Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-48
162 *Az országgyűlés ícépvisetoházána kétharmadát élvezték. Férjeik a kinevezéseknél 22 és fél százalékot, az előléptetéseknél pedig 50%-ot fizettek be az alapba. Itt is vissza kell menni, mint mindenütt, a régi békeidőkre s az államvasutak összes alkalmazottaknak Özvegyeit is ugyanazokban a jogokban kell részesíteni, mint amelyeket nekik már törvényben biztosítottak. Egy határozati javaslatot terjesztek be (olvassa): »Utasitsa a képviselőház a kormányt, hogy a nyugdíjasok nyugellátási díjának felemelése iránt fokozatos megoldást követve, tegye meg a szükséges intézkedéseket.« (Fábián Béla: Ha el fogják fogadni, el fogják kergetni. Az kell, hogy ne legyen különbség nyugdíjas és nyugdíjas között. — Zaj.) Nekem 7 vagy 8 esztendő óta szerencsém van ezzel a kérdéssel foglalkozni. Kifejtettem már, hogy nyugdíjas és nyugdíjas között különbség ne legyen, de amikor nem méltóztatott t. képviselőtársam bent lenni. Rámutattam arra, hogy a 65, 64, 63, 62 ós 61 éves nyugdíjasokra nézve ós igy visszafelé fokozatosan meg kell szüntetni a különbséget. Ha nem volt ebben a helyzetben a kormányzat akkor, amikor öt évvel ezelőtt mondottam, ma abban a helyzetben kell lennie ós arra a fedezetet elő kell teremtenie, hogy legalább félévenként vagy évenként fokozatosan, visszamenőleg necsak azoknak a nyugellátási díja rendeztessék, akik két-három esztendő múlva sirba térnek, hanem mindazoké, akiknek törvényben biztosították jogaikat. (Fábián Béla: A határozati javaslatot elfogadják, de mire a törvényjavaslatot beterjesztik, meghalnak az összes nyugdíjasok!) Bár sok mondanivalóm lett volna még az alatt az egy-két perc alatt, amely még rendelkezésemre áll, elmondani nem lehet, legyen szabad mégis a t. Ház szives figyelmét igénybe vennem, mert rá kell mutatnom a közszolgálati alkalmazottak lakbérkérdésére és igen röviden a családi pótlék kérdésére is. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék egy percen belül befejezni beszédét. Homonnay Tivadar: Igyekezni fogok, bár kellett volna még vagy három óra, hogy rámutassak a többi kategóriánkénti égető kérdésekre is. A mai lakbérek a legkisebb falutól kezdve egészen fel a fővárosig, nem elégítik ki azt a szükségletet, amelyet ugyancsak a kormány által felállított általános lakbéremelések vonnak maguk után. Ezért arra kérem a t. Házat, hogy (olvassa): »Utasítsa a képviselőház a pénzügyi kormányt, hogy a lakbérviszonyoknak megfelelően az egyes városokat és községeket magasabb lakbérosztályba sorozza be.« Ugyancsak »Utasitsa a képviselőház a kormányzatot arra, hogy a közszolgálati alkalmazottak családtagjai részére megállapított családi pótlékot a jelenlegi viszonyoknak megfelelőleg emelje fel ós azonnal tegye meg a szükséges intézkedéseket^ Legyen szabad még rámutatnom arra, hogy a közszolgálati alkalmazottak érdekképviselete, a Kansz., miként már több alkalommal is megtette, legutóbb azzal a kéréssel fordult a kormányhoz, hogy tegye a közszolgálati alkalmazottak részére lehetővé a lakásépítkezést. Felhívom a t. kormány figyelmét arra, hogy bár elismerem, hogy a közelmúltban a nagyobb kamatozások miatt ezt a kérdést megoldani nem lehetett, de ma, amikor — hála Istennek — javulást látunk a kamatozás terén, tegyen meg a kormány minden inté&kedést aziránt, hogy a közszolgálati