Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-48

A& országgyűlés képviselőházának Akkor vetettem fel először a Házban azt a kérdést, hogy először a 65 esztendősök nyugellátási díját emeljék fel, azután fél év múlva a 64 évesekét, egy év múlva a 63 évesekét és igy fokozatosan visszafelé. Ha akkor elfogadta volna a t. Ház ezt a megoldást, már akkor meg lehetett volna oldani ezt a kérdést, úgyhogy ez a kérdés már régen elintéztetett volna. De én azt mondom, jobb későn, mint egyáltalán nem. Veszélyesnek tartanám, ha a kormányzat a kihalási rendszer álláspontjára helyezkednék, arra az álláspontra, hogy csakis a 65 éven felülieket méltóztatnék magasabb nyugellátási díjban részesíteni. A kormány igenis, fokozatos eljárást kövessen, mint, ahogy azt én 5—6 év előtt a t. Ház elé terjesztettem. Miért kövesse ezt a rendszert a kormányi A 65 évem felüli és a kiszolgált nyugdíjasok a nyugellátási díj uj rendezését alig érik meg. A fizetések és a nyugellátási díjak rendezése a múltban 10 évenként történt. Melyik közszolgálati alkalmazott volt az, aki a nyugdíjban megért két fizetés rendezést? Ilyen eset nem. igen volt. Emlékszem, hogy egyszer a Hieronymiérában és egy azelőtti érában nem 10 esztendő volt a fizetésrendezések közötti intervallum, hlanem 7 esztendő, amikor nagy gazdasági hullámok, sztrájkmozgalmak stb. voltak. Rendkívül veszélyesnek és nem is szociálisnak, sőt antiszociálisnak tartanám, ha a kormány azt mondaná, hogy csak a 65 esztendősök és azon felüliek nyugdíját rendezi. Teljesen igazságtalannak és teljesen méltánytalannak tartom, hogy egy generációnak és éppen ennek a generációnak vállaira rójjunk minden terhet. Ezt a terhet — mint egy régebbi beszédemben mondottam — szét kellett volna osztani több generáció között; több generációnak kell azokat a terheket, azokat, a nehézségeket és az élet gondjait viselnie, amelyeket eddig erre a generációra akartak hárítani. Viseljék ezeket akár még fiaink is, de ne történhessék meg, hogy aki a sírjához két-három esztendei közelségben van, még mindig azt a nyugdíjat élvezze, amelyet évekkel ezelőtt utaltak ki részére. (Gaal Gaston: Miért nem lépnek be a kormánypártbal! — Fábián Béla: Benne vannak, de kihalási alapon! — Gaal Ga/stuu: Tegyenek ugy, mint mások, mindjárt reaktiválják őket! — Zaj.) Még egyet hoznak fel velem szemben ebben a kérdésben éspedig azt, hogy Magyarországon törvényeink szerint a kiszolgált alkalmazottakat magasabb nyugellátási díj illeti meg, mint pl. Svájcban, Franciaországban, ahol csak 50% a nyugellátási díj. Sajnálom, hogy még nem kaptam kézhez ezeket a külföldi adatokat, de annyit már, most (kijelenthetek a t. Háznak, hogy a francia példa sántít épugy, mint a svájci — mint ahogy erre rámutattam a kereskedelmi tárca keretében. A francia példa szerint már békében is — és ez ma még inkább áll — a tényleges közszolgálati alkalmazottak illetményei nem 50, hanem több százalékkal voltak magasabbak, mint Magyarországon. Ezzel nem mondom azt, hogy mi a leromlott helyzetünkben egy jóvaíutáju, gazdag ország példaját egyszerre utánozzuk, hanem csak azért említeni, mert egyesek azt mondják velem szemben, hogy ott csak 50% a nyugdíj. Ezzel szeműben tény, hogy ezekben az az országokban 50—75%-fcal magasabbak a ténylegesek illetményei, mint nálunk, tehát nagyon természetes, hogy ezeknek a magasabb illetményeknek 50%-a nagyobb, mint az itteni kisebb illetmények 100%-a, Ez a velem szembeni példa tehát sántit. Í8. ütése 192? mdjus ÍV-én, kedden. 