Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-48
164 r Az országgyűlés hépviselöházánah 43. ülése 1&27 május 17-én, kedden. élhessenek. (Bud János pénzügyminister: Kíváncsi vagyok, az adókról hogyan fog- beszélni?) Az adókról? Azokról is rögtön beszélek, (Fábián Béla: Van itt sok felesleges kiadás, amit el lehetne hagyni!) hiszen főleg az adókról fogok beszélni, ez a célom. Méltóztassanak megengedni, hogy amikor az adókérdésről és az adórendszerről beszélek, akkori visszameheissek arra a korszakra, amelyet most nagyon sokszor emlegetnek Magyarországon, Kossuth Lajos idejére, visszamehessek az 1848-iki törvényalkotás korszakára, mert 1848-ban megvalósították azokat az elveket, amelyeket hirdettek. 1848-ban jött létre, a népképviselet, a sajtószabadság, az esküdtszék és a közteherviselés. Az 1848-iki VIII. te. valósította meg a közteherviselést és az a tacitusi rövidséggel szóló törvény azt mondja, hogy Magyarország minden lakosa a közterheket különbség nélkül egyenlően és arányi agosan viseli. Ebben két nagy elv van lefektetve: az egyik elv a közteherviselés, tehát az, hogy nincsenek privilegizált osztályok, az országnak minden lakosa egyenlően viseli a terheket; ez, a közteherviselés általánossága az egyik elv; a másik elv pedig, amely benne van ebben a törvényben, a közteherviselés arányossága, hogy mindenki a maga teherbíróképességéhez, teherviselőképességéhez mérten viseli a közterheket és veszi ki részét azokból. Ez volt a 48-iki törvényalkotás' nagy elve és azok, akik most olyan sokszor hivatkoznak Kossuthra, emlékezzenek vissza arra, hogy az 1848-iki törvényhozás néhány hét alatt valósitotta meg a legnagyobb elveket. 1848 március 15-ike után nem volt még itt semmi, de 1848 április 11-én már szentesitették a 48-as törvényeket, néhány hét alatt megvalósították mindazt, ami a nemzetnek álma volt, néhány hét alatt megvalósították azt, hogy Magyarország bevonult az európai kultúrába és jogfejlődésbe. Ez történt 1848-bam (Éri Márton: Akkor kevesebbet beszéltek, de többet cselekedtek! — Rassay Károly: Hová menjünk, az utcára?) T. képviselőtársam, nem gondolom, hogy olyan sokat háborgatnám beszédeimmel a t. Házat, de hajlandó vagyok minden beszédről leniondani, ha megvalósitják azokat az elveket, amelyeket én képviselek. (Éri Márton: Titkos választójog?) Titkos szavazati jog, ugy van! (Rassay Károly: Elsősorban cselekedje meg a pártja, hogy eljön az ülésekre! Ez az első! — Éri Márton: Én itt vagyok! — Rassay Károly: Szégyen-gyalázat, hogy ekkora párt igy néz ki a parlament ülésein! — Zaj. — Elnök csenget.) Ne méltóztassék, Éri Márton t. képviselőtársam, engem a tilosba, a titkosba csalogatni, (Derültség.) mert én itt a, pénzügyi kérdéseknél óhajtanék maradni. Mondom, a közteherviselés volt az elve a, 48-iki törvényhozásnak, de ezt az elvet természetesen nem lehetett rögtön átvinni az életbe és megvalósítani. Abban az időben még ott volt a merev hozadéki adók rendszere, amely tulajdonkénen egészen az 1909-iki Wekerle-féle refoirmig némi átimeneitM és változatokkal érjvényben maradt. Ezek a merev hozadéki adórendszerek és hozadéki adónemek magához az adótárgyhoz simulnak, holott egészen nyilvánvaló és kétségtelen, hogy a modern felfogás szerint a személyes jövedelemhez kell tapadnia az adónemnek és az adórendszernek, amelynek progresszívnek kell lennie és a létminimumot kell lismernie. Ez a rendszer foglalja magában a jövedelmi adónak és a. személyes adóknak rendszerét; de Wekerle az 