Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-48
Az országgyűlés képviselőházának i lasse-szesz között. Nincsenek az utóbbi időből származó adatok a kezemben, ezért nem is vagyok bátor ezeket az adatokat bizonyító erővel felruházni. Rá kell azonban mutatnom árira, hogy mindenütt az ipari államokban! fennáll a tendencia abban a.z irányban, hogy a szeszipart tényleg a mezőgazdaság egyik mellékfoglalkozásává alakítsák át. A közvélemény előítéletének eloszlatása végett egy kérdést vagyok kénytelen itt ismertetni. A nagyközönség, sajnos, de még a hatóságok is abban a tévedésben vannak, hogy ezekből a mai óriási szeszárakból a mezőgazdasági szeszgyáraknák valami rettenetes nagy jövedelmei vannak, csak ugy dúskálnak a pénzben. Ebben a, tekintetben a helyzet az, hogy a mai magas szeszárak mellett a mezőgazdasági szeszgyárak, illetőleg — ebben különbség nincs — a mezőgazdasági és ipari szeszgyárak között — mert együttesen kezelik az eladást — a nyers szesz ára hektoliterenként 76*50 korona, tehát litereriként 76 fillér. Más jövedelmek nem a gazdákat érintik, nem a gazdák zsebébe folynak, hanem a mostani nyomorúságos helyzet következtében előállt az a helyzet, hogy a kormányzat nem kenyérre és másféle szükségleti dolgokra hárítja a terhet, hanem a szeszre, ami természetes dolog is. De ne méltóztassék ebből azt a következtetést vonni, hogy a szeszipar rettenetes nagy előnyöket élvez és különösen ne méltóztassék azt gondolni, hogy nagy előnyöket élvez a mezőgazdasági szeszipar, mert ma már a. szesz ára nem olyan túlságosan magas, sőt nem éri el a békebeli nivót, a békebeli paritást sem. (Halász Móric: A világpiaci paritás 7500!) Azért vagyok bátor erre rámutatni, épen a közvélemény tájékoztatása végett, mert azt hiszik, hogy szörnyű előnyt élvezünk mi, mezőgazdasági szeszgyárainkban, holott — mint ez előbb mondottam — épen a vasúttól távolfekvő szeszgyáraknak semmiféle haszna sincs akkor, amikor a tengerinek ára, — mert körülbelül 3-5 métermázsa szükséges egy hektoliter szesz előállításához — egy literre számítva 70 korona. Tehát 70 korona csak a nyersanyag, amelyet a szeszgyár felhasznál. Annak ellenében pedig kapunk 70 koronát. Méltóztatik tehát elképzelni, hogy akkor a rezsi beleszámítása után mi marad a gazdáknak; örülhet, ha a trágyaérték megmarad. Ennek a helyzetnek az 1921. évi törvénynek reparálása érdekében a mezőgazdasági szeszérdekeltség röviden és hamarosan állást foglalt s igyekezett a kormánynál ennek a megváltoztatását keresztülvinni. Elértünk annyit, hogy az 1924/25. évi állami költségvetésnek pénzügyi bizottsági jelentésében egy határozat foglaltatik, amely szerint ennek a törvénynek hiányosságait maga a bizottság, a kormányzat, illetőleg a nemzetgyűlés is elismerte. Ez a határozat igy szól (olvassa): »Miután az 1921. évi r XLI. tc.-ben figyelmen kivül hagyattak a \ mezőgazdasági szeszipart közelről érdeklő azok az elvek, amelyek a termelés mikénti fel- : osztása tekintetében az 1888 : XXV. és az 1908. I évi XXVIIT. tcikkekben megállapittattak, a j pénzügyi bizottság indokoltnak tartja, hogy a jj szesztermelési keret legközelebbi rendezésénél • az utóbbi években lefektetett elvek fentartassanak és megvalósittassanak.« A mezőgazdasági érdekeltség ezt a határo- i zatot nagy örömmel és megnyugvással vette tudomásul abban a feltevésben, hogy ez a rendezés minél előbb el fog következni. Mivel azonban ez a rendezés mindeddig nem történt meg, az érdekeltség megbízásából én vagyok" 18. ülése 1927 május 17-én, kedden. 183 bátor a t. kormány és a t. törvényhozás elé azzal a kéréssel járulni, méltóztassék ennek a határozatnak érvényt szerezni, annál is inkább, mert ez a kérdés szoros összefüggésben van a szikes területek megjavításának kérdésével. Mert hiába költ a kormányzat gépekre, ha nincsen elég trágya, ami a sziket meglazítja, hiszen enélkül a szikes területek megjavításáról szó sem lehet. Ennek pedig előfeltétele az, hogy az illető területeken mezőgazdasági szeszgyárak legyenek, amiáltal a trágyatermelés fokozottan elősegíthető. ^ Ezeknek a körülményeknek ismertetése után bátor vagyok a z érdekeltségnek azt a kérését a t. Ház és a pénzügyi kotrmány elé terjeszteni: méltóztassék a pénzügyminister ur alkalmat adni a mezőgazdasági érdekeltségnek arra, hogy ezeket a sérelmes dolgokat közvetlenül feltárhassa. Továbbá arra kérjük a pénzügyi kormányt, méltóztassék ezeiknek a sérelmeknek kiküszöbölésére a legsürgősebben törvényhozásilag intézkedni. A költségvetést elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Griger Miklós jegyző: Csik József! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Szólásra következik 1 Griger Miklós jegyző: Görgey István! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. A pénzügyminister ur kivan szólani. Bud János pénzügyminister: T. Képviselőház! Van szerencsém az 1927/28. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot indokolásával együtt benyújtani. Tisztelettel kérem, méltóztassék a javaslatot kinyomatni, szétosztatni és az osztályok mellőzésével előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a pénzügyi bizottságnak kiadni. Elnök: A törvényjavaslat ki fog nyolnatni, szét fog osztatni s az osztályok mellőzésével előlzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatiik a pénzügyi bizottságnak. A pénzügyminister ur kíván nyilatkozni. (Kabók Lajos: Most halljuk a megnyugtató kijelentéseket!) Bud János pénzügyminister: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A pénzügyi tárca általános vitájában általában nem emiitettek fel több kérdést és nem is láttam ujabb^ tárgyköröket, mint azokat, amelyeket egyrészt az adócsökkentési javaslat keretében, másrészt a költségvetés általános vitájában, tulajdonképen már megvitattunk. Ugyanazok az Örök kérdések ezek, amelyek bennünket állandóan foglalkoztatnak és (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Sajnos!) nem vagyok abban a helyzetben — bármennyire is igy van értesülve Esztergályos t. képviselőtársam, de ez alkalommal nagyon rosszul van értesülve — mintha én az ő határozati javaslataiból csak egyet is elfogadhatnék. Hiszen ezeknek az elfogadása semmi egyebet nem jelentene, mint a mai költségvetés teljes felborulását és alapjában véve mindazoknak az eredményeknek tönkretételét, amelyeket olyan fáradsággal, olyan nagy erőfeszítésekkel értünk el. (Esztergályos János: Mi tehát ebből a tanulság, minister ur? — Szabó Sándor: Vonja vissza határozati javaslatait! — Esztergályos János: Olyan költségvetést kell -csinálni, amely az ilyen javaslatok által nem lesz felforgatva!) Nem akarok megint elméleti vitákba belemenni. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy az adópolitikában tulajdonképen ma nem
