Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-48
r Áz országgyűlés képviselőházának néz, ahová nyúl, mindenütt fogyasztásiadók, forgalmiadók nyomoritják meg a közönséget s igy nem tud a kereskedelem és az ipar lábra kapni, nem bir kijutni súlyos bajaiból azért, mert olyan rettenetes adókkal van agyonsújtva és magának a közönségnek a helyzete is olyan súlyos, hogy abból nem lehet kivergődni. Méltóztassanak megengedni, a forgalmiadó olyan adó, amelyet szerintem petrifikálni nem lehet. Ezt a forgalmiadót a béke törvényhozása nem ismerte; ez a forgalmiadó a háború szüleménye. Elismerem, forgalmiadó mindenütt a világon volt, de mindenütt leépítettük, mindenütt átmenetként szerepelt, (Ugy van! a szélsőbáloldalon.) csak Magyarországon van meg a maga ridegségében, kíméletlenségében és merevségében, úgyhogy alkalmas itt minden életvitalitásnak a megszűnésére. A fogyasztásiadót a közönség, a kereskedelemmel és az iparral együtt, mint legsúlyosabb adónemet állitja be és az igen t. minister ur, méltóztassék megengedni, hogy mindenkor és minden alkalommal... (Bud János pénzügyminister: Vegye át a tárcát és majd meglátom, meg tudja-e csinálni! — Esztergályos János: Tessék átadni! — Derültség^ Épen arról akarók: szólani; méltóztassék megengedni, igen t. pénzügyminister ur, hogy én ennek a forgalmiadónak súlyos pszichológiai vonatkozásaira is rámutassak. Méltóztatik látni, hogy én objektivitásra törekszem. Rögtön egy példával fogak szolgálni az igen t. pénzügyminister urnák arra, hogy az ember, igenis, próbál, akar javitani és változtatni a helyzeten s nem elégszik meg az egyszerű kritikával. Azt mondom, hogy, a forgalmiadé pszichológiailag is súlyos adónem, mert szerintem ez biztatta és bátorította fel azokat a városokat, amelyekről a pénzügyminister ur mint a takarékosság koldusairól beszélt, azokra a kiadásokra, amelyeket eszközöltek egyes városok, mert könnyen kapták a pénzt s természetes, hogy könnyen és könnyelműen is adták ki. Méltóztatott itt beszélni zenepalotákról, amelyek egészen kis helyeken épülnek és autózó polgármesterekről. Méltóztassék nekem elhinni, hogy mindezeknek a könnyelmű kiadásoknak a városoknak juttatott forgalmiadó volt az oka. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azt mondottam, egy példával fogok szolgálni, hogy ezektől a súlyos fogyasztásialóktól miként próbált Budapest székesfőváros menekülni. Budapest székesfőváros múlt évi költségvetésének tárgyalása alkalmával egy indítvány tétetett a husfogyasztásiadó és a városi vám eltörlésére vonatkozólag, amely el is fogadtatott: és a pénzügyminister ur ennek az indítványnak a megsemmisítésével és hatályon kivül való helyezésével nem hagyta jóvá Budapest székesfővárosnak ezt a költségvetését. Tudom a váaszt is erre, t. i. ebben az esetben a pótadót fel kellett' volna emelni 50%-ról 60%-ra. Csak az a kérdés mármost szociális szempontból, hogy kik viselik azt a pótlékot, a községiadó-pótlékot 1 ? Az egyénesado'k adózó alanyai viselik. Viselik a házadé,^ a földadó, a társulatiadó és a tantiemadó után. Ezek az adózók viselik a községi pót'adót. Mármost, ha a legfuiúdánsabb, a legtőkeerősebb jövedelmekre egy 10%-os plusz van rádobva, abból nem történhetik baj. Most még egy szenzációval szolgálok, (Halljuk! Halljuk!) amely döntő ebben a Kérdésben. Méltóztassék megkérdezni, hogy ki tette ezt az indítványt Budapest székesfőváros közgyüléi8. ülése 1927 május i7-én, kedden. löS * sén és