Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-49

204 Az országgyűlés képviselőházának métlem — azután az irtózatos áldozat után, amelyet a magyar dolgozó nép ebben az országban hozott. A pénzügyminister ur amolyan kirakatszerű megelégedéssel állapította meg egyik jelentésében, hogy az 1926/27. költségvetési év első 8 hónapjában 84 és félmillió pengővel több folyt be az államkasszába, miint amennyi elő volt irányozva. Amikor ezt boldog megelégedéssel jelentette'az országnak a t. pénzügyminister ur j IX. jelentésében, nean méltóztatott-e érezni, hogy ahhoz a 84 és félmillió pengő többlethez mennyi könny, mennyi verejték, a nyomoruságnak és szenvedésnek, a nélkülözésnek milyen irtózatos nagy garmadája tapadt hozzá? Nem érezte-e a mélyen t. pénzügyministerl ur, hogy annak a 84 és félmillió pengőnek az állam- , kasszába való behajtása rengeteg sok szenvedést jelent és hogy ezen a téren valamit tenni kell, mert annak a 84 és féknilliió pengőnek behajtása egészségtelen! az ország közgazdasági állapotára? A pénzügyminister; ur! egyik tegnapi közbeszólásából állapítottam meg, hogy helyesli az egyes pénzügyigazgatóságok működését és azt a módot, ahogyan bánnak az,adózó polgársággal, azzal a szerencsétlen polgársággal, amelyet a rossz sors azzal vert meg, hogy ilyen pénz- I ügyigazgatóságok körletében kell, hogy élje- \ nek. Hát mélyen t. pénzügyminister ur, ne helyeselje, amiként mi sem helyeseljük azt, hogy az éveken keresztül felhozott panaszok utáni a , pénzügyminister ur ugyanabban a jelentésében megállapítja, hogy forgalmiadóból az 'elmúlt 8 hónapja az előirányzottnál 16 millió pengővel több folyt be. Tisztelettel kérdezem a pénzügyminister urat: akkor, amikor megállapította, hogy a 16 millió pengő töblet mutatkozik, nem érezte-e, vagy nem jutott-e eszébe az a sok panasz, amelyet ezekről a padokról mi elmondottunk az ország dolgozó népe érdekében és nem gondolta-e a pénzügyminister ur

% hogy a forgalmiadó és annak behajtása kérdésében már kell valami olyat cselekednie, ami mégis lehetővé teszi az ország kisiparos, kiskereskedő lakosságának, az apró, törpe kis vásári házalóknak exisztenciáját? Mert hogy a 16 millió pengő töblet milyen szörnyűséget jelent gazdasági életünkben, azt semmi sem bizonyítja jobba n, mint épen az az általam említett jelentés, j amelyet a pénzügyminister ur adott ki. Megállapítja a pénzügyminister ur IX. jelentésében, amelyet a többivel együtt időrőlidőre kiad tájékozásul, hogy ugyanabban a 8 hónapban, amikor 84 és fél millió pengőtöbblet került az államháztartás pénztárába és j ugyancsak 16 millió pengő forgalmi és fo- ! gyasztásiadótöbblet mutatkozott, amikor tehát ' a pénzügyi helyzet kedvezően alakult, 994 volt a csődök és a kényszeregyességek száma. Mit gondol a mélyen t. pénzügyminister ur, vagy a pénzűgyminiterium, hol van itt a helyes, okos, í reális politika? Az egyik oldalon kegyetlen kíméletlenséggel vexálják az adózókat és behajtják az, adót, súlyos, nehéz terhekkeel megrój ják az ország adózó'népét, a'másik oldalon : pedig behunyt szemmel, csukott fülekkel veszik tudomásul, hogy itt egy pusztuló kiskereskedelem és egy pusztuló kisiparosság van, amelynek tagjai közül 994-en voltak kénytelenek csődbe menni, vagy kényszeregyességet kötni. De hatványozottan súlyosabb mértékben mutatja a pénzügyminister ur antiszociális érzéketlenségét az ország dolgozó népével és adózó polgárságával szemben, ha nem resteljük és visszalapozgatünk a pénzügyminister urnák VII. jelentésére. 