Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-51
Az országgyűlés képviselőházának 51. ülése 1927 május 20-án, pénteken. 259 Az olasz barátsági szerződés megkötése után azonban e gondolat kapcsán felmerült a kérdés, hogy amikor mi egy nagyhatalommal — egy szövetséges és társult főhatalommal, amely primer jogokat élvez ebben a Tanácsban — kötöttünk barátsági szerződést, vájjon számithatunk-e arra, hogy ez a nagyhatalom magyar nemzeti kisebbségi kérdéseket alkalomadtán szóvátegyen. Nem akarok e tekintetben jósolni és nem is azért mondom ezt, mintha azt hinném, hogy egy nagyhatalomnak könnyű is volna ilyen kérdésbe beavatkoznia, ami végre nem az ő dolga, hanem másé. Maga Olaszország egész más helyzetben is van! a kisebbségi kérdést illetőleg. SŐt Olaszország is az az állam volt, amely, amikor vele szemben felvettetett a kérdés., hogy ilyen nemzetkisebbségi védelmet biztosítson a németjei számára, tiltakozott ellene azon a címen, hogy nagyhatalmi állásával ez nem fér össze. Viszont azonban Olaszország azokhoz az államokhoz tartozott, amelyek a kisebbségi védelmi szerződések megalkotásánál mindig azokkal szavaztak, akik az utódállamokkal szemben a kisebbségi szerződéseket, vagyis a kisebbségi jogok védelmét akarták. Elég, ha röviden annyit mondóik, hogy Wilson javaslata ugy szólt, hogy minden tagállamnak meg akarta adni azt a jogot, hogy a kisebbségi kérdésekben egyenesen a biróság döntését provokálhatja. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Ezt — tudjuk — elvetették a cseh és francia delegátus indítványára, de Olaszország aWilson-féle javaslat mellett volt. Azután később, amikor arról volt szó, hogy ezt a kisebbségvédelmi elvet miképen hajtsák végre és mi-képen garantálják a valóságban, isimét Olaszország delegátusa, Tittoni volt az, aki előterjesztette a Nemzetek Szövetségének Tanácsa előtt az a javaslatot, amelyből már felolvastam, holgyha valamelyik tanácstag magáévá teszi a kisebbségi panaszt, azt a hágai nemzetközi bíróság elé kerül. Látszik tehát, hogyha Olaszország a ki- • sebfoségvédelmi kérdésekben magára nézve, mint nagyhatalom, más álláspontot foglalt is el, de látta, hogy itt a Duna medencéjében, Közép-Európában a kisebbségi védelem szükséges. A végrehajtás során, mint mondottam, Olaszország szintén olyan véleményen volt, amelyre érdemes hivatkoznunk ós amelyben szabad reménykednünk. Wilson azt akarta, hogy a Tanácsnak minden tagja egyenesen az állandó biróság elé vihesse a kisebbségi sérelmeket. Olaszország kiküldött bizottsága — mint mondottam — ezt a javaslatot támogatta, ezt támogatta az angol delegátus is, de nem ez fogadtatott el. Történetileg érdekes ez azonban ós nekünk fontos tudni, hogy Olaszországnak milyen volt az állásfoglalása. Ezek után azt kell mondanom, hogy az olasz-magyar barátsági szerződés után mégis nagyobb biztonsági érzéssel . állhat ott a magyar kisebbség, amikor tudja, hogy a nagyhatalmak között van egy ilyen barátja, amely a kisebbségi panaszoknak talán megértője lesz, hiszen az olasz-magyar szerződés maga arról beszél, hogy igaz barátok akarunk lenni ós hogy a jövő fejlődés biztosítékait akarjuk ezzel a szerződésser megteremteni. Ha nekünk ez a helyzetünk Olaszországgal szemben, azt kérdezem, mi a mi helyzetünk a Szertt-Horvát-Szlovén Királysággal szemben 1 ? Ha e javaslatok után — amelyek gazdasági