Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-45
12 r Az országgyűlés Mpviselöházánah '45, csak nagy vonásokban ecseteltem tegnap, hogy képzelem el ezt a törvényjavaslatot. Amint tegnap is kijelentettem, meni kapricilrozom magam egyik-másik elvi kérdés leszögezósével, halniem megvárom, amíg kialakul ugy bennelm, mint a többi hozzáértő." lelkében, hogy milyen állapon alkoíssuik nueg eat a törvényt. Lehetetlenségnek tartom azonban, hogy ezt magam allkössam meg v Én mindenkit, aki érdekelve van a székesfővárosnál, a törvény megalkotását illetőleg — legyen az maga a közüliét, a főbb tisztviselők, a pártok vezetői — meg fogok hallgatni ós legyenek róla meggyőződve, hogy előbb külön-külön, azután együttesen beszéljük meg a kérdést, hiszen egy ilyen törvényjavaslat sok csiszoláson, retortán megy keresztül, mielőtt mint törvényjavaslat a Ház elé kerülne, (Helyesléé balfelőL) Nem vagyok barátja a gyors törvényalkotásnak. Én a higgadt, nyugodt munkának vagyok a barátja (Helyeslés.) és erűnek az ideije és lehetősége már itt van. De egy oirsZágban, lehetnek olyan idők, amilyeneket sajnos, nekünk is át kellett élnünk, amikor naprólnapra változnak a viszonyok s ilyemkor naprólnapra uj és uj törvénye kiét kell alkotni. Hála Istennek, ezek az idők nálunk már elmultak, konszolidált viszonyok között vagyunk lehiggadtan, megnyugiodtan és megfontoltan lehet ma már uj törvényeinket ímegalkötnünk s különösen az olyan nagyjelentőségű, nagyfontosságú törvényt, mint lamily ennek magam részéről a főváros reformtörvényét tekintem. Méltóztassék megnyugodni abban, hoigv én is ugyanolyan szeretettel viseltetem fővárosunk iránt, mint a t. képviselő urak, miért hiszen nemcsak a budapestijeiknek, hanem mindem magyar eimiberaek büszfeésége a maga fővárosa és minden magyar örül annak, ha fővárosát fejlődni látja, Alá is támasztja minden magyar emlber nemzeti öntudatát, ha lát j ja, hogy van egy olyan fővárosa., ajmelyre nemcsak ő lehet büszke, de minden idegen, aki ebbe az országba eljön, itt látja összpontosítva mindazt a gazdasági erőt és kultúrát, amelyet maisának ez az! ország hosszú ós nehéz évszázadokon keresztül szerzett. (Wolff Károly: Idegenek jönnek ide tanulmányútra!) Ezt ón iá mondom!. Nem vagyunk mi olyan elm áradott ország és nemcsak a fővárost, hanem sok állami intézményünket is jönnek ide megbámulni és ebből tanulni. Mi vagyunk azok, akik lekicsinyeljük magunkat, (Ügy van! a jobboldalon.) ahelyett, hogy inkább felfokoznék a magunk nemzeti Öntudatát. Engem mindig büszkeséggel tölt el, ha idegeneket látok idejönni, akik dicsérette] mondják, hogy nem hittük, hogy önöknél ilyen nagy kultúra van. Hiszen több az ellenségünk, mint barátunk és meg is van az oka annak, hogy miért akarnak bennünket a külföld előtt elgáncsolni. Mi azonban büszkén emelhetjük fel a fejünket, hogy a kultúra, előrehaladottság, szociális kérdések tekintetében, a kórházak tekintetében nem vagyunk az utolsók közt. hanem merem mondani, hogy az elsők között vagyunk ezen a téren, (Ugy van! a jobboldalon — Peyer Károly: Csak Budanesten!) Nemcsak Budapesten, hanem a vidékem! is haladunk, a vidéken is igen szépen haladnak az egyes városok és nem kiméinek költséget sem abban a tekintetben, hogy a maguk részéről is ezeknek a szociális és humánus követelményeknek eleget tegyenek. ülése 1927 május 12-én, csütörtöhön. (Wolff Károly: Londonból