Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-48
r Áz országgyűlés hépviselöházánah engedélyezni szoktak. (Ugy van! a szélsőbáloldalon. — ZHnszky István: Angliában nem volt bolsevizmus! — Fábián Béla: Nem is lesz! — Rassay Károly: Ott komolyabb a helyzet, mint itt Magyarországon! — Baracs Marcell: Nálunk az azelőtti időben sem engedélyezték a gyűléseket!) Elnök: Csendet kérek! (Malasits Géza: Nálunk a bolsevizmus előtt sem engedélyeztek gyűléseket!) Bródy Ernő: A pénzügyi tárca keretében pénzügyi kérdésekkel óhajtok foglalkozni, de amikor felvetették ezt a kérdést, azt kérdezem, hát hol mondja el az ember a maga mondanivalóit Magyarországon*? Talán még a parlamentből is kizárják teljesen a szót? Méga parlamentben se lehessen alkalom és mód arra, hogy a nép kívánságainak és panaszainak hangot adjunk? (Zaj.) Hiszen már nincs más fórum, nincs más terrénum, csakis a parlament, mert a sajtó el van némítva, a sajtószabadság el van tipodva, (Élénk ellenmondások jobbfelől és a középen.) az esküdtszék nincs felállítva. És, igen t. Képviselőház,, micsoda nagy szabadság van itt!? A részletes vita során két napig lehet azokról a milliókról és milliókról beszólni, amelyeket a szegény embereknek ki kell izzadniok: egyik nap az általános vita, a másik nap a részletes vita. Ez olyan sok? (Eossalka János: Miért nem szólalt fel ott? — Rassay Károly: Hol? — Kossalka János: Az általános vitánál! — Rassay Károly: Felszólalt! — Kossalka János: Akkor kibeszélhette volna magát!) Kérem, képviselő ur, méltóztassék párthivéhez, Homonnay Tivadar képviselő úrhoz fordulni, aki panaszkodott, hogy nem beszélhet eleget! Talán olyan sok az, amit mi itt beszélünk? Bocsánatot kérek, mi nagyon mérsékelten élünk azzal a kötelezettséggel, amelyet választóink reánk ruháztak. Engedelmet kérek, t. Képviselőház, ez aleg minimális ab b, a legkevesebb, hogy elmondjuk nézeteinket és elmondjuk kritikánkat alkalom szerint. (Zaj. — Rassay Károly: Ezt már sokalják! — Kossalka János: Ott mondja el!) Engedelmet kérek, ne méltóztassék nekem előírni, hogy én hol mondjam el! Ott mondom el, ahol nekem tetszik ós ahol nekem megfelel. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem lehet nekem előirni, hogy hol és mikor mondjam el. Ott és akkor mondom el, ahoLés amikor én a közönség és a polgárság érdekében legmegfelelőbbnek tartom. (Baracs Marcell: Kossalka ur eljátszotta szerepét a városnál és most idejön tréfálni!) Azért kérem, ne méltóztassék ilyen hangot megütni a képviselőházban. Örüljünk, ha van a parlamentben érdeklődés. Fel kell kelteni az érdeklődóst, vitázni kell a parlamentben, a parlamentnek ez a lényege. (Rassay Károly: Miért vagyunk itt? A napidíjakat felvenni?) Nem azért vagyunk itt, hogy egymásután szó nélkül megszavazzuk a költségvetéseket, hanem azért, hogy kapacitáljuk egymást, hogy meggyőzzük egymást, hogy parlamenti debatt legyen, hogy kifejlődjék a nézeteknek és a véleményeknek bizonyos súrlódása. Ezért van a képviselőház, nem pedig azért, hogy automata legyen, amelybe bedobják a költségvetést és az megszavazva jöjjön ki. Ezt csak nem lehet kivánni és ez nem a képviselőház feladata. (Rassay Károly: Találkozási hely a ministerekkel, protezsálási alkalom!) Én ugy gondolom, hogy itt a nézeteknek kifejezésre kell jutniok és vitáknak kell kifejlődni. Nagyon csodálkozom, hogy amikor itt a pénzügyi tárcáról van szó és nekünk alkalKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. IV. 