akkori megállapitom, hogy ezt az indítványt Éber Antal, a Magyar-Olasz Bank vezérigazgatója, a kapitalista irány proeminens képviselője tette, (Szilágyi Lajos: És kétségtelenül egy pénzügyi zseni!) egy elsőrangú, igen kiváló férfiú, aki nem szokott a szociáldemokratákkal kacérkodni, (Rassay Károly: Sőt!) sőt ellenkezőleg, a kapitalista irányzatát igen erősen szokta; kidomborítani. És mit .mondott Éber Antal a maga indítványának indokolásakori Ö maga is szóvátette azt a körülményt, hogy talán csodálkozni fognak rajta, hogy épen ő, a kapitalisták egyik képviselője teszi ezt az indítványt, azt mondta, ő teszi, azért, mert ő annak a híve, hogy aki bir ja viselni a terheket, az viselje ós fizesse is a terheket. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Méltóztatnak tehát látni, hogy gondolkozni kell, nem lehet a forgalmiadót petrifikálni. Ha a konszolidáció útjára akarunk lépni, ha azt akarjuk, hogy a kereskedelem és az ipar lábra álljon, versenyképes legyen, ha azt akarjuk, hogy lüktető élet legyen Budapesten ós az ország városaiban, ha azt akarjuk, hogy a városi polgárság erőre kapjon, akkor nem lehet mást tenni, minthogy a forgalmiadót megszüntetjük. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. —- Egy hang a szélsőbaloldalon: Leéviteni!) Én belemegyek magaan részériől a leépítés, a fázisrendszer kérdésbe is. Csak abban nem lehet belemenni, hogy mi a forgalmadót váltó ztathatlanul megkövesitsük és ezt a háborús maradványt, mint a béke egyik kimagasló csúcsát, állandósítsuk és petrifikáljuk. Én ezt a magam lelkiismeretével összeegyeztethetőnek nem tartom ós valahányszor alkalmam és módom nyílik a kérdés előhozatalára, mindig küzdeni fogok a forgalmiadó megszüntetéséért ós leépítéséért. (Helyeslés a szélsőbaloldalonl.) Engem megerősít a küzdelemben az a jelentés, amelyet az igen t. pénzügyminister ur szokott közzé tenni. A t. pénzügyministern ur most már a kilencedik jelentést teszi közzé Magyarország pénzügyi helyezetéről. A legutolsó jelentés 1926 március elsejétől 1927 márciusi 3-ig szol. Itt az, amit ón! elméletben mondok, a gyakorlatba még jobban át van vive és meg van valósítva. Mert mi történik itt 1 ? Kiderül az, hogy az egyenesadók kisebb mértékben folynak be mindig, mint ahogyan elő vannak irányozva, l (Graefl Jenő: Természetes!) ellenben a forgalmiiladók még mindig többet hoznak be, mint (amilyen összegben! eiiő voltak irányozva. (Graefl Jenő: Forgalom határoz, semmi más! — Fábián Béla: Az átalány határoz, hogy mennyi átalányt vetnek ki! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Éri Márton közbeszól) Bródy Ernő: Éri Márton t. képviselőtársamról én nem tételezem fel, hogy lelkesedik a forgalmiadóért. (Éri Márton: Szó sincs róla, de szükség van rá! — Fábián Béla: Meddig tart ez a szükség? ~ Malasits Géza: Az emberi kor legvégső határáig! — Zaj.) T. Képviselőház! Az 1927. évi februári előirányzat az egyenesadóknál 16-9 milli ópengő az eredmény 16-5 millió pengő, tehát kevesebb az eredmény, mint az előirányzat. A forgalmiadónál 10-5 millió pengő volt az előirányzat, az eredmény pedig 11*4 millió pengő, tehát itt az eredmény egy plusz. A fogyasztásiadónál az előirányzat 7-3 millió pengő volt volt, az eredmény 7-9 millió pengő. A bevételek februárban 8-6 millió pengővel haladták meg az előirányzatot. Ez; vonatkozik egy hónapra. De itt van az igen t. minister ur beszámolása a költségvetési év nyolc hónapjáról. Mi derül ki a költ22*
