Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-50

Az országgyűlés liépviselöházánah 50. Ha visszatekintek a magyar külpolitikára, vissza kell térnem 1921-re, amikor a trianoni szerződést megkötöttük. Mindenki tudja, milyen állapotban volt akkor az ország. Tudjuk, hogy teljesen izolálva állottunk itt, egy megcsonkított ország voltunk természetes határok nélkül, t teljesen lefegyverezve, gazdaságilag tönkretéve; velünk szemben a győzők egységes tábort formáltak, úgyhogy mást, mint parancsszót, részükről nem tapasztalhattunk, legfeljebb közönyösséget. Az első lépés, amelyet ez az ország tehetett, az volt, hogy belső konszolidációjának munkálásába fogott, arra törekedett, hogy a nemzetközi fórumokon is jelentkező lehetőségeket felhasználja és pénzügyi, gazdasági rekonstrukciójához fogjon abból a célból, hogy majdan, ha ez sikerül, elérkezik talán az az idő, amikor enyhül a hangulat a legyőzött államokkal szemben és akkor ez az ország is egy aktivabb külpolitika terére léphet. Ez volt az oka annak, hogy amikor kormányra jutottam, a különféle királypuccsok után a magam részéről nem arra törekedtem, — és hiába is törekedtem volna — hogy aktiv külpolitikát folytassunk, hanem arra, hogy az ország erejét összeszedve, a konszolidációt munkáljam, ezt a nemzetet gazdaságilag talpraállitsam, pénzügyeinket rendbehozzuk és mindazt megtegyük, amire egy országnak szüksége van akkor, ha külpolitikailag érvényesülni akar. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) , Ez az akció külpolitikai vonatkozásokkal is birt, hiszen azoknak a tárgyalásoknak, amelyeket megindítottunk s amelyek részben a Népszövetségnél folytak, amelyek kezdődtek a nagyhatalmakkal és bevégződtek a körülöttünk fekvő kis államokkal, az volt a következményük, hogy azok a nagyhatalmak, amelyek elsősorban a valódi béke helyreálltát munkálták és kívánták munkálni: Magyarország talpraállitását, ennek lehetőségét felkarolták, a Népszövetségnél érdekünkben felléptek, a reparáció kérdésének elintézését 20 esztendőre lehetővé^ tették és egyúttal egy nemzetközi kölcsön felvételét is előmozdították. Ezek között az államok között meg kell említenem Angliát és Olaszországot. (Élénk éljenzés a jobb- és a baloldalon.) azt az országot, amely a reparáló kérdésében velünk szemben talán a legnagyobb érdekkel birt ós Önzetlenül iáWt ahhoz hozzá, (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) hogy ez a kérdés Magyarország megnyugtatásával legyen rendezhető. Ezeknek a tárgyalásoknak eredménye az volt, hogy ugyanakkor a kisentente államaival is bizonyos megállapodások létesültek a magyar rekonstrukció érdekében. A tárgyalások rendjén sok függő kérdés nyert elintézést, amelyek e nélkül talán sohasem lintéződtek volna el, aminek a következménye egy jobb atmoszféra volt Magyarország és szomszédai között, mint amilyen azelőtt fennállott. A szanálás — tudjuk — sikerrel járt, a pénzügyi kontrol a tavalyi év folyamán megszüntettetett. Most május hónap folyamán megszűnt a katonai kontroll is. Az természetes, hogy egy államnak, amely kontrollok alatt áll, amelyet pénzügyi szempontból, katonai szempontból kontrollálnak, nincsen szabad keze és politikai téren is kevésbé tud érvényesülni. Amint azonban ez a kontroll megszűnt, lehetőségét láttuk annak, hogy egy aktivabb külpolitikába kezdjünk, amelynek célja csak az lehet, hogy a béke érdekeit szolgálva, az egyik oldalon mindazoknál az államoknál, amelyek rokonszenvet éreznek Magyarország iránt, további közeledő lépéseket tegyünk, barátságukat KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. IV. ülése 1927 május 19-én, csütörtökön. 