Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-48

Í4$ Az országgyűlés képviselőházára ben az utóbbi időkben igen jelentékeny enyhülést tapasztalhattunk és ez tette lehetővé, hogy ugy a mezőgazdaság, mint az ipar és kereskedelem már olyan kamatláb mellett juthatott kölcsönhöz, amely már — termelőmunkájánál előrelátó kalkulációt feltételezve — meghozta fáradságának gyümölcsét. Mégis, hogy a mezőgazdaság, valamint az ipar és kereskedelem fokozottabb mértékben megindulhasson és hogy a drágaság is fokozatosan csökkenhessen, ehhez szükséges volna, hogy a kamatláb jelentékenyebb mértékben szálljon alább. , Bár a kamatlábak az előző évekkel összehasonlítva igen jelentékeny mértékben csökkentek, azonban ugy érzem, hogy a békebeli állapothoz való visszatérés mégis lassú tempóban halad előre. Ennek nézetem szerint az az oka, hogy a belső tőkeképződés igen lassan halad előre, aminek oka viszont tőkeszegénységünkben rejlik. Én azonban azt hiszem, hogy ennek oka másrészt a mi pénzintézeteinknek túlméretezése is, vagyis az, hogy az ország mai megcsonkított állapotához mérten meglévő pénzintézeteinknek igen nagyok a rezsiköltségeik és ezenfelül a vidéken, különösen az utóbbi években elszaporodott apró, jelentéktelen és igazán életképtelen kis pénzintézetek kamatpolitikája is, amelyek most csak nagy kiadással járó saját tisztviselőkaruk létfentarjtásáért küzdenek. A nagyobb pénzintézetek ezeket a súlyos rezsiköltségeiket külföldi kapcsolatok teremtésével kívánják ellensúlyozni, avagy ipari vagy más téren szét tudják osztani ezeket a nagy költségeket, elleniben ezeknek a jelentéktelen és életképtelen apró kis pénzintézeteknek nézetem szerint nem marad más hátra, mint vagy felszámolni, vagy a nagyobb életerős vidéki pénzintézetekkel való fuzionálás. Azok a vidéki pénzintézetek is, amelyek életképesek és amelyek a Pénzintézeti Központ, valamint a Nemzeti Bank irányitása következtébe n ezekkel az apró pénzintézetekkel szemben már sokkal olcsóbb kamat mellett helyezik ki tőkéiket, mégsem tudták eddig olyan mértékben leszállítani a kamatokat, amilyen mértékben az szükséges lett volna; ennek okát pedig abban látom, hogy a velük Összeköttetésben álló nagyobb pénzintézeteknél a visszleszámitolási kamatláb még mindig igen magas. Ez a magyarázata annak, hogy különösen a vidéken még mindig nem érezhető a kamatláb csökkenése olyan mértékben, mint aminő arányban az általános hitelélet javulása már minden téren észlelhető. A pénzügyminister ur által közzétett havi kimutatásokra már általános előadói beszédemben is voltam bátor alludálni. Ezekből azt látjuk, hogy a takarékbetétek, valamint a folyószámlabetétek álladóka a postatakarékpénztárnál, valamint a 13 legnagyobb budapesti pénzintézetnél az 1924. évi állapottal szemben szinte ugrásszerűen emelkedett, olyannyira, hogy a takarékbetétek álladéka ma 27*6 százalékát, a folyószámlabetéteké pedig 62*1 százalékát érte már el az 1913. évi álladóknak. Ha most ehhez az örvendetes belső tőkeképződéshez még hozzászámítjuk azokat az óriási összegeket, amelyek a külföld megélénkült bizalma következtében az országba beözönlőitek, akkor önkéntelenül mégis arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a pénzintézeteknél meginduló egészséges verseny a közeljövőben mégis csak közelebb fogja vinni a kamatlábakat a békebeli állapothoz. Hogy ez mennél előbb bekövetkezzék, nézetem szerint valóságos életfeltétele ennek az országnak, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) különösen k 48. ülése 1927 május 17-én

