Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-45

Áz országgyűlés képviselőházának 45. változtatni. Méltóztassék csak türelemmel lenni, nem tehetek róla, hogy a törvényjavaslatot nem tudtam benyújtani és nem lesz lehetősége annak, hogy a nyári szünet előtt ezt letárgyaljuk. Mindenesetre még ebben az esztendőben, a jövő év elejéig, ha az Isten éltet, ezeket a dolgokat is le fogjuk tárgyalni és meg fog szűnni ez az ex-lex állapot. Ezekben kívántam t. képviselőtársaimat megnyugtatni, és amint tegnap is kértem, ma is csak arra kérem a képviselő urakat, különösen a főváros közönségét, hogy igenis, méltóztassanak ezekben a kérdésekben együttes erővel dolgozni és az ügy iránti szeretetből mindnyájan együtt működni, együtt dolgozni s az én nehéz munkámat és szerepemet is ezzel az ügyszeretettel, ezzel az objektivitással és odaadással megkönnyíteni. Kérném, méltóztassék ezt a rovatot elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatnak-e az 1. cím 3. rovatát elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a rovatot elfogadta. Következik a 4. rovat. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): »4. rovat. Vasúti menetdíjkedvezmények váltsága: 832.660 pengő.« Elnök: Megszavaztatik. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): »Főispánok és a budapesti főpolgármester járandóságai. 5. rovat. Személyi járandóságok: 330.520 pengő.« Elnök: Megszavaztatik. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): »6. rovat. Dologi kiadások: 70.070 pengő.« Elnök: Megszavaztatik. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): »Rendkivüli kiadások. Átmeneti kiadások. 1. rovat. Országgyűlési választási költségek: 80.000 pengő-« Elnök: Megszavaztatik. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): »2. rovat. Országos határrendezési költségek: 16.000 pengő.« Elnök: Megszavaztatik. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): »Revétel. Rendes bevételek. 1. rovat. Hivatalos kiadványok jövedelme: 616.000 pengő,« Elnök: Megszavaztatik. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): »2. rovat. Különféle bevételek: 3.890 pengő.« Elnök: Megszavaztatik. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): »2. cím. Vármegyék és községek. Kiadás. Rendes kiadások. L Hozzájárulás az önkormányzatok alkalmazottainak illetményeihez. 1. rovat. Hozzájárulás a vármegyei alkalmazottak illetményeihez: 6,880.290 pengő.« Elnök: Szólásra következik! Urbanics Kálmán jegyző: Östör József! Elnök: A képviselő ur nincs itt, töröltetik. Ki a következő szónoki Urbanics Kálmán jegyző: Pintér László! Pintér László: T. Képviselőház! Azt hiszem, hogy a Ház egyik oldalán sincs kétség aziránt, hogy a tisztviselői kar fizetésjavitásának kérdését hosszú ideig kitolni nem lehet. Erről a tárgyról általában a pénzügyi költségvetés során kívánok szólani. Itt a minister ur ügyeimét csak egy kiáltó sérelemre akarom felhívni és ez a szolgabirák, közigazgatási gyakornokok és a vármegyei aljegyzői kar mai helyzete. A vármegyei tisztviselők pályájukat, ütése ÍÖ27 május Í2-én

} csütörtökön. Í3 egy-két nagyon ritkán előforduló esettől eltekintve, mint közigagatási gyakornok kezdik meg. Akkor nem osztatnak fizetési osztályba, hanem a Xl-ik fizetési osztály legalacsonyabb fizetési fokozatának megfelelő segélyben részesülnek. Ha a minister ur az egyes kiáltó esetekről tudna, maga is azt mondaná, hogy nem hitte volna, hogy a praxisban ilyen esetek előfordulhatnak. Például Győrött van egy közigazgatási gyakornok — ma már szolgabíró, — aki 1911-ben lépett a vármegye szolgálatába és ma még mindig a legalacsonyabb fizetési fokozatban van, de 11 évig volt a maga hibáján kivül közigazgatási gyakornok. Ha megválasztják szolgabírónak, akkor nem léphet elő, akárhány esztendőt töltött is el a gyakorlatban mint közigagatási gyakornok, a magasabb fizetési osztályba, hanem kezdenie kell újra a legalacsonyabb fizetési osztályban, úgyhogy az az anomália áll elő, hogyha az illető mint községi aljegyző lépett volna szolgálatba, sokkal magasabb fizetési fokozatot ért volna el, mint a vármegyei szolgálatban. Sőt ha mint kezelő tisztviselő, négy közópiskor lai végzetséggel lépett volna közszolgálatba, szintén jobban járt volna, mint járt azzal, hogy jogi végzetséggel vármegyei szolgálatba lépett. A minister ur maga is belátta ennek a helyzetnek tarthatatlanságát és egy rendeletet méltóztatott kiadni, amely szerint megengedi a vármegyének a kormány, hogy egyes különös méltánylást érdemlő esetekben pótlékot engedélyezhet az ilyen tisztviselőknek. Győr, Sopron és Mosón vármegye megszavazott ilyen egy-két különös méltánylást érdemlő esetben működési pótlékot. Az ügy felkerült a belügyministeriumba, s a belügyministeriumtól viszszajött azzal, hogy a belügyminister nem engedélyezi, mert a vármegyei hozzájárulás terhére vettük fel ezt a tételt a költségvetésbe s ezt csak a vármegye egyéb bevételeiből és megtakarításaiból engedélyezi. Amikor a kormány rászorítja a vármegyéket a legnagyobb takarékosságra, és a vármegyék hozzájárulása, a rendes bevétel ugy is ki van számítva a legutolsó fillérig, kérdezem, mint aki ismerem a vármegyei életet, honnan és milyen forrásból fedezze a vármegye az ilyen kiadásokat? Arra kérem a belügyminister urat, hogy tegye ezt a kérdést tanulmány tárgyává, kérje be az erre vonatkozó statisztikai adatokat, mivel ez tényleg méltánytalan helyzet. Hiszen vannak esetek, hogy 46 éves emberek a VIII. fizetési osztály 2. fokozatában vannak még ma is. Ha az illetők akármilyen más pályára mentek volna, ma sokkal jobban állnának. Ha hozzávesszük azt a társadalmi kötelezettséget, amely reá, a vármegyei közigazgatási gyakornokokra és a szolgabírói kara hárul, és ha tekintetbe vesszük, hogy ők tulajdonkénen a közigazgatás napszámosai, akik hordják és viselik a nap terhét és tüzét, akkor a minister ur is kell, hogy arra az álláspontra helyezkedjék, hogy ez a kérdés nem tűr halasztást és nem lehet megvárni azt, mig a pénzügyi kormáiry abban a helyzetben lesz, hogy az általános fizetés javítással jöjjön a Ház elé. Ezt akartam az igen t. minister ur szíves figyelmébe ajánlani. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház! A vármegye tételénél lehetetlen, hogy fel ne idézzük azokat a hagyományos szempontokat, amelyek a régi vármegyét és annak fejlődését jellemzik. A