Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-49

Az országgyűlés képviselőházának i már adóhivatal. A községi tisztviselők kimunkálják az adókat s épenugy, mint ahogy kimunkálják a többi adókat, kimunkálhatják a forgalmiadókat is, ameddig még" a forgalmiadóra szükség van. Szabadítsa meg a minister ur Magyarországot a forgalmiadóellen őrök sáskahadától! Szabaduljunk meg végre tőlük! Ezek olyanok az ország lakosaival szemben, imnt valami idegen megszálló csapat, amelynek nincs semmi köze as ország lakosaihoz. Méltóztassék elhinni, nincs szükség arra, hogy azokból a nehéz pénzekből, amelyeket a forgalmiadókból bevesznek, ugy fizessék a forgalmiadóellen.őröket. Nagyon sajnálom, hogy nem tudom megmondani pontosan, -~ de erre statisztika .nem-iáll rendelkezésemre — mennyi az a pénz, amellyel Magyarország dotálja a forgalmiadóellenőröket. Mindenesetre merem állítani, pénzügy minister ur, — és nem tévedek — hogy egy forgalmiadóellenőrnek havi fizetése több, mint négy helyettestanár fizetése. Fizetés alatt azonban nemcsak azt a fix összeget értem, amelyet a forgalmiadóellenőr kap, hanem azt a jutalékot is, amelyet az állam részéről a legbűiiösebb és a legerkölestelenebb rendszernek tartok, hogy itt az adókból, amelyeket valaki az államnak fizet, jutalékot kaphassanak. Olyan ez, mint amikor II. Endre idejében, -az aranybulla előtt az adók az izmaelitáknak ki voltak adva tizedbe. Ez lehetetlenség. Amint az egyenesadót nem lehet kiadni bérbe és nem lehet az egyenes adó behajtóit részeltetni ... Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt; szíveskedjék tehát beszédélt befejezni. Fábián Béla: ... befejezem... épugy nem lehet jutalékot adni senkinek a forgalmiadó behajtásiánál sem. Éz ugyan közvetett adó, mégis kénytelen vagyok azt mondani, hogy ebben a rendszerben most mar — sajnos — a forgalmiadót is állandósult stabiladénak kell tekintenünk. Addig is, t minister ur, amig forgalmiadóellenőrök vannak itt, legyen vége a jutalékrendszernek és ákkör vége lesz a vexálásoknak, a zaklatásoknak is. (Helyeslés a baloldalon ) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Esztergályos János! Esztergályos János: T. Képviselőház! Esztendőkön keresztül, amióta ezeken a padokon ülünk, állandóan ostromoltuk a forgalmiadó igazságtalanságait és éveken keresztül azt kellett tapasztalnunk, hogy hiába itt minden harc a forgalmiadé ellen, hiába itt minden küzdelem, hiába minden jóakarat, hiába minden rábeszélés és hiába a bizonyitékók garmadájának előterjesztése, a túlsó oldalon sohasem találkozunk ebben a kérdésben azzal a megértéssel, amelyet az ország adózó polgársága és dolgozó népe joggál megkívánhatott volna. Épen ezért nagy megelégedéssel veszem tudomásul, hogy az a SZÍVÓS harc a forgalmiadó ellen és a forgalmiadó behajtása ellen, amelyet mi ezekről a padokról folytattunk éveken keresztül, végre visszhangra talált. Igaz, eddig még csak egyetlen egy esetben találkoztunk azzal a megértéssel, hogy végre á túlsó oldalról is kifejezést adtak amuik a sok •sérelemnek és jogos panasznak, amelyet mi eveten keresztül állandóan hangoztattunk. Igaz. áttörtük már a ridegség és érzéketlenség falát ezen a téren és ugy látom, hogy az első fecske a túlsó oldalról már berepült. Meg vagyok róla győződve, hogy a többi egységes\9. ülése 1927 május 18-án, szerdán. 