3 keádeú. akkor, ha külkereskedelmi mérlegünknek szomorú képére egy pillantást vetünk. Január hónapban 16 millió, február hónapban pedig 24-4 millió pengő volt a behozatali többletünk kivitelünkkel szemben és ha azt látjuk, hogy a visszaesés épen Magyarország legfontosabb gazdasági ágánál, a mezőgazdaságnál észlelhető, akkor mindent el kell követnünk nézetem szerint, hogy a termelési hitel olcsóbbá tétessék, hogy ezáltal exportképesek lehessünk. De másrészt, t. Ház, el kell követnünk mindent, hogy azokat az akadályokat, amelyek talán a minőség leromlása avagy egyéb körülmények következtében megrontották a mi piacunknak külföldön hírnevét, minél előbb elhárítsuk. Az értékesítésnek ezt az előfeltételét kell nekünk megteremtenünk és ha ez megvan, akkor az értékesítést magát kell megszerveznünk, mert e nélkül nem remélhető, hogy az az óriási ür, amely külkereskedelmi mérlegüngben mutatkozik, valamiképen betömhető legyen. T. Ház! Hogy az értékesítés céltudatos megszervezésére ós a minőség fokozatos felemelésére milyen nagy szükségünk van, annak a legerősebb bizonyítéka a régente világhírű malomiparunknak teljes pangása és szisztematikus elsorvadása. (Ügy van! Ugy van jobbfelől.) Nemcsak a fogyasztóterületek lakapcsolásában és idegen hatalmak alá való jutásában, valamint a körülöttünk lévő államoknak könyörtelen vámpolitikájában kell keresnünk a malomipar pangásának okát, de azt hiszem, hogy a háború alatt és a háború után folytatott őrlési rendszer is egyike volt annak, — és talán igen jelentékeny oka — hogy a mi lisztünknek, a mi mezőgazdasági termeivényeinknek külföldön a hírneve megromlott. Egy statisztikát olvastam, amelyből azt látom, hogy Németországban és Angliában a magyar lisztnek a békebeli állapottal szemben 35%-os romlását tüntették ki. Ez ugyan nem felel meg a valóságnak, ebben rosszakaratú beállítás is van, mert hiszen tudjuk azt, hogy az amerikai lisztet bizonyos vegyszerekkel igyekeznek összekeverni azért, hogy a kelesztőképessógét, a tésztának gyors megkelését elő tudják segíteni, de mindenesetre törekednünk kell arra, hogy kísérletekkel vagy vegyvizsgálatokkal ezt a minőséget olyanná tegyük, hogy visszaállíthassuk a régi, békebeli minőséget. Hogyha ezt elérjük és erre vonatkozólag látom a földmivelésügyi minister urnák a törekvését, amennyiben ő kísérleti ügyosztályát nagymértékben akarja fejleszteni, akkor ezzel az egyetlen orvossággal el tudjuk talán érni, hogy külkereskedelmi mérlegünket meg fogjuk javítani azáltal, hogy külföldi piacainkat visszaszerezzük. T. Ház! Ezeknek a közgazdasági vonatkozású kérdéseknek előrebocsátásával rátérek a pénzügyi tárca költségvetésének részletes ismertetésére. (Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Itt mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy az 1926/27. évi költségvetéssel szemben az 1927/28-as költségvetésben ugy a kiadásoknál, mint a bevételeknél bizonyos emelkedő irányzatot látunk. A kiadások a múlt esztendei 137 millióval szemben 1425 millióra, vagyis 55 millióval magasabbra emelkedtek, a bevételek pedig a múlt évi 647-4 millióval szemben 676-4 millióra, vagyis 28-9 millió pengővel emelkedtek. A kiadások többletéből 1-5 millió esik a személyi járandóságokra, 2-1 millió a nyugellátásokra és 2*01 millió pedig a dologi és átmeneti kiadásokra esik, A személyi járandó-