Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-45
r Az országgyűlés képviselőházának 45. tetve, mint az igen t. minister urat, csak azt az egyet tartom szem előtt, hogy valamenynyiünknek szeretnünk kell a székesfővárost és minden hangulatot, minden animozitást, amely különösen az utóbbi időben, sajnos, elhangzott a székesfővárossal szemben, ki kell küszöbölni akkor, amikor tételes törvényekkel akarjuk biztositani a város jövendő fejlődését. Koneedálom, hogy az 1872. évi törvény bizonyos vonatkozásban elavult, és hogy vannak bizonyos hiányai. Ez kétségtelen. De, mélyen t. minister ur, meg vagyok róla győződve, hogy bármilyen zseniális polgármesterjelöltek ajánlkozzanak is, semmi körülmények között sem lesznek abban a helyzetben, hogy egyéni felelősség mellett a 85 üzemet és az egész adminisztrációt minden vonatkozásban át tudják tekinteni. Hogy a hangulat mennyire ártalmas lehet, bizonyitja az, hogy most vissza akarják állitani a harmadik alpolgármesteri állást, amelyet a pillanatnyi hangulat hatása alatt eltöröltek. Épen ezért a minister ur megfontolt, higgadt judieiumát aposztrofálva, nagyon kérem őt, hog.v ebben a kérdésben nagyon megfontoltan cselekedjék, mert azok a gyors törvényhozási intézkedések, amelyek az utóbbi időkben láthatók voltak, ártalmára válnak a törvények tekintélyének. Mert minél gyakrabban, minél gyorsabban változtatják a törvényeket, a jogkereső közönségben annál inkább rendül meg a törvények iránti tisztelet. Ezért csak nagy megfontoltsággal lehet ehhez a kérdéshez hozzányúlni. Nem tudom, nem a hangulat jegyében állitották-e előtérbe pl. a Széchenyi-fürdő konkrétumát. Meg kell jegyeznem, hogy a Széchenyi-fürdő kérdésében senki sem értheti félre mostani felszólalásomat, mert én a magam részéről a legdeeizivebben nyilatkoztam >a hiteltúllópés ellen és állást is foglaltam. De bocsánatot kérek, még maga a törvényhatóság eddigelé nem hozatott abba a helyzetbe, hogy a Széchenyi-fürdő kérdésében láthatta volna a tényeket. A felügyeleti hatósások kezébe kerültek az összes iratok, ebben a kérdésben nem ismerjük a jelentést és nem is foglalhattunk állást ebben & kérdésben. Nem tudom tehát, hogy a törvényhatósági r bizottságra vonatkozó konklúziók levonhatók-e akkor, amikor ez a bizottság még nem hozatott abba a helyzetbe, hogy ebben a kérdésben spontán foglaljon állást. Mert eddigelé nem hozatott ebbe a helyzetbe. A hiteltúllépések a régi decenniumok csökevényes maradványai. Ahogy én most néztem az irattárban levő iratokat, azt találtam, hogy majdnem minden középület épitésnél jelentkeztek hiteltúllépések. (Rassay Károly: A Bethlenudvarnál is!) A folyamatos állami építkezéseknél szintén jelentkeztek és jelentkeznek ezek anélkül, hogy eszembe jutna a folyamatos építkezéseknél is jelentkező hiteltúllépésekért magára az államra általánosító következte v «t levonni. Épen ugy^ helyteleniteném, ha a Széchenyi-fürdŐ kérdéséből kifolyólag általánosítás vonatnék le az egész törvényhatósági bizottság életképtelenségére, vagy kellő megfontoltságának hiányára nézve. Mélyen t. Képviselőház! Épen ezek azok a hangulatok, amelyeket nagyon károsnak tartanék a törvényes rendelkezések meghozatalánál. A Széchenyi-fürdőnél mi is kárhoztatjuk a hiteltúllépést, meg kell azonban jegyeznem, hogy károsodásról nem lehet szó, mert^ ahogyan én informálva vagyok, a hiteltúllépés ellenében megfelelő ellenértéket kap a főváros, amennyiben épen az volt a hiba, hogy az elsődleges terKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. IV. ülése 1927 május 12-én, csütörtökön. 