203 párti fecske is be fog röpülni ezen a téren, bármennyire igéri a mélyen t. pénzügyminister ur, hogy a forgalmiadót még 100 esztendeig is fenn fogják ebben az országban tartani. Ez az eredmény megelégedésemre szolgál és épen ezért az a harci készség, amely a forgalmiadók és annak behajtása körül részünkről tapasztalható, még fokozottabb mértékben fog megnyilvánulni ezután is. (Fábián Béla: Ne biztasd a minister urat!) Előttem szólott mélyen t. képviselőtársam felsorolta azokat a szörnyűségeket és kíméletlenségeket, amelyeket a forgalmiadóellenőrök tanúsítanak az ország adózó polgárságával szemben. Ugyancsak a túlsó oldalról felsorolt a t. egységespárti képviselő ur is eseteket, amelyek mind azt igazolják, hogy amit mi éveken keresztül felsorakoztattunk itt, az mind igaz. Most nem is akarok ezzel a kérdéssel sokat foglalkozni, bár erre nézve rengeteg anyagom ós panaszom volna, különösen az ón választókerületemből. Garmadával vannak pánaszok, amelyek közül legyen szabad csupán egyetlen szálat, kivennem annak igazolásául is, amit tegnap emiitettem a mélyen t. pénzügyminister urnák és amit most is megismétlek, hogy a pécsi pénzügy igazgatóságnál oly kíméletlenséggel és durva érzéktelenséggel kezelik az adózó polgárságot, amelyhez hasonló nem hiszem, hogy az ország még egy pénzügyigazgatóságánál mutatkoznék. Ez az eset a következő: Van a külső szigetvári országúton egy vendéglő. A vendéglősre kiróttak bizonyos öszszegü forgalmiadót. Az illető igazolta, (hogy már kifizette ezt az adót', tehát a pénzügyigazgatóságnak, a forgalmiadóhivatalnak követelése jogtalan. Nem fizeti ki már csak azért sem, mert földhözragadt szegény ember, akihez csaik elvétve jut be egy-egy vendég. Szegény, nincs pénze, hogy megfizesse ezt a jogtalan követelést. Mi történik erre, mélyen t. Képviselőház és mélyen t. pénzügyminister ur? Nem az, amit az ember ilyen esetben józan éjsszel, tiszta íelkiismeretltel el tud képzelni, hogy revízió tárgyává teszik, igaz-e, hogy az adófizető polgár egyizben már befizette azt az összeget és ha meggyőződnek ennek igazságáról ós állítása helyességéről, törlik ezt a követelést és nem vexálják azt az adózó polgárt. Nem ez történt. Az ellenkezője történt, mélyen t. pénzügyminister ur; Az ott megjelent pénzügyigazgatósági tisztviselő^ egyszerűen megindította a végrehajtási eljárást, ujabb költséget okozott ennek a szerencsétlen embernek és amikor ismételt felhívásra sém tudta megfizetni ezt az összeget, akkor

1 azt a^ kispolgárt, aki egyik napról a másikra tengődik, megtámadták, odaálltak és a Szó szoros értelmében az egész üzlethelyiségéből elvitték a rozoga bútorokat, a rozoga székeket és asztalokat, kocsira rakták és ottmaradt annak a helyiségnek puszta négy fala. Azonban nemcsak hogy elvitték a bútorát, mélyen t. pénzügyminister ur, hanem néhány nap múlva ismét eljöttek, keresték, nézték, hogy hol van még valami elvinni való, bementek á lakásába, feltörték a szekrényeket, kivették a fiókot és ami ékszert és pénzt — néhány koronát -*1 találtak^ ott, zsebrevágltáik éis elvitték olyan 'áldó ífeáébejn, amellyel nem tartozott az illető pécsi polgár, olyan adó fejében, amelyet már egyizben megfizetett! Nem kell a csokorba több, mint ez az egy szál, hogy meggyőződhessék a pénzügy^ minister ur arról, hogy á magyar adózó polgárságot ugy kezelik egyes pénzügyigazgatóságok, ahogy nem volna szabad kezelni — is28*