239 lehetőleg a magunk számára biztosítsuk. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) ugyanakkor a szomszéd államokkal is lehetőleg olyan viszonyt teremtsünk, amely a normális, jó szomszédi viszonynak megfelel, abban az esetben, ha ők is a maguk részéről megépítik, megszerzik azokat az előfeltételeket, amelyek egy ilyen jó szomszédi viszonyhoz szükségesok. (Ügy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) A magyar külpolitikának tehát békés céljai vannak. Ismétlem, akkor, amikor barátokat szerzünk, senkivel szemben sem akarunk semmiféle lépést sem tenni. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Ezt a békés külpolitikát ezentúl is követni akarja a magyar kormány és ennek egyik nevezetes etape-ja az a baráti szerződés, amelyet Olaszországgal kötöttünk. (Élénk éljenzés, hosszantartó tans a jobb- és a baloldalon.) T. Képviselőház! Ehhez a szerződéshez sokféle kombinációt fűztek, főleg azok, akik, amikor Magyarország a nemzetközi fórumon megjelent, mindig készek valamely rágalommal, vagy valamely gyanúsítással. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) E mögött a szerződés mögött is titkos intenciókat, titkos megállapodásokat kerestek és firtattak. Méltóztassék azonban megnézni ezt a szerződést. Ez nem szövetségi szerződés, amely Magyarországot vagy Olaszországot adott, konkrét esetben konkrét feladatok megoldására kötelezné, ez barátsági szerződés, amely kimondja az egyik oldalon, hogy' bizonyos közös érdekek előmozdítása végett a két népnek, a két kormánynak nemzetközi téren való kollaboráeiója kívánatos (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) és hogy minden differencia elkerülése végett egy arbitrage-szerződés köttetik, hogy azokban az esetekben, ha a két állam között differenciák támadnának, ezek békés utón, egyeztetés, illetőleg bíróság utján nyerjenek elintézést. Mindazok a kombinációk, amelyek ehhez a szerződéshez fűződnek az irányban, hogy ez a szerződós bizonyos éllel bírna egy másik, vagy egy harmadik állammal szemben, teljesen légből kapottak. Hiszen a parlamenti bizottságban elmondott beszédemben rámutattam arra, hogy a szerződés kiinduló pontját képező fiumei kérdés csakis ugy oldható meg, ha az egyik oldalon Olaszország lehetővé teszi számukra a fiumei kikötő használatát, a másik oldalon pedig Szerbia olyan könnyítéseket tesz a transitó kérdésében, amelyek lehetővé teszik azt, hogy ezt a kikötőt el is érhessük, illetőleg oda produkcióink olyan áron ós olyan költség mellett juthassanak el, amelyek versenyképességünket a világpiacon lehetővé teszik. T. Képviselőház! Az hiszem, hogy ebből a szerződésből sem bókebontást, sem élt, senkivel szemben nem lehet kiolvasni. Egyet azonban mégis ki lehet belőle olvasni és erre a magyar nemzet figyelmét nyomatékosan kívánom felhívni és ez az, hogy meggyőződésem szerint a magyar nemzet és az olasz nemzet között közös érdekek állanak fenn. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Olyan közös érdekek, amelyek érvényesülni fognak a jövőben is, mindig olyan pillanatban, amikor ennek a nemzetnek, vagy az olasz nemzetnek szüksége lesz arra, hogy érvényesüljenek. (Élénk éljenzés a jobb- és a baloldalon.) Megállapítom azt, hogy ez a szerződós jelentékeny támaszt nyújt a magyar külpolitikának, mert hiszen ez a szerződés az első példa arra, hogy egy győző nagyhatalom barátsági szerződést köt Magyarországgal, (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) amely tényleg kiemeli Magyarorszá43