1909-iki törvény indokolásában megmondja, hogy ehhez az arányosításhoz csak sokára jutott hozá. Ez tulajdonképen az 1909-iki adóreformmal kezdődik, de maga az 1909-iki adóreform a jövedelmiadó szempontjából sem lépett rögtön életbe, hanem csak a háború alatt, 1916-ban. Ugyanakkor, amiikor a; jövedelmiadót fundálták és formálták. Wekerle a maga törvényjavaslatának indokolásában megmondja azt. hogy (olvassa): »Az elsőrendű életszükségletek fedezésére lekötött jövedelemadó mentesítése elsősorban a fogyasztásiadók és az állami egyedáruságok lefelé ható irányzatának elengedhetetlen korektivuma, másodsorban pedig fokozatos adóztatás logikus előzménye a progresszivskála kiindulópontjai Wekerle tehát a maga adóreformjában a fogyasztási adóknak és a monopóliumoknak lefelé ható irányzatáról beszélt. Akkor ez az irányzat volt kiindulópontja a reformnak, azonban, fájdalom, közbejött a háború, amely teljesen visszafejlesztette ezt az elvet és a legutóbbi időkben megkoronázta forgalmiadókkal, a fogyasztásiadóknak legsúlyosabb, legantiszociálisabb rákfenéjével. (Péntek Pál: Szükséges rossz!) Szükséges rossz? Majd erről is fogunk beszélni, most csak elméletileg szólök a kérdésről. Amikor felállitom a tételt, hogy a Wekerle-féle útmutatás alapján hogyan kellene haladnunk és mit kellene látnunk a költségvetésben. Ha belenézek ebbe a költségvetésbe, akkor ennek épen a megfordított ját tapasztalom. Mert hogyan állunk itt az egyenesadók dolgában? Itt van a házadó, amely, mint ezt az adómérséklésről elnevezett törvényjavaslat vitájánál kimutattam, 35 millióról 50 millióra emelkedett. Ez ugyanis olyan csodálatos adómérséklés volt, hogy adóemelkedéssel járt, mert megmaradt az adóalap, csak az adókulcs változott. Mondom, a házadó 35 millióról felemelkedett ugyan 1 50 millióra, viszont a földadó leszállt 46 millióról 39 millióra, a társulatiadó maradt 19,760,000, a jövedelmiadó leszállt 49 millióról 46 millióra, a vagyonadó pedig 12 millióról 11 millióra. Az egyenesadóknál tehát leszállás, visszamenés van, ellenben iss vannak a forgalmiadók! Mig az összes egyenesadók kitesznek 160,225.600 pengőt, addig a forgalmiadók és illetékek kitesznek 181,844.000 pengőt. De ez még nem teljes képe a forgalmiadónak, mert itt vannak a fogyasztásiadók, amelyek szintén kitesznek 64,890.000 pengőt, szóval a forgalmi- és fogyasztásiadók messze és sokszorosan felülmúlják az állami költségvetés szerint az egyenesadókat. De ez nem minden. Nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy az állam 1923-ban átengedett fogyasztásiadókat a községeknek, a városoknak: a husfogyasztásiadót, a boritaladót, ugy, hogyha Budapest múlt évi költségvetését megnézem, akkor a következőket találom: Husfogyasztási községi fogyasztásiadó címén van Budapestnek 13 millió pengő bevétele, városi vám címén pedig van 7 millió pengő bevétele. A publikum nem kérdezi, vájjon ez állami vagy pedig városi adó-e, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a publikumra egyformán hat és az fizet. Méltóztatik tudni, hogy mi mindent vesznek itt adóztatás alá? A városi vámokról szóló kimutatás szerint különböző kategóriákra oszlik a fogyasztásiadóknál szedett vám, például az egyik tétel a Magyar Allamvasutakon behozott tárgyak után, a másik a Déli vasúton, a helyiérdekű vasutakon, a harmadik a Dunagőzhajózási Társaság és a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság hajóin behozott tárgyak után kivetett összegekről szól. Szóval, ahová az ember
