Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-49
200 Az országgyűlés képviselőházának 49. ülése 1927 május 18-án, szerdán. urak közül sokan tudnának erre példát felhozni. (Igen! Ugy van!) Még nagyobb zaklatásnak vannak a vásári forgalmiadó kivetéseknél alávetve azok a gyönge, vidéki, falusi, kisvárosi ipari- és kereskedelmi exisztenciák, akik az országos vásárok alkalmával való vásározással bonyolítják le forgalmukat (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Fábián Béla: Az ellenőrök akarják mutatni, hogy szükség van rájuk!) és ebből származik keresetüknek lényeges része. Őszintén megvallva, nem tudom, hogy milyen konkrét rendelkezések vannak abban a tekintetben, hogy van-e alapja és milyen alapja annak, hogy egyes iparosok és kereskedők másképen kezeltessenek ilyen vásárok szempontjából abban a tekintetben, hogy az a vásár annak a járásnak vagy városnak területén van-e, ahova telepük tartozik, vagy nem. Azt hiszem azonban, hogy az ezzel járó számos panasz és zaklatás semmi esetre sem éri meg a már a mai pénzügyi helyzetben azt az elkeseredést és zugolódást, amelyet kelt. (Esztergályos János: Nagyon helyes, ugy van!) Kérem az igen t. pénzügyminister urat, hogy amennyiben szerény véleményem szerint itt nem lehet a kincstárnak valami nagy érdekéről szó, legyen szíves megvizsgálni a vásárokra vonatkozó forgalmiadó kezelés módszereit és oly módon közbelépni, hogy a további zaklatás és alkalmatlankodás szűnjék meg a közönséggel szemben. (Esztergályos János: A kegyetlenkedés! — Rothenstein Mór: Hogy ezt már a túloldalon is látják!) Második kérelmem, amely ezzel összefügg, az, hogy méltóztassék gondolkozni a felett: nem lehetne-e az állatforgalmiadó kivetési rendszerén is oly változtatásokat eszközölni, amelyek a vásárokkal kapcsolatos torlódásokat és a közönségre nézve evvel járó alkalmatlanságot enyhítenék. A nagyobb forgalmi állatvásárok a vevők és eladók óraszám kénytelenek várakozni a kivetésnek és beszedésnek elintézésére, ami meglehetősen nagy időveszteséget jelent. Most, amikor a normális pénzügyi- és gazdasági viszonyok beállta következtében kiegyenlítődött a különböző termelési módok és lehetőségek anyagi jelentősége és bizonyos mértékben az állatárak is nivelálódtak, akárhány esetben oly értékű állat forgalmáról, eladásáról van szó, amely után a forgalmiadó összege egyáltalában nincs arányban avval az időveszteséggel, aminek az (illető termelő esetleg ki van telve a várakozással a vásár területén. Ha a termelő valami elodázhatatlan vagy sürgősebb érdekből eltávozik, anélkül, hogy a legkevésbé is gondolna arra, hogy ezzel az államkincstár terhére valami sérelmet követ el, mindjárt súlyos bírságot rónak rá. Azt hiszem, itt is lehetne a dolgokon egyszerűsíteni. Hiszen a járlatlevélrendszer már teljesen r meggyökeresedett a gazdasági életben s azoknál a termelőknél, különösen a mezőgazdáknál, akik a vásárokon megfordulnak, az arra a vidékre való kisgazdáknál, kisexisztenc iáknál egyáltalán nem lehet szó arról, hogy az államháztartást valamiféle sérelem érhetné, ha bizonyos időre — egy-két napot értek csak ezalatt — a torlódás elkerülése végett, legalább az ott ismert, a helyben vagy közelben lakó egyéneknél elhalasztanák az elintézést, mert hiszen ezek kötelezettségüknek úgyis kétségtelenül eleget fognak tenni. Ilyen esetekben kvázi rövid előjegyzéssel vagy feljegyzéssel