161 Sajnálom, hogy nem áll rendelkezésemre a közszolgálati alkalmazottak életkori statisztikája. Körülbelül másfél évvel ezelőtt hivtam fel a kormány szíves figyelmét arra, hogy a közalkalmazottak életkori statisztikáját állítsa össze, hogy a nyugdíjasok nyugellátási díjai rendezhetők legyenek, mert e nélkül a kérdés rendezése lehetetlenség. A mai napig sem áll rendelkezésemre ez a statisztika — lehet ugyan, hogy a ministerium ezt az anyagot már feldolgozta — lazohban rendelkezésemre állanak a nyugdíjas katonatisztek adatai. Ezekből azt látom — se tekintetben a »Nyukosz« című érdemes lap ugyanazt mondja, mint almit rendelkezésemre bocsátottak, — hogy a nyugdíjas katonatisztek száma percentualiter: 65 esztendőn felül 15%, 65 esztendőn alul pedig 32%. A korábbi nyugdíjasok létszáma sokkal nagyobb, mint az ujabbaké, s ha arányba állítom a honvédelmi tárca költségvetésébe felvett összegeket, — méltóztassék megengedni, hogy ezt felhozzam, ha szorosan nem is ide tartozik — sokkal több esik az uj nyugdíjasok nyugellátásli díjaira, mint _ a régiekére. Molst pedig egy egészen uj nyugdíjkategóriát fog a kormányzat behozni, ha igazaik azok a hírek, amelyek szállingóznak. Eddig voltak 1925 előtt és 1925 után nyugdíjazottak. Rámutattam arra, hogy ezt a különbséget meg kell szüntetni. Attól félek, hogy a régi és az uj nyugdíj ásottaknál nem szüntetik meg a nyugellátási díjkülönbözetet, hanem csak a 65 esztendőn felüli nyugdíjasok nyugellátási díját emelik percentuaMter és nem olyan mértékben, mint a később nyugdíjazottakét, s így egészen uj kategória fog keletkezni. Meg fog történni, hogy a katonaságnál nyolcféle kategória lesz. (Uajj van! Ugy van!) És pedig a »Nyukosz« szerint lesznek elsőrendű nyugdíjasok — mint ahogy mondják, — akik a várható fizetésrendezés után mentek nyugdíjba; lesznek másodrendű nyugdíjasok, akik 1925. július l-e után, de a várható fizetésrendezés előtt mentek nyugdíjba; lesznek harmadrendű nyugdíjasok, akik. 1925 július l-e előtt mentek nyugdíjba, de a 65 életévet elérték, vagy túlhaladták, lesznek negyedrendű nyugdíjasok, akik 1925. évi július hó l-e előtt mentek nyugdíjba, de a 65 életévet még nem érték el; ós végül lesznek Ötöd-nyolcadrendü nyugdíjasok, akik az első négy kategória egyikébe tartoznak ugyan, de még mindig fizetik a szanálási levonásokat. (Szilágyi Lajos: Micsoda adminisztráció kell ehhez? — Fábián Béla: Egy uj államtitkár!) Ezen csak ugy lehet segiteni, ha a nyugdíjasok és nyugdíjasok között megszűntetik a differenciát. (Ugy van! a baloldalon. — Borbély-Maczky Emil: Régen kellett volna!) Kapjon mindenki kevesebbet, de egyformán, semhogy az egyik kapjon 6,400.000 koronával többéit, mint ugyanaz a miniisteri tanácsos, tábornok, vagy altat) őrnagy, akit már békében: nyugdíjaztak. Ezt ne méltóztassék arra a kaptafára venni, hogy már békében is volt differenciálódás és békében is volt különbség nyugdíjasok ós nyugdíjasok között. (Perlaki György: De nem ilyen nagy! — Sziligyi Lajos: Legyen ugy, ahogy a ministereliiök választási programmbeszédében beígérte!) A nyugdíjasok kategóriájával kapcsolatban legyen szabad még egy kérdésre felhívnom a t. Ház figyelmét éspedig arra, hogy az államvasuti nyugdíjas özvegyeknél a szerzett jogokat figyelembe kellene venni. Ök tudniillik férjeik utáni a törvényben biztosított nyugellátási díjaknak nem 50%-át, hanem