Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-49
202 Az országgyűlés képviselőházának 49. ülése 1927 május 18-án, szerdán. képviselőházat vármegyénként, városonként hiteles- statisztikai adatokkal- felvilágosítani arról, hogy az egyes- helyeken hány forgalmi? adóellenőr van? •.'•-; t -n • ;. <\ Minthogy állándóari azzal a váddal találom ! magam szemben, hogy* a forgalmiadóellenőrök kitűnő megfizetettségének gondolata csak. az én álmaimban fogamzott mes, az éh fantáziám szüleménye, nagyon szeretném, ha itt az ország színe előtt diszkreditáltatnék az. én fautáziám: tehát méltóztassék beterjeszteni ide a képviselőház elé a forgalmiadéi őellenőrök fizetési és juta léki táblázatát : - •. Állítom ugyanis, hogyha a ; pénzügyminister ur arra az álláspontra helyezkedik, hogy a kÖZrségeknek takarékoskodni ok kell, mert a takarékosság alapján lehet csak az adózókat, megvédelmezni a horribilis kiadásoktól, akkor*, ha> ebben a pénzügyministeri urnák igaza van: mi ugyanezt mondjuk; a& állami életre vonatkozólag is. Lehetetlen-Bég; hogy pl. legyenek forgalmiadófőellenőrök,. ••*- állitom és bizonyítani tudom — akiknek 17 millió ha/vi fizetésük van ugyanakkor, amikor, a ministeri tanácsosoknak 9 millió korona a havi fizetésük. Ezenkívül lehetetlen helyzet az, hogy a forgalmiadóellenőrök létszámiában levő asztalosok bizonyos helyeken asztalosmunkákat végezzenek, mert véleményein szerint nincs szükség forgalmiadóellenőrre, de ha már valaki forgalmiadóéllenőr, akkor ne végezzen '• asztalosmunkát. Semmiféle egyesület, ne végeztessen asztalosmunkát a forgalmiadóellenőrök létszámába kinevezett iparosokkal. Ez az egyik dolog, a másik pediír, amit fel akarok: hozni, az, hogy — amint múltkor is mondottam a pénzügyi költségvetés vitája alkalmával — ildomtalannak és helytelennek tartom, hogy a oénzügyministeriurn forgalmiadóosztályában levő magalsírangu tisztviselők rokoniaikat mint forgalmi-adófőellen^jöket helyezik el- (Mozgás.) Helytelen, ízléstelen' és ildomtalan ez, mert mindaddig, amig ezeknek az uraknak rokonai;•- mint forgalmiadófőellenőrök lesznek elhelyezve és mindaddig, mig forgalmiadó-dinasztiák lesznek, — ahogy a múltkor kifejeztem magam — az lesz az érzésünk — az én véleményem szerint és az ország lakói többségének véleménye szeriint is -- hogy az átalányozási rendszer mellett a forgalmiadóellenőrök ezredeire nincsen szükség. Ha azonban niégis fentatrtj.uk a forgalmiadóellenőrök intézményét, akkor— nem akarom meggyanusitaní' a pénzügyminister: urat — kellemetlen, kínos, furcsa és rossz vért szül, ha állandóan azt látjuk, hogy ezeknek az uraknak a rokonai fcrgalmiadöfőellenőrök a vidéken és 17 millió ; koronás fizetéseket kapnak. (Mozgás és zaj a .jobboldalon,) \ : ' u . T. minister. ur! Könyörgünk és kérjük, méltóztassék megszüntetni ezeket az állásokat. Ebben az agrárországban, r a földmivelésügyi ministerium tanszemélyzete mindössze j 300 emberből áll, méltóztassék tehát a forgalmiadó-ellenőrök helyébe Magyarországon ; olyan szakembereket, alkalmazni, akiknek az ipari és agrároktatás terén az ország jövendő- ' bei struktúrájában és gazdasági életében haszr nát vesszük. • Éri ma 4 nem ellenzéki szempontból beszélek, I hanem magyar szempontból s mondhatom, i hogy a forgalmiadóellenőrök mtézméhye nem j egyéb, mint állampénzen való eltartása olyan j embereknek, akikre semmi szükség nincs és j akik a maguk szükségességét és a maguk sze- [ rer>ét az állami életbén tisztán csak azzal