alkalmazottak is abba a helyzetbe kerüljenek, hogy kölcsön uth 48. ülése 1927 május 17-én, kedden. ján saját otthonukat fel tujdják építeni. (Helyeslés.) x Az országos tisztviselői és betegsegélyalapra vonatkozólag méltóztassék megengedni, hogy csak annyit jegyezzek meg, hogy a közszolgálati alkalmazottak; ezt az intézményt fenn óhajtják ugyan tartani, de a kormány az alaphoz szükséges fedezetet olyanképen teremtette meg, hogy a közszolgálati alkalmazottak illetményeiből egy bizonyos összeg vonatik le; azonkívül azi intézmény a l nyugdíj járulék! alapból kap bizonyos összeget. 350—450.000 pengő ez az alap, ez közel sem elegendő. Azon az állásponton vagyok, hogy — amint ez az 1907: XIX. te. értelmében a betegsegélyző pénztárnál, valamint a postánál és államvasutaknál a munkaadó ós alkalmazott részéről történik — a tisztviselői kar és munkaadója, az állam, egyforma arányban járuljon hozzá a nyugdíjalaphoz, hogy ez tényleg olyan tekintélyes fedezet legyen, amelyből a közszolgálati alkalmazottak legalább gyógykezelési költségeiket (fedezni foldják. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék most már beszédét befejezni, különben kénytelen lennék a szót megvonni. Homonnay Tivadar: Beszédemet kénytelen-kelletlen íbe kell fejeznem ,de fentartom magamnak a jogot, hogy más alkalommal külön azokat a kérdéseket is, amelyekről szólani kívántam, az egyes kategóriák sérelmeit is a Ház elé hozzam. T. Ház! Én a költségvetést elfogadom és újra kérem a t. pénzügyminister urat, hogy ezt az őszinte, nyilt' és szerintem minden tekintetben objektív kritikát, amelyet a közszolgálati alkalmazottak tényleges kategóriáját illetőleg épugy, mint a nyugdíjasokat, altiszteket és a munkásság helyzetét illetőleg a Ház elé hoztam, méltóztassék ugy tekinteni, hogy én a kormányzatnak figyelmét ezekre és a státusrendezésben foglalt sérelmekre fel kívántam hivni, mindjárt azzal a céllal, hogy a jövőben hasonló sérelmek nie történhessenek. A költségvetést elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Berki Gyula jegyző: Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. Ház! Előttem szóló t, képviselőtársam beszéde elején arról szólott, hogy Angliában a költségvetést gyorsabb tempóban tárgyalják. Ez igaz, de Angliában más előfeltételei vannak a költségvetés tárgyalásának. Angliában van titkos szavazati jog, Angliában van esküdtszék és Angliában van sajtószabadság. (Zaj a balközépen.) Hiába méltóztatnak mosolyogni, tény az, hogy mindenütt, ahol az egész társadalom minden alkalommal hozzászólhat a kérdésekhez, ott egészen más feltételei vannak a parlamenti tanácskozásoknak. (Éri Márton: Itt is hozzászólhat!) Méltóztassék megkérdezni Hómon : nay t. képviselőtársamat, (Rassay Károly: Ő kormánypárti létére is alig tudja befejezni a beszédét. Mit csináljon az ellenzék? — Derültség.) hogy igy van-e. Hiszen ő az imént, maga mondotta, hogy legalább három órára való beszéd szorult be. (Zlinszky István: Angliában legfeljebb tizenöt perc a beszédidő!) Már megmondtam, t. képviselőtársam, hogy ne méltóztassék mindig egyoldalúan Angliára hivatkozni, hanem tessék minden tekintetben Angliára hivatkozni, az angol alkotmányt és szabadságot mintaképül venni, akkor majd nem történhetik ^ meg az, amiről a belügy minister ur itt beszámolt, hogy hány gyűlést nem engedélyeztek, mert Angliában minden gyűlést