most kapott a főváros egy nagy elismerő levelet!) Örömmel látom, hogy igenis, jönnek már az idegenek és szívesen jönnek. Legközelebb azt hiszem, épen Ausztriából fognak nagyobb kirándulást tenni ide az ipari és kereskedelmi kamara tagjai. Ezt is nagy megnyugvással vesszük. Mi a legnagyobb készséggel teszünk meg nekik minden könnyítést abban a tekintetben, hogy ide eljöhessenek. Én csak azon csodálkozom, hogy miért kell épen nekünk a mi nemzeti öntudatunkat aláásnunk, (Ugy van! a közéven.) ahelyett, hogy felemelt fővel mennénk ki a világ elé azzal, hogy igenis, mi megtesszük a magunk kötelességét a kultúra tekintetében s a szociális kérdések tekintetében, és annak ellenére, hogy szegény ország vagyunk, ebben mégis meghozzuk a magunk lehető legnagyobb áldozatát. Erre minden magyar embernek büszkének kellene lennie, de épen mi vagyunk azok, akik magunk gáncsoljuk el magunkat. (Rassay Károly: Önök hirdetik, hogy nem vagyunk elég műveltek a titkos választójogra! Az egész világon azt hirdetik s most azt mondják, hogy mi vagyunk a legkulturáltabb állam! — Peyer Károly: Van valami kis ellentmondás ebben! — Zajos ellenmondások a jobboldalon. — Elnök csenyet.) Ha valaki Magyarországnak gazdasági életét és kultúráját tanulmányozza, sohasem merült fel még senki előtt kérdés, hogy mindez a titkos vagy a nyilt szavazás által jött-e létre? (Rassay Károly: Apponyi Albert mást mondót itt évekkel előtt, hogy szegy élnie kellett magát e miatt!) Ez politikai kérdés, de nem gazdasági és kulturális kérdés. (Rassay Károly: Miért mondják akkor, hogy műveletlenek vagyunk?) Nem mondjuk, mert mi mást bizonyítunk azzal, ami van! (Rassay Károly: Nem értem ezt a mondást!) Lehet, hogy a képviselő ur nem érti! Nekem, amikor Budapest szépségeiben, művészetünk fejlődésében s kultúránk magaslatában gyönyörködöm, sohasem jut eszembe, hogy azt titkosan, vagy nyíltan hoztuk-e létre. Hogy a választójognak mi köze van ehhez, képviselő ur, azt igazán nem tudom megérteni. Ha mi nyilt szavazati joggal ennyit tudtunk produkálni, igazán meg lehetünk vele elégedve! Kételkedem abban, hogy titkos választójoggal ennyire lehetett volna elmenni. (Peyer Károly: Azért néz ki a vidék szociális berendezkedése olyan borzalmasan!) Ne keverjük bele ezekbe a kérdésekbe a titkos választójog kérdését. (Wolff Károly közbeszól.) Ez csak ujabban van és hogy a fejlődés a titkosság révén történt-e a székesfővárosnál, azt nem tudom. (Peyer Károly: Az autonómiának mégis csak nagy része van benne!) De nemcsak Budapesten, hanem az egész országban! (Peyer Károly: Azért nem fejlődik a vidék, mert nincs autonómiája!) Igenis, ott is van autonómia. (Peyer Károly: Már hosszú szakálluk nőt azóta!) Amikor a törvényhatóságok autonómiájánál felvettetett ez a kérdés, akkor megmondottam volt, hogy a törvényhatósági autonómiák nemcsak a politikai életben, hanem kulturális, szociális és humanitárius téren is mennyire működtek közre, mert maga az ország szabadsága is és mindenesetre a politikai téren való előhaladás is, amint azt a képviselő ur mondta volt, azokból a hosszú szakállas, dohos levegőjű vármegyei székházakból került ki. (Peyer Károly: Nem erre mondtam! Ai mai autonómiák a háború előtt lettek megválasztva!) E tekintetben, képviselő ur, nyiltan elismertem, hogy ott exlexben vagyunk és épen arról beszéltem tegnap is és beszélek most is, hogy ezen akarunk