indokolják, hogy állandóan lenyúzzák az emberek ' életkedvét, hogy állandóan megjelennek a _kéleskédőknél -és iparosoknál és azokat zaklatják. Kagyon örülök annak, hogy most már igenis nemcsak innen erről az oldalról beszélünk erről, hanem a túloldalról is^Neubauer igeu t. képviselőtársam végre szóvátette ezt a kérdést, amely miatt mi itt már esztendők óta harcolunk, tudniilik a nyomorult vásári árusok zaklatásának kérdését. Én itt már sokszor elmondottam és remélem^ hogy most Neubauer képviselő ur felszólalása után' mem 'kell: majd mógegyszer elmondani, hogy reggel % 6 órakór a vásár kezdete előtt, mielőtt az a szerencsét^ len ember egy fillér értékűt is eladott volna, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) megjelennek a t. fürgalmiadóellenőr urak és tekintet nélkül arra, hogy lesz-e jó vásár, lesz-e rossz vásár, lesz-e szél, lesz-e hideg, elviszi-e az eső a vásárt, vagy nem viszi el, azt mondják: tessék ennyibén és ennyiben megállapodni. Abban az esetben, ha nem akar fizetni, kiválasztják az árucikkek közül a legkelendőbbeket, beviszik és az illető mehet este könyörögni. Ez Így Van, t. minister ur! Én nem szoktam, főleg nevek nélkül sohasem indokolatlanul vádaskodni. Kérdezze meg az én vidéki kormánypárti képviselő társaimát, hogy mi történik, hogy minden egyes vásáron ezek a* forgalmiadóellenőrök beviszik rakományszámra ezeknek a . szegény vásári árusoknak : holmiját. Mert ezek nem mennek a vásárra pénzzel, hanem azért viszik az árut, hogy eladják és pénzt szerezzenek. Honnan vegyen az a szegény nyomorult ember reggel, a vásár kezdete alkalmával, pénzt arra, hogy az ő forgalmiadóját kifizethesse? Ménnyit könyörögtünk, mennyit járunk mi emiatt, minister ur! .Legyen meggyőződve a minister ur, hogy amikor mi itt á. képviselőházban felszólalunk és talán sokszor élesebben szólalunk fel ezekben a forgalmiadó-kérdésekben és pénzügyi kérdésekben, ezzel néni a minister ur munkakedvét akarjuk elvenni, hanem igenis mi egyet szeretnénk: azt szerétnők, ha a minister ur azzal a ministeriúmi — hogy ugy mondjam— bürokráciával szemben nem volna azzal a/hittel, hogy Ők a minister urnák minden esetben csak az igazságnak megfelelő jelentéseket tesznek. Nagyon szeretném, ha a minister ur Harun al Hasid módjára megjelennék néha a nép között, ha elmenne azok közé a szegény emberek közé, akik a legnagyobb jövedelmet szolgáltatják az államnak és megkérdezné tőlük, hogy itt ki a forgalmiadófőellehőr és hogyan hánik a néppel. Ha visszatérünk a békebeli állapotokra, há megszilárdul a pénzünk, ha az adók tekintetében itt ^stabilitás mutatkozik, ha az állami élet költségvetése feleslegekkel dolgozik, ha mi már minden .tekintetben az. állami élet régi struktúrájához, akarunk visszatérni, még égy tekintetben térjünk vissza: térjünk vissza oda, hogy a pénzügyi tisztviselők bánjanak ugy az emberekkel, mint ahogy adófizető alanyokkal állampolgárokkal bánni szokás. Ezek az emberek magyar adófizető polgárok, ezeknek az embereknek garasaiból tartja fenn magát az állam ezeknek ígarasáiból van feleslege és ezekből van beruházás. Lehetetlenség az, ahogyan ezek a forgalmiadóellenőrök bánnak a néppel, á kereskedőkkel^ az, iparosokkal, ahogyan grasszálnak a vásárok alkalmával. Kérdem, t. minister ur, nem lehet-é itt másképen ségiténí? A forgalmiadó átalány ózva van, az adózók állandóan összeköttetésben vannak az adóhatóságokkal, mert hiszen minden nagyobb községben és minden járási székhelyen is van