számbavehetnék a pénzügyi közegek az átruházást, aminek folytán azután foglalkozhatnak azokkal az esetekkel, amikor tényleg a vásáron kell eszközöltetni a forgalmiadó lerovását, mert különben az illető odébb áll és nem lehet rajta megvenni. A kereskedőkkel s azokkal, akik hivatásosan foglalkoznak állatok adásvételével, igy könnyebben lehetne a dolgot lebonyolítani, azoknál pedig, akiknél a polgári hatóság igazolása megvan, vagy ha az a közigazgatási közeg, aki a vásáron jelen van, tudjam hogy az illető helyben vagy a szomszédban lakik s jómódú, rendes körülmények között levő gazdaember, ezeket az, eseteket számba lehet venni, félretenni s igy a dolgot kényelmesen, annak rendje-módja szerint lebonyolítani. Bátor vagyok ezt a körülményt is a pénzügyin inister ur nagybecsű figyelmébe ajánlani. Ezenkívül még azt említem meg, hogy a mostani gazdasági viszonyok között egyáltaián nem lehet szó arról, hogy egyes vidékeken bizonyos foglalkozású embereknek, iparosoknak vagy kereskedőknek a forgalma, értékben vagy terjedelemben is nagyobb mértékben emelkednék. Mégis ugy látom, hogy egyes^ helyeken a pénzügyi hatóságok már az 1926. évre megállapított átalányösszegeket nagyobb mértékben és szélesebb körben igyekeznek felemelni. Amikor, a pénzügyimül str ur azt mondia, hogy ő nem kívánja a forgalmiadóbevételeket fokozni, hanem azokat fokozatosan visszafejleszteni, amikor a gazdasáui viszonyok egyáltalán nem olyanok, hogy szó lehetne arról, hogy valakhiik a múlt évinél nagyobb forgalma volna, ez mindenesetre nem felel meg a pénzügy mini ster ur intencióinak és ezért kérem, hogy ilyen esetekben méltóztassék az alsóbb hatósásíoknak nem egészen helyes rendelkezéseit korrigálni. Ezekre voltam bátor a pénzügyminister ur sziives figyelmét felhívni. Elnök: Kivan még valaki szólani? (Senki!) Ha senki sem kivan szólani, a vitát bezárom. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: A forgalmiadónál fel vagyok jegyezve!) A képviselő ur nagyon jól tudja, hogy^ a jegyző urakat megkérdeztem, illetőleg kérdést intéztem a Házhoz, hogy kiván-e valaki szólani. Erre senki sem jelentkezett. A vita be van zárva. A minister ur kivan szólani. Bud János pénzügyminister: T. Ház! Mivel ugy látom, hogy ehhez a kérdéshez még a 2. címnél is hozzá fognak szólani, én majd aeután fogok beszélni. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. A rovatot meg nem támadták, tehát azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 2. rovat. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): »2. rovat. Dologi kiadások: 1,675.240 pengő.« Elnök: Megszavaztatik. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): »Beveiéi. Rendes bevételek. 1. rovat. Forgalmiadók: 114,056.000 pengő«. — Usetty Béla! Usetty Béla: T. Ház! Azt hiszem, ezen az oldalon mindannyian azon az állásponton vagyunk, hogy senki sem vallja a forgalmiadót az ő szerelmes fiának, akiben kedve telik. Ezt maga a pénzügyminister ur is kijelentette, ezt átérezzük mindannyian, akik ebben a teremben ezen az oldalon ülünk, azonban nagyon jól tudjuk, hogy a mai körülmények között ezt megszüntetni nem lehet. A baloldalnak az á beállítása, hogy^ tisztán csak mi akarjuk a forgalmiadót, kissé nagyon is átlátszó és kizárólag a népszerüséghajhászást szolgálja. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: Mi az, hogy népszerüséghájhá8zás < ! Én igenis, népszerű
