Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-47

*Az országgyűlés képviselőházának minister ur rajta van, hogy ezen a helyzeten minél előbb segítsen, de ezért nem lehet egy ministert egy dolgot kiragadva, feJelőssé tenni. Abban nagy része van még a nyugdíj teher súlyos voltának is. Hogyha nem veszett volna el az ország kétharmad része, hogyha a menekülteknek nem lettünk volna kénytelenek nyugdíjat adni, akkor nem lenne az 1927/28. költségvetésben a 28. címnél 11,698.000 pengő nyugdíj teher beállítva. Ha ezek az összegek rendelkezésre állanának, nagyon szépen fel lehetne az oktatószemélyzet illetményeit javítani. Mi ezekkel a terhekkel szemben állunk és ezen a bajon csak fokozatosan lehet segíteni- A másik kérdés már most az, nem mulasztottam-e el én valamit abból a szempontból, hogy az oktatószemélyzet kedvezőtlenebb helyzetbe került, mint más tisztviselő-kategóriák, mert akkor már joggal vádolhatna engemet egyedül a képviselő ur. De amikor az egyetemi tanárok előtt a IV. fizetési osztályt megnyitottam, — korábban csak az V.-ig emelkedhettek, — amikor a középiskolai tanárok előtt megnyílt az V. fizetési osztály, a népiskolai tanítóknak megnyitottam a Vll-iket, PS az óvónőknek a IX.-iket, amikor tehát valamivel mégis csak sikerült őket feljebbvinnem, ha nem is abban az arányban, amely kívánatos lenne, de mégis csak előre vittem, akkor azt hiszem igazságtalan a vád, amely ellenem irányul. Ha a vád, mint a Bethlen-kabinet egyik tagja, én ellenem is elhangzik, szívesen vállalom és osztozom az egész kabinet felelősségében, de ez nem a mi önkényünkből származik, nem abból, mintha örülnénk annak, hogy a tisztviselői kart, amelyen a kormány sokat hánytorgatott hatalma nyugszik, rossz sorsban tartsuk. A kormánynak legfőbb érdeke, hogy a tisztviselői, egyáltalában a hivatalnoki apparátust, amelyen nyugszik egész működése, vagy ha ugy tetszik, a tekintélye, ereje, jó hangulatban és jó erőben tartsa. Ha többet tenni nem tudott, az nem gonosz szándékból ered, vagy abból, hogy sajnálják tőlük ezt a pénzt, hanem abból származik, hogy az adott pillanatban az illetmények még nem érhették el a béke paritást. A vesztett háború kétségtelenül belejátszik ebbe. Szememre lobbantotta továbbá, hogy az oktató személyzet százait bocsátottam el és miután polgári iskolai tanárokról volt szó, elsősorban polgári iskolai tanárokat. Én azt hiszem az igen t. képviselő ur nem figyelte meg a helyzet fejlődését, mert hiszen a purifikálási akciót elvégezték rögtön a forradalom után és el kellett végezniök. (Esztergályos -• János : Gyönyörűen van elvégezve.) Nem az én dicsőségem, hogy ezt nem kellett megtennem, mert valószínűleg épugy megtettem volna, mint azok az elődeink, akik abban az időben ebben a kényszerhelyzetben voltak. Ezt a munkát már előttem elvégezték, én inkább még a jószivü ember szerepét játszottam, amennyiben a revíziók egész sorát engedélyeztem és a revíziók során egyesek rehabilitáltalak is. Általános revízióba belemenni nem fogok, hanem ha még mindig lehetne valaki mellett enyhítő körülményeket felhozni, hogy az illető elbotlása nem volt egészen komoly, hajlandó vagyok ezeket fontolóra venni és hajlandó voltam a múltban is. Én nem akarok magamnak ebből előnyt faragói, hogy jobb voltam, mint az elődeim, amikor én inkább csak a kedvezményeket, illetőleg a kegyelmet gyakorolhattam. Én azt hiszem tévedésben van az igen t. képviselő ur. (Esztergályos János: Dehogy, miniszter ur, szeretném, na tévedésbe volnék, de nem vagyok!) Elnök (csenget*: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Az 1. rovat meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. 