49. ülése 1927 május • 18-án, szerdán. Elnök (csenget): Kórnem kell a képviselő urat, szíveskedjék beszédét befejezni. Esztergályos János: VII. jelentésében a pénzügyminister ur a következőket jelzi: »A postatakarékpénztár zálogházainak forgalma emelkedik, a zálogház-felvétel emelkedik ós a kiváltás csökken.« Mit bizonyít ez? Mind azt bizonyítja, amit mi itt állítunk, hogy a szegény emberek kénytelenek nagyon sokszor utolsó rongyaikat is bevinni a zálogházba, hogy az adójukat kifizethessék, hogy forgalmiadó tartozásaiknak eleget tehessenek. Ez is indokolja tehát azt, hogy az igen t. pénzügyminister ur hagyjon fel a népszerűtlenség állandó keresésével és keresse a lehetőségét annak, hogy ennek az áldozatnak árán az ország dolgozó népe mégis nyugodtan dolgozhasson ós fejlődhessék. Épen ezért a következő javaslatot terjesztem elő (olvassa): »Javaslom ezen bevételi rovatnak, az általános forgalmiadó bevételeként előirányzott 91.000 pengőnek törlésiét. EllnÖk: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Senki sincs feliratkozva. Elnök: Kivan még valaki szólni? (Senki!) Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. A minister ur kíván nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) Bud János pénzügyminister: T. Képviselőház! Az e rovatnál felszólalt t. képviselő urak nem annyira magát a forgalmiadót érintették, mint inkább az egyes visszásságokat ós a forgalmiadó behajtása körül felmerülő — mond!juk — kellemetlen helyzetet. A magam részéről töbször rámutattam arra, hogy minden panaszt szívesen meghallgatok, és hajlandó vagyok eljárni az érdekek megvédése érdekében. Csak rá akarok mutatm arra, hogy példáiul Lingauer Albin igen t. képviselőtársam bizonyos panaszokat tett ^ szó tárgyává a ministerelnökség költségvetésének tárgyalásánál, mégpedig a vámőrséggel és pénzügyőrséggel kapcsolatban. Anélkül, hogy megvártam volna az ő felszólaépen annak következtében, hogy ő ezt előttem előzőleg sízóvá tette, megindítottam az eljárást és szigorúan eljártam azokkal szemben, akik visszaélést követtek el. Ha Esztergályos Jlános t. képviselőtársam ilyen rendkívül súlyos eseteket tud, mint amilyent felemlített, arra kérem őt, legyen szíves, jöjjön hozzám a konkrét panaszokkal és legyen meggyőződve, hogyha tényleg való az, amit állit, az illetők ellen a legerólyesebben el fogok járni. (Esztergályos János: Helyes!) Ami a forgalmiadó többi kérdését illeti, elsősorban Neubauer Ferenc igen t. képviselőtársamnak válaszolok. Kétségtelen, hogy bizonyos nehézségek vannak a vásári árusok megadóztatása körül. Azt hiszem azonban, hogy igen t. képviselőtársam is el fogja ismerni, hogy az utóbbi évben sok a javulás is ezen a téren. Sajnos, a forgalom természete nem engedi meg, hogy olyan módszert találjunk, amely mellett ezeket a kellemetlenségeket — amelyek esetleg tényleg egészen a zaklatásig mennek, —^ teljésen ki tudjuk küszöbölni. Hiszen méltóztassék a kérdést csak ugy venni, amint van. Az egyik oldalon kifogás tárgyává teszik, hogy sokan vannak, akik az ellenőrzést és a behajtást eszközlik; a másik oldalon, pedig t. képviselőtársam is beszéde végén rámutatott arra, hogy tulajdonképen gyorsítani kellene az egész processzust. Akárhogy keresem tehát a kérdés megoldását, az első esetben, lm kevesebb embert fogunk odaküldeni, természetesen még nagyobb lesz az idővesztésélg,