kérdéseket rendezvén, teljesen kikapcsolhatók abból a gondolatkörből, hogy mi talán valamit elmulasztottunk volna — egy lépéssel tovább akarunk menni és esetleg olyan szerződést kötünk, amely ugyan sem nem szövetségi, sem nem barátsági szerződés, mindazonáltal politikai természetű, mert a választott döntő biróság elvét akarja a két állam között szerződésben biztosítani — vájjon akkor: a Szerb-HorvátSzolvén Királysággal szemben hogyan állunk e kérdésben? Én e javaslatokkal kapcsolatosan, amelyeket örömmel üdvözlök, mint útjelzőket, mégis azzal a kérelemmel jövök, annak a gondolatomnak akaróik kifejezést adni és azt kívánom hangsúlyozni, hogy politikai természetű szerződésbe vagy egyezménybe addig egyetlenegy olyan állammal se menjünk bele, amelyben magyar kisebbségek vannak s amig ott a magyar kisebbségek jogait nem ismerik el és azokat lassú halálra kárhoztatják. (Ugy van! Ugy van! — Barabás Samu: Igaza van!) Azt akarom csak mondani, hogy amikor ismerjük azt a láncot, amelyet gróf Bethlen István a külpolitikában olyan céltudatosan fon s amelyet mi követünk, mert nem látunk más utat és az ábrándoknak és esetleg gondolatban jobban elképzelt terveknek nem adhatjuk oda magunkat, hanem ezen a reális keserves utón kell haladnunk, akkor mégis ebben az egy kérdésben, a nemzeti kisebbségek kérdésében a legvégsőkig legyünk rigorózusak és kitartók, hogy precedenst ne alkossunk más utódállamok számára sem, hogy ez a csonka ország talán gazdasági előnyökért, pillanatnyi előnyökért erről a legnagyobb jogáról és kötelességéről megfeledkezhetik, mert hiszen a nemzeti kisebbségi kérdés az az archimedesi pont, amelyből mi talán mégis kimozdíthatjuk a világot. (Ugy van! Ugy van!) Ez az a talpalatnyi föld, amelyen meg tudunk állni. A nemzeti kisebbségi jogok védik azokat a magyaitestvéreinket, akik nélkül ugy sincs magyar jövő. Ezt kívánja a becsület, Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) ezt kívánja az igazságosság. Ezért mondom, amikor ezeket az általam is örömmel üdvözölt javaslatot látom és tudom, hogy egy lépéssel — azt is helyeslem — tovább akarunk menni, hogy erre a szempontra nagy súlyt kell helyeznünk. Megmondom, hogy miért. (Halljuk! Halljuk!) Azért, mert először is a jugoszláv kisebbségi szerződés is első és második cikkelyében világosan megmondja, hogy a Szerb-HorvátSzlovén állam kötelezi magát, — nemzetközileg kötelezi magát, mert hiszen ez az egész kisebbségi jogvédelem a Nemzetek Szövetségének garanciája alá van helyezve, amely garancia alá helyezést is épen az olasz Tittoni és szövetségese javasolta — mondom, a Szerb-Horvát-Szlovén királyság kötelezi magát arra, hogy a jelen fejezet 2^-8. cikkében foglalt rendelkezéseket alaptörvénye kül elismeri, hogy semminemű törvény, rendelet, hivatalos intézkedés ezekkel a rendelkezésekkel nem lesz ellentmondásban vagy ellentétben és ezekkel szemben — ez nagyon fontos — semmiféle törvény, rendelet vagy hivatalos intézkedés nem is lesz hatályos. A 2. cikkben pedig nyelvi, faji és vallási különbség nélkül a polgároknak az élet és a szabadság teljes védelmét és gyakorlását biztosítja. Ez az, ami a SzerbHorvát-Szlovén királyság alaptörvényeiben benfoglaltatik, amely királysággal mi majd legelsősorban szándékozunk választott bírósági szerződést kötni. Nem fogom mindegyiket felolvasni, de itt még vannak a paragrafusok,
