Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-51
264 Az országgyűlés képviselőházának 51, ülése 1927 május 20-án, pénteken. beköltözött a szerb közigazgatás, amelynek élére csupa magyar renegát szerbeket ültettek, szórnom napjuk lett azoknak, akik továbbra is magyarok mertek maradni, mert nap-nap után a legerőszakosabb cselekményeket követték el ezekkel szemben. Velem szemben pl., aki horvát anyanyelvű vagyok, nap-nap után előbb kéréssel, később fenyegetéssel léptek fel, hogy a Mohács környéki sokácságot a szerb zászló alá térítsem és rábeszéljem arra, hogy Szerbia mellett foglaljon állást. Miután látták, hogy ezt szép szóval nem sikerül elérniök, a renegát szerbek odacitáltak a dárdai dandárparancsnok elé, aki szintén az előbbi kéréssel fordult hozzám. De amikor én annak a szerb . dandárparancsnoknak megmondottam, hogy éti arra necm vagyok kapható s kifejtettem érveimet, akkor ez a szerbiai szerb felállt, kezet adott és azt mondotta: Uram, gratulálok, igy kell viselkedni és én is igy viselkednék hasonló körülmények között; nem kívánom, hogy megtagadja a magyarságot és nemzeti érzését és ezeknek az uraknak, akik idevezettettók, megmondom a szemükbe, hogy félrevezettek engem. Igy beszél tehát egy szerbiai szerb. Mondok egy másik példát. Az erőszakosság terén továbbmentek. Egy szép napon megjelent nálam két csendőr, akik elővezettek Pécsre azzal, hogy nekem szerb hadbírói szolgálatot kell teljesítenem. Megmondottam, hogy én magyar állampolgár vagyok, tehát engem erre nem kötelezhetnek, de mégis elvezettek Pécsre egy szerb alezredeshez, aki az előbb emiitett parancsnokhoz hasonlóan azt mondotta, hogy ez a legnagyobb gazság az ő közigazgatásuk részéről, majd szabadon engedett és bocsánatot kért, amiért elővezettek. Még egy harmadik r>éldát mondok a sok közül. A szerb megszállás alatt Mohácsról több izben is voltunk internálva Valjevóban, egyszer nyolcan is. Nekünk meg volt engedve, hogy tteremben étkezzünk, szállodában lakjunk. Egy izben, amikor csendesen vacsoráztunk, láttuk, hogy egy szerb társaság cigányzene mellett szórakozik. Ezek közül az urak közül azután odajött egynehány s azt mondotta: uraim, mi ó-szerbiai szerbek, sajnálattal látjuk, - hogy az urak szabadságuktól, önállóságuktól megfosztva idekerültek; ne haragudjanak ezért reánk, mert mi távol állunk attól, amit a renegát szerbek önökkel szemben csináltak. Mi tiszteljük, becsüljük a magyar' nemzetet becsületessége, gerincessége és hősiessége miatt, tiszteljük önöket, és hogy tiszteletünknek tanújelét adjuk, ime, engedjék meg, hogy a magyar Himnust a cigányokkal elhuzassuk. Megtörtént tehát Valjevóban, Szerbia közepén, hogy a szerbek a magyar Himnust húzatták a mi tiszteletünkre, pedig ha, ezt a megszállás alatt Mohácson vágy Pécsett merte volna valaki megtenni, huszonötöt kapott volna, véresre verték, bebörtönözték volna. Ez a pár példa, amelyhez hasonlót még sokat mondhatnék, világos bizonyítéka annak, hogy maga a szerb nép, a szerb nemzet nincsen haraggal, ellenséges indulattal a magyar nemzettel szemben. Nekünk tehát az álszemér•met félre kell tennünk, nem kell restelkednünk és ezzel a szerb nemzettel igenis szóba kell állnunk (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és feléjük kell orientálódnunk; egyrészt azért, mert közvetlen szomszédaink, másrészt azért, mert ezzel az orientálódással, ezzel az eszközzel el tudjuk érni azt, hogy testvéreink helyze-' tén, akik ott nagyon szomorú