Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-45

8 Az országgyűlés Jcépviselöházánah 45, lehet mondani, hogy nem adjuk meg neki a visszahonosítási. Én az ilyen szekatúráknak nem vagyok barátja, mert azoknak nincs semmi értelmük; de nemcsak ebben a kérdésben, hanem az egész adminisztrációban nem vagyok ezeknek barátja, az adminisztrációnak át kell éreznie, hogy miért van; azért van, hogy azon, akin segiteni lehet, segítsen, akin •pedig nem lehet segiteni, annak mondja meg, hogy: »Sajnálom, a törvények nem adnak módot arra, hogy segitsünk.« (Peyer Károly: De vegyék ezt az alsó hatóságok is tudomásul!) Peyer Károly képviselő ur szives volt azt a Gidró Péter-féle ügyet előhozni. Tegnap én csak annyit mondtam, hogy Gidró Dorogon egy nővel együtt élt, akit aztán utóbb megloptak s a lopott holmit Gidró leányánál találták. Minthogy az asszony nem mert Gidró ellen feljelentést tenni, a nyomozás abban maradt. Mikor a bányaigazgatóság erről értesült, Gidrót elbocsátotta állásából. (Peyer Károly: Ez nem felel meg a valóságnak!) Én újból érdeklődtem és azt az információt kaptam ugy a csendőrséigtői, mint pedig a bányaigazgatóságtól, hogy Gidrónak van leánya. (Peyer Károly: Tizennégyéves!) Kérem, én nem mondtam, hogy hány éves. (Peyer Károly: De nem lakik vele!) Én azt sem mondtam, csak azt, hogy Gidró leányánál találták meg. (Peyer Károly: Nem lakik vele, tehát nem találhatták meg! Itt a községi bizonyítvány!) Arról is kaptam értesitést a bányaigazgatóságtól, hogy csakis emiatt bocsátották el és pedig 1927 január 15-én; ez a lopás pedig 1926-ban volt. Nem tudtam még az értesitést megkapni arról, hogy az 1926. évnek melyik időszakában, die kiadtam erre vonatkozólag az utasítást, lehet, hogy még az, ülés folyamán megmondhatom majd a képviselő urnák, hogy ez az idő mikor volt. Lehet, hogy azok az adatok, amelyeket a t. képviselő ur Gidró Péterre nézve felhozott, valók, én ezt tagadásba nem veszem. De egyet kénytelen vagyok! megjegyezni. A képviselő ur az illető életének egy bizonyos pontjáig mondta el a történteket. (Peyer Károly: Igen!) Tagadhatatlan, hogy a háborúban teljesen kifogástalanul viselkedett. (Peyer Károly: Utána is!) hogy érdemes munkát' fejtett ki, nagyon hősiesen viselkedett, annyira, hogy vitézzé is akarták avatni. Itt történt azonban a baj, mert minden vitéznél, mielőtt az illetőt felavatják, utánanéznek az életének — ós akkor

1 megállapították... (Peyer Károly: Hogy belépett a Bányamunkás szövetségbe!) a nyomozás során olyan dolgok derültek ki az ő háború utáni viselkedéséről, hogy vitézzé nem lehetett avatni. (Peyer Károly: Dehogy! Nem derültek!) Ő tehát nem vitéz. (Peyer Károly: Csak volt!) Csak volt a háborúban, (Peyer Károly: Nem papirosvitéz, esak tényleges vitéz!) azt nem tagadja senki. De a háború utáni viselkedése viszont olyan volt, hogy amikor vitézzé avatása előtt előéletére vonatkozólag lefolytatták a nyomozást, olyan dolgok derültek ki, hogy vitézzé avatni nem lehetett. Nem akarok a kérdéssel tovább foglalkozni, megmaradok amellett, amit mondtam. A képviselő urnák az az, állítása^ amelyet tegnap ezekkel az állításokkal szemben felhozott, semmit sem bizonyit, a legkevésbé bizonyltja azt, hogy az illetőnek leánya nincs, mert kénytelen beismerni, hogy van leánya, csak azt mondja, hogy 14 éves. (Peyer Károly: De nem lakik vele!) Én sohasem mondtam, hogy hány éves, én csak azt mondtam, hogy leánya van. (Peyer Károly: Újból fentartom, hogy a jelentés va- S ülése 1927 május 12-én, csütörtökön, lótl'an! — Kuna P. András közbeszól. — Peyer Károly: Kuna P. tegnap aludt, honnan tudja!) Elnök: Peyer képviselő urat kénytelen vágyóik rendreutasítani. Seitovszky Béla belügyminister: A képviselő urnák ezt az állitását kénytelen vagyok visszautasítani, mert az én állításaimból a képviselő ur egy szót sem cáfolt meg. (Peyer Károly: Vissza fogok térni az esetre!) Ha a képviselő ur vissza akar erre térni és be akarja igazolni, hogy amit állított, az igaz az én állításaimmal szemben, ezt kétlem, mert ón még tegnap délután utánajárattam j& dolgoknak; még egy jelentést várok s kizártnak tartom, hogy ezekben a jelentéseikben! bármiféle tévedés is volna. Ezeket kívántaim az elhangzott felszólalásokra elmondani. Kérem, méltóztassék a címet elfogadni. Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az 1. cím 1. rovatát elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház az 1. rovatot elfogadta. Következik a 2. rovat. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): »2. rovat. Dologi kiadások: 521.010 pengő.« Elnök: Megszavaztatik. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): »3. rovat. Törvényelőkészitéssel és a külföldi közigazgatás tanulmányozásával kapcsolatos költségek: 7740 pengő.« — Wolff Károly! Wolff Károly: T. Ház! A legnagyobb örömmel járulok hozzá a belügyi tárca törvényelőkészitési költségeinek megszavazásához, mert valóban sohasem volt fontosabb, mint ezekben az időkben, hogy a belügyministerium törvényelőkészítő osztálya, amely egyébként nagyon szakavatott kezekben van, megfelelő anyagi eszközökkel ellátva tudja teljesíteni a maga hivatását. Nagy élvezettel hallottam a minister ur tegnapi nyilatkozatát a törvényelőkészitésre vonatkozólag és különösen azt fogadtam nagy örömmel, hogy a minister ur nem akar hangulat jegyében törvényei őkészitést koncedálni. Remélem, ennek a hangulat jegyében való törvényelőkészitésnek kizárását a fővárosi törvényre is vonatkoztatja. Nagyon fájlalnám, ha a székesfővárosra vonatkozó törvények a hangulat jegyében, vagy nem kellő és nem tárgyilagos információk jegyében keletkeznének. A fővárosi törvényre vonatkozólag 1924ben a nemzetgyűlés már állást foglalt, hiszen meghozta a maga választójogát és egyes törvényes rendelkezéseket, amelyeket sürgősen szükségeseknek tartott. Azt hiszem, ma fontosabb volna a törvényhatóságok reformjának előkészítése, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert hiszen lehetetlen, hogy a székesfőváros ki legyen ragadva a nagy országos közigazgatási reformbői. De épen ugy, amint az érzelem szempontjából, én a magam részéről az összhangot kívánom, az ország egyetemes nemzeti közvéleménye és a székesfőváros között, igy szeretném ezt a kopcsolatot a közigazgatásban is látni. A székesfővárosnak vannak ugyan különleges érdekei és különleges viszonyai is, amelyeket a törvényelőkészitésnél figyelembe kell venni, de mégis az egész országos közigazgatás reformjával szerves összefüggésben képzelhetem csak el a székesfőváros reformját is. Ugyanattól az idealizmustól vezérel-