48. ülése 1927 május Í7-én, ícedden. l6á műnk van a pénzügyi kérdésekről szólni, akkor a pénzügyminister urat nincs szerencsénk e ritka alkalommal magunk között tisztelhetni. (Egy hang jobbfelől: Itt van az államtitkár!) T. Ház! Itt, engedelmet kérek, hogy a magam részéről is megemlékezhessem arról a kérdésről, amellyel Homonnay Tivadar t. képviselőtársam beszédét befejezte, a nyugdíjas közalkalmazottak ügyéről. Ügy én, mint az a párt, amelyhez tartozom, a legmelegebb rokonszenvvel viseltetünk a nyugdíjas közalkalmazottak iránt és ugy a nyugdíjasoknál, mint az aktivaknál, igenis, azt óhajtjuk, hogy megfelelően, hogy emberséges módon legyenek megfizetve. (Ugy van! a szélsőbáloldalon. — Fábián Béla: Nem lesz annyi panama, ha a tisztviselőket jól fizetik!) A közalkalmazottak emberséges módon legyenek fizetve. Most olvashatjuk például a lapokban ezt a klinikai husszállitási botrányt. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Olvassuk, hogy egy nagy gazdasági intézmény vezetője havi 4 ós fél millió fizetést kapott. Hát, havi 4 és fél millió fizetésből nem lehet rendesen és tisztességesen családostul megélni. Amikor ilyen eseményeket és jelenségeket tapasztalunk, akkor nekünk, igenis, feladatunk és hivatásunk, hogy a közszolgálati alkalmazottak megfelelő dotálásáról gondoskodjunk. Az az igazságtalanság pedig, amely a nyugdíjasokat kategóriákra osztotta, szanálás előtti és szanálás utáni kategóriára, minden igazságszerető ember lelkében a legnagyobb megütközést kelti. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Fábián Béla: Ebben nem szabad pártkülönbségnek lenni a Házban! — Felkiáltások a jobboldalon: Ebben nincs is pkírtkülönbség!) A legnagyobb megütközést kelti, hogy ilyen technikai módszerrel különböztetik meg a szanálás előtti és a szanálás utáni időpontot. Nem igazságos az, hogy ilyen kategóriákra osztják fel a nyugdíjas, éhbérért dolgozó, küszködő és kínlódó embereket. (Fábián Béla: Nem passzióból mentek nyugdíjba, hanem azért, mert küldték őket! — Forster Elek: Szégyene az országnak!) Én a magam részéről ehhez a rendszerhez soha hozzá nem járulhatok és a magam részéről is figyelemmel kisérem Homonnay t. képviselőtársam fáradozásait a közszolgálati alkalmazottak érdekében. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Minden ' tiszteletet megérdemelnek fáradozásai; legyen meggyőződve róla, hogy minden tisztességes ember vele van ebben a kérdésben. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Fábián Béla: Csak más határozati javaslatot adott volna be! — Bud János pénzügyminister a terembe lép.) T. Képviselház! Miután a minister urat már szerencsém van itt tisztelhetni, (Derültség.) a magam részéről megismétlem azokat, amiket Homonnay t. képviselőtársam felszólalásával kapcsolatban mondottam, azt t. i., — és mondhatom, éreztem ennek a felszólalásomnak pártkülönbség nélküli visszhangját, — hogy igazságtalannak és méltánytalannak tartom a nyugdíjasok két, szanálás előtti és szanálás utáni kategóriába való osztását. (Egy hang a baloldalon: Nyolc kategóriába!) Ez a két fő kategória; én nem megyek bele a részletekbe. Minden igazságszerető ember és mindenki, aki ennek az államnak érdekeit szivén viseli, ezeknek a kategóriáknak megszüntetését és eltüntetését kívánja, (Ugy van! a bal- és a szélsőbáloldalon.) és kívánja, hogy ugy az aktiv, mint a nyugdíjas tisztviselők emberhez méltó módon. 22