47. illése 1927 május 16-án,'hétfőn. 133 Esztergályos képviselő ur határozati javas? latát szavazás alá nem bocsáthatom, mert a házszabályok 212. §-ának 2. bekezdése értelmében a részletes vitánál csak módositványok, indítványok és elleninditványok bocsáthatók szavazás alá, ellenben a hivatkozott szakasz első bekezdése szerint határozati javaslat csak az általános vita során terjeszthető be. Következik a 2. rovat. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): »2. rovat. Dologi kiadások 126.763 pengő,« Elnök: Meg nem támadtatván, elfogadottnak jelentem ki. Következik a 3. rovat. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): »3. rovat. Polgári iskolai internátusok fen tartási költségeire 30.000 pengő.« Szólásra feliratkozott Barthos Andor. Elnök: Barthos Andor képviselő urat illeti a szó! Barthos Andor: T. Képv iselőház ! Egész röviden kívánom az igen t. Ház nagybecsű figyelmét igénybe venni, amikor rámutatok arra, hogy három csonka vármegye székhelyén, nevezetesen Szatmár, Ugocsa és Bereg egyesitett vármegyék székhelyén Mátészalkán van egy polgári iskola, amelyre a szomszédos Vásárosnamény reflektálna. Arra kérem az igen t. kultuszminister urat, ha lehetséges volna, — tudom, hogy a mostani költségvetésben erre gondolni sem lehet — legalább a jövő esztendőben lenne szives megfontolni az ideiglenesen egyesi tett vármegyék törvényhatósági bizottságának azt a kérelmét, amelyet ez a törvényhatósági bizottság 1927 március 31-én tartott rendkívüli ülésében az igen t. kultuszminister ur elé terjesztett, t i. hogy helyeztessék át a mátészalkai polgári iskola Vásárosnaménybe és e helyett Mátészalkán gimnáziumot létesítsen, miután Szatmár, Ugocsa, Bereg csonkává tett vármegyében 115 község nélkülözi a gimnáziumot. 140.000 lakosnak mégis meg lehet az a szerény igénye, hogy akkor, amikor Trianon előtt Szatmár vármegyében és Bereg vármegyében kilenc gimnázium volt, most legalább a megye székhelye, Mátészalka is kapjon egy gimnáziumot. A mátészalkai polgári iskola Vásárosnaménybe leendő áthelyezésnek és annak sem volna semmi akadálya, hogy Mátészalkán egy gimnázium létesíttessék, mert az az épület, amelyben ma a polgári iskola van elhelyezve, mindenesetre olyan erős épület, amely könnyen megbírna egy emeletet és igy abban a gimnázium nyolc osztálya elhelyezhető volna. T. Ház! Felvilágositásképen még csak azt vagyok bátor előadni, hogy sajnos, ez a három csonka vármegye az ország határán fekszik és hogy közismert az a kulturálatlanság, amely ott némely községben van, úgyhogy amikor valaki egy ilyen elmaradt községbe elmegy, eszébe jut Széchényi Istvánnak az a mondása, hogy a haza érdekében még ilyen faluban is hajlandó volna eltölteni egy napot. Nálunk szegény nép lakik, földjét ugy műveli, amint azt az édesapjától látta. A legtöbb törpebirtokos, mert hiszen a régi középbirtokok eltűntek. Én emlékszem arra, hogy amikor 1896-ban felléptem a mátészalkai kerületben képviselőjelöltnek, még 27 községben 18 kúriában füstölt a kémény, amiből ma már sajnos, alig egy-kettő van meg, mondom, ez a nép szegény, de kulturéhes. Annak idején, amikor a kisgazda és földmivespárt megalakult, programmbeszédeinkben kultúrát ígértünk neki és azt mondottuk, hogy a kisgazdafiukat majd felhozzuk internátusokba. Félek, hogy majd azt fogják mondani, hogy csalódásba estek s voltaképen ennek a kormánynak a számlájára fogják irní csalódásukat, a kormány és a kormányt támo-