van! — Helyeslés a jobboldalon.) Ezt az elvet törték meg önök tegnap, amikor a zajos, lármás jeleneteket előidézték. (Farkas István: Lármát csak önök csináltak! — Kuna P. András: Kimutatták a foguk fehérét! — Zaj.) Lehetnek önök haragosai Mussolininek, de ez a harag nem lehet lelkükben olyan mély és erős, hogy tisztánlátásukat elhomályosítsa, hogy ne lássák, hogy az olasz barátsági szerződés hazánk javát szolgálja, jövője a magyar nemzetnek. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a közéven. — Malasits Géza: Tévedés!) A legutóbbi időben nem egyszer hallottuk itt a szociáldemokrata párt szónokai részéről, hogy ők a nemzeti integritás elvi alapjára helyezkednek, hogy nemzeti alapon állnak ők is. (Malasits Géza: Kérdés, hogy mit nevezünk nemzeti alapnak.) Ezt azonban csak halljuk, pedig én szeretném már egyszer látni, hogy éz tettekben is megnyilvánulna, szeretném látni, hogy egyszer önök is örüljenek velünk együtt akkor, amikor a magyar nemzet örömmámorban van, (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) és nem törekednének ilyen hangos lármával elrontani azt az örömet, amelyet a magyar nemzet érez. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) T. Ház! Á magyar-olasz barátsági szerződés mellett jelentőségében és jövő kihatásaiban épen olyan fontos az a kereskedelmi szerződés, amely ma van napirenden. Ugyanis megyőződésem, hogy ennek folytatása szintén a magyar-szerb barátsági szerződés lesz, és az a megértés, amelyre nekünk és a szerbeknek egyaránt szükségünk van. Kétségtelen, hogy sok nézeteltérés, sok differencia volt a múltban; kétségtelen, hogy azok a sérelmek, amelyeket Tury Béla igém t. képviselőtársunk itt előadott, fennállanak és sajgó sebei a magyar nemzetnek, azonban elmondhatjuk, hogy most már rátértünk arra az útra, amelyen ezeket a múlt sérelmeket reparálni lehet. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a közéven.) Nem a Népszövetségből akarjuk ezt, mert oda hiába fordultunk, hanem rátértünk arra az útra, hogy a közvetlen érintkezést kerestünk az utódállamokkal, s ennek lesz a folyománya, hogy a megértés szálai erősebbek lesznek, hogy köztünk a barátságos és közvetlen megbeszélés és tárgyalás folytán a helyzet lénye-. gesen javulni fog. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Hogy a helyzet ilyen zavaros és mondhatnám kétségbeejtő volt a magyar és a szerb nemzet között, én, akinek a szerb megszállás három esztendeje alatt módomban volt tanulmányozni a szerb népet, a szerb nemzetet, azt mondhatom, hogy nem annyira a szerb nemzet, az ószerbiai szerb nép ennek az oka, mint inkább, sajnos, a magyarországi volt szerbek, akik nálunk minden előjogot élveztek. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Nem volt egy nemzetiség Magyarországon, amely akkora előjogokat élvezett volna, mint épen a szerb nemzetiség. (Ugy van! Ugy van!) A legelőkelőbb állásokat foglalták el, (Igaz! Ugy van!) a legmagasabb rangot érték el és mi történt mégis? mikor a háború befejeztével megszálltak bennünket a szerbek, ezek a hires kuruc 48-as volt magyar szerbek, akik verték a mellüket, hogy milyen kurucok: a veszedelemben cserbenhagyták a magyar nemzetet, annak árulói lettek. Ezek voltak tehát azok, akik a szerbiai szerbeket rágalmakkal, intrikákkal, hazugságokkal ellenünk hangolták. De mert épen a közvetlen érintkezéssel elértük azt, hogy háborúban kifáradt és megfogyatkozott ószerbiai nép, amely eleinte rá volt szorulva a magyarországi szerbekre, lassan kiismerte őket, rájöttek arra, hogy ezek a volt magyar szerbek őket csak hazugságokkal, rágalmakkal tartották. A szerb nemzet a megértés útjára lépett, leült velünk tárgyalni, hogy_ a megértés útját egyengesse. Én nagy jelentőséget tulajdonitok ennek, a kereskedelmi szerződésnek nemcsak azért, mert megindul r a szabad kereskedelmi forgalom, a személy- és áruforgalom és általában a lakosság érintkezése kedvezőbb lesz, azonban különösen nagy jelentőséget tülajdonitok ennek azért, mert meggyőződésem, hogy a közvetlen tárgyalások felvételével napról-napra erősödni fog az a barátságos jó viszony a szerb ós a magyar nemzet között, amelynek első következménye kell, hogy legyen az — amit Tury t. képviselőtársam is felhozott, •— hogy elszakadt véreink szomorú helyzetén javulás álljon be. Én bizom abban, hogy ez a legsürgősebben bé is következik, bizom azért, mert ismerem a szerb népleiket. A megszállás alatt módomban volt érintkezni előkelő szerb politikusokkal, ministerekkel, volt mindsterekkel, képviselőkkel, érintkeztem egyszerű, szegény polgáremberekkel is és általában azt mondhatom, hogy a szerbiai szerb nép a legnagyobb nagyrabecsüléssel viseltetik a magyar nemzet, a magyar faj iránt. Ök mindig a legnagyobb elismeréssel emlékeztek meg a magyar faj hősiességéről, de amellett arról is, hogy amikor Szerbiát okkupáltuk, a magyar katona volt az, akii a leghumánusabban viselkedett a szerb néppel szemben. Én határozottan szimpátiát láttam a szerb népben, a szerb nemzetben a magyar nemzet törekvése •vei szemben az egész szerb megszállás alatt. Erre vonatkozólag csak agy pár példát akarok felhozni a magam közvetlen tapasztalataiból. Amikor a szerb megszállás kezdstén bevonult a szerb hadsereg, amely tisztán ó-szorbiaiakból állott s megszállotta Baranyát, Pé"cset, eleinte, mondhatom, semmi különös nehézséggel nem járt a megszállás. Kölcsönö^udvaria :ság és előzékenység volt a szerb hatóságok és a magyar közönség között; amint azonban 38*