viszonyok közt élnek, segíteni tudunk, harmadszor azért, mert szent meggyőződésem, hogy a szerbek be fogják látni, hogy azok a területek, amelyeket tőlünk elvettek Trianon utján, a mieink és nem fogják kivánni, hogy mi lemondjunk azokról, hanem ők maguk is útját fogják egyengetni annak, hogy a területi integritásra vonatkozó óhajaink teljesüljenek. A törvényjavaslat egy-két részéhez kívánok még hozzászólni, nevezetesen a javaslat A) mellékletének határozvanyához, amely a határszéli átlépési igazolványokról, az árvízvédelemről szól. Eddig is meg voltak azok a bizonyos kedvezmények és megállapodások, amelyek ebben a javaslatban le vannak fektetve, azonban, sajnos, azok a szerbek részéről nem igen tartattak be. Amikor a kettős birtokosok határátlépési igazolványait a túlsó oldalról átnyújtották, nálunk két-h áronig nap alatt elintézték, a szerbeknél azonban négy-öt hónapig is eltartott, amíg ezeket az igazolványokat elintézték és dacára annak, hogy elő van irva, hogy ezeket ingyen kell kiállítani, mégis Öt dinárt szedtek az igazolványok kiállításáért. De tovább megyek. Azután az igavonó állat után, amellyel átmentünk földjeinket megmunkálni, külön kórvényt kellett beadni, ezért megint 8 dinárt szednek, ami törvénytelen s amire felhívom a kormány figyelmét, hogy a határmenti községek lakóit az ilyen eljárástól legalább a jövőben megmenthessük. Az árviz védekezés kérdésében is hasonló sérelmek vannak. A tavalyi nagy árvízveszély idején megtörtént, hogy a határon két mérnök, a szerb és a magyar, egymással érintkezést talált és átmentek a határon, hogy megbeszéljék a teendőket. Ott megc is egyeztek, jöttek azonban a szerb katonák, a magyar mérnököt lefogták és lecsukták. Ilyesminek nem szabad megtörténnie, mert hiszen az árvizveszedelem őket épugy érdekli, mint minket. A kormány figyelmét akarom felhívni, hogy jövőben lépjen érintkezésbe az illetékes körökkel, hogy ott is végre legyenek hajtva ezek a rendelkezések, amelyek most a szerződésben le vannak fektetve. T. Képviselőház! A határ ozmány 17. cikkéhez kivámok még szólani! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Ez a cikk a következőket mondja (olvassa): »A szerződő felek a két határterület határainak a terepviszonyoknak megfelelő pontos meghatározása céljából megbízottjaikat _ megnevezik.« Az egyezménynek ebből a pontjából azt olvasom ki, hogy a terepviszonyoknak megfelelő pontos határmegjelölések tehát diskusszió tárgyát képezhetik. Itt rá kívánok mutatni arra, hogy a baranyai Udvar község, amely közvetlenül a szerb határ mellett van, olyan abnormis határok között fekszik, hogy azt elviselni nem lehet. A határ ugy van megállapítva, hogy a község végén a házak szélén cikk-cakkban közvetlenül a házak eresze alatt van a határ. Vagyis ha valakinek a csirkéje kirepül vagy a malaca kiszalad, már ott van a jugoszláv határon és megvan a szerb-magyar határkonfliktus. Ennek a bizottságnak, amelyet a ihatározimány 17. cikke kiküld, feladatául 'kell tennünk, hogy ezt a határkiigazitást, ha kicsiny, szűk méretben is megcsinálja, mert ez nélkülözhetetlen ós erre sürgősen szükség van. T. Képviselőház! Lehet, hogy vannak, akik esetleg kifogás tárgyává teszik azt, hogy most a kereskedelmi szerződés tárgyalásánál a területi integritás kór dósét is szóvátettem 1 . Azt hiszem azonban, hogy ez minden magyar képviselőnek kötelessége. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Kötelességünk azért, hogy a szerbek