9 vekkel szemben a kivitelnél pótlólagos megrendeléseket eszközöltek. A felelősség kérdést a mai törvény mellett is meg lehet találni. Felelősnek tartom elsősorban azt, aki az első javaslatot előterjesztette az illetékes fórumok előtt: felelősnek tartom azt. aki nem vonta meg a költségvetésben a kellő keretet már az első előterjesztés alkalmával. Természetesen lehetetlenség a tanács intézkedéseiért vagy az összes intézkedésekért egy személyt, a polgármestert felelőssé tenni; de lehetetlennek képzelem az egyéni felelősség elvének modern keresztülvitelét, ha nem kivánom, hos:y minden felelős tisztviselő, aki hatáskörében javaslatot terjeszt elő, elsősorban legyen felelős ezen javaslat belső tartalmáért. Igen természetes dolog, hogy bármilyen adminisztráció legyen is, csak ezen az elvi alapon állhat a jövőben is. Az a tanácsnok, aki előterjesztette az első javaslatot és a preliminált összesret 25 milliárdban állapította meg, feleljen ezért, vagy feleljen az a műszaki közeg, aki nem számította ki helyesen a költségvetést. De nem lesz ez a jövőben sem másként. Olyan univerzális zsenit nem fognak tudni találni, aki 85 üzemet és a város adminisztrációját egyéni felelősség mellett vállalni tudná. Én meg vagyok róla győződve, hogy ebben a kérdésben a higgadt elbírálás fogja átvenni a szerepet és módja lesz az illetékeseknek a tervezettel szemben álláspontjukat előzetesen kifejteni. Nagyon sajnálom, hogy a főpolgármester ur előbb informálta a sajtót, mint az illetékes tényezőket, mert különben mi nem az »Az Est«-ből olvastuk volna, hogy mi készül a fővárosi törvénytervezetre vonatkozóan. Ha illetékes helyen láttuk volna, talán már módunk lett volna arra, hogy bizonyos észrevételeket te ervünk. Meg vagyok győződve arról, hogy a minister ur módot és alkalmat fog nyújtani arravon atkozóan, hogy egy ilyen nagy horderejű törvényjavaslat ne hangulatok^ jegyében, hanem alapos megfontolással és előrelátással megtárgyalva az egyes részleteket, kerülhessen az országgyűlés elé. Én nagyon szeretem az én fővárosomat, ismerem is a főváros életét minden részletében, amint csak ember ismerheti, de óva intek mindenki az elhamarkodott kritikától, mert a székesfőváros ügykezelése annyira bonyolult, olyan óriási terjedelmű, (Mozaás a jobboldalon.) — sajnos, ma egy hatodrésze az egész országnak — hogy erről nem lehet kritikát mondania annak, aki alaposan bele nem mélyed a főváros ügyeinek tanulmányozásába. Csak alapos belemélyedés mellett, alapos ismerete mellett az egyes ügyeknek lehet a székesfőváros tekintetében bizonyos (álláspontot elfoglalni. Ezért mai felszólalásom csak azt célozza, hogy appelláljak valamennyiünk köteles szeretetére és ne állitsuk oda a székesfővárost olyan intézményként, amely akár adminisztrációjával, akár belső életével okot szolgáltatott volna a gyors törvényhozási retorziókra, mert törvényt általános nemzeti, egyetemes érdekek szempontjából lehet csak hozni. Meg vagyok győződve arról, hogy e tekintetben minden szavammal egy vagyok a minister ur őexcellenciájávai. Ismerem őt. bizom is beinne és épen arra kérem, hogy^ kizárólag judiciumára hallgasson ebben a kérdésben és nagy megfontoltsággal nyúljon ehhez az ügyhöz, mert az egész ország érdeke kívánja, hogy Budapest székesfőváros ügye a nemzet egyetemes érdekeinek megfelelően intéztessék el. (Helyeslés.) Egyéb szempont nem játszhatik szerepet, sem egyéni törekvés, sem pártszempont, sem hátsó gondo2
