Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-47

134 r Áz országgyűlés hépviselöházának 47. ülése 1927 május 16-án, hétfőn. gató párt végre is a kisgazdapártnak a prog­rammját tartotta meg nagyban és egészben, ille­tőleg erre épitette programmját, bizva a hazafias kisgazdaosztályban, és hisszük, hogy ezen az ala­pon elérjük azt, ami mindnyájunk kebelében van, és amiről nem kell sokat beszélni. Az a szegény nép nagy elismeréssel van a t. minister ur iránt, és azt hiszem, hogy az a tisz­telet, amely az ő személyét övezi, társulni kivan a hálával, a hála érzetével abban az esetben, hogy ha az igen t. minister ur nemcsak a magam, ha­nem Szatmár, Bereg, Ugocsa vármegyei képviselő­társaim nevében is előadott kérést jóindulattal megfontolni lesz kegyes. A tételt különben elfo­gadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen,) Elnök: Kivan még valaki szólni 1 (Senki!) A vitát bezárom. Minthogy a minister ur nem kivan nyilatkozni, a tanácskozást befejezettnek nyilvá­nitom és a rovatot, mint meg nem támadottat, elfogadottnak jelentem ki. Következnek a rendkivüli kiadások. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): »Rend­kivüli kiadások. Átmeneti kiadások. Polgári iskolák épületeinek helyreállítására és azok butor­és tanszerbeli felszerelésének kiegészitésére és javitására: 16.000 pengő«. Elnök: Megszavaz tátik. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa) : »Beruhá­zások. Polgári iskolák épitkezésére: 500.000 pengő«. Elnök: Megszavaztatik. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa) : »Bevétel. 1. rovat. Tandíjjövedelem: 631.400 pengő«. Elnök: Megszavaztatik. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): »2. rovat. Községek hozzájárulása az állami polgári iskolák fentartási költségeihez: 23.360 pengő«. Elnök: Megszavaztatik. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): »14. cím. Felsőkereskedelmi iskolák. Kiadás. Rendes ki­adások. 1. rovat. Személyi járandóságok: 439.783 pengő«. Elnök: Megszavaztatik. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): »2. rovat. Dologi kiadások: 81.927 pengő«. Elnök : Megszavaztatik. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): »Rend­kivüli kiadások. Átmeneti kiadások. Felsőkeres­kedelmi iskolák épületeinek helyreállítására és azok bútor- és tanszerbeli felszerelésének kiegé­szitésére és javitására: 25.000 pengő«. Elnök: Megszavaztatik­Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): »Bevétel. Eendes bevételek. Állami felsőkereskedelmi isko­lák bevételei: 146.880 pengő«. Elnök: Megszavaztatik. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): »15. cím. Szakiskolák és gyógyítva nevelő iskolák. Kiadás. Rendes kiadások. 1. rovat. Személyi járandósá­gok: 1,591.206 pengő«. Kocsán Károly! Kocsán Károly: T. képviselőház ! A kultusz­minister ur nagyszabású kulturprogrammját akár élőszóbeli előadásában, akár Írásban rend­kívül nagy élvezettel hallgatjuk és olvassuk A jövő nagy alapjait rakja le és fel akarja építeni Magyarország kultur-templomát Méltóztassanak azonban mégis megengedni, hogy ebben a nagy élvezetben, amelyben kétség­kívül minden alkalommal részesülürik, abban az összhangban, amely kiséri ezt a nagyszabású kultúrpolitikai munkát, itt röviden kifejezést adjak nem annak a disszocáns hangnak, amelyet elfojtva tartanak a különböző tanügyi alakulatok munkásai, de amely kétségkívül sóhajtásként kiséri ezt a nagy munkát. Meg vagyok győződve, hogy erről a miniszter ur is tudomással bir és ismeri ennek megnyilvánulását széles ez ország­ban. Még folytatódik az a nagyszabású építő­munka, amely iskolák emelésében, egyetemi épü­letek befejezésében, polgári iskolák alapításában és^ minden kulturszükséglet kielégítésében nyil­vánul meg. Nem is teszem felelőssé a kultusz­minister urat, mert hiszen szavaimat inkább a szomszédságában ülni szokott pénzügyminiszter úrhoz kell intéznem, hogy azok lelkét kell bele­vinni abba a nagy kulturmunkába, kell apró­pénzre váltani és átvinni a széles néprétegekbe és prezentálni ezt a nagy munkát kifelé és befelé, akik bizony most már a forradalmak és az ország­vesztés után nyolc esztendő eltelte után is rend­kívül nagy odaadással, igényeik teljes mértékű lefokozásával végzik ezt a nagy kulturmunkát és segítenek végrehajtani a kulturprogrammot. Valahányszor megnyilvánul a jogos kívánsá­gok kifejezése, mindig azt a választ kapják, hogy amint egyszer az ország gazdasági helyzete rend­bejön, ezek a kulturkivánságok fokozatosan ki fognak elégíttetni. Sajnos, nagyon hosszú ideig tart, amig az ország gazdaságilag talpraáll, ezért az a célkitűzés, amelyet a minister ur maga elé tűzött, minden erővel kell hogy eléressék, hogy az ország gazdasági helyzetének javulása követ­keztében előállott pluszból elégítsük ki a magyar állam fentartó oszlopait és ezeknek a nagy programmoknak a végrehajtóit. Én jól tudom azt, hogy azt a nagy státust, amelyet az állami tiszt­viselők alkotnak, megbolygatni és abból külön­külön kiszakítani egy-egy kategóriát nem lehet, hanem csak abba belekapcsolva, az egész vonalon kell és lehet segíteni. Maga az igen t. kultusz­minister ur az előbb említette a középiskolai tanárok rendkívül siralmas helyzetét, és azt a felséges szép és magasztos hivatást, amelyet telje­sítenek. Ha tehát a magasabb fizetési osztályban lévők is ilyen szomorú kulturális és gazdasági életet élnek, akkor milyen lehet azoknak a hely­zete, akik a középiskolai tanárok szintjét sem közelitik meg. A részleteket nem akarom érinteni, hiszen azok, memorandumba foglalva, már hónapok, sőt évek óta ott feküsznek a kultuszminister ur asz­talán, úgyhogy ismeri azokat a minister ur és az illetékes osztály is. Ezért összefoglalva és rövi­den csak meg akarom nevezni, hogy itt az elemi iskolai tanítói státus és az egyetemi tanári státus közötti tanügyi kategóriák, aminők a gazdasági szaktanítók, a gyógypedagógiai tanárok, a képezdei tanárok és külön a tanfelügyelői státus, mind mint a Mohamed koporsója lebegnek a levegőben. Ezzel azt akarom mondani, hogy ezeknél a fizetés­rendezés nem olyan rendszerű, amelyet a kultusz­minister ur, illetőleg elődje ugy a népiskolánál, mint az egyetemnél bevezetett, amelyet ma a legigazságosabbnak tartanak, hogy t i. kiki a szolgálati éveinek elteltével fokozatosan menjen a fizetés ranglétráján felfelé és ne szenvedjen hátrányt amiatt, hogy az előtte lévők esetleg fiatalok, hogy az előtte állók nem mennek nyug­díjba, hanem meghosszabbítják szolgálati idejüket. Szóval ezek a státusok nagy mértékben érzik még a szanálás után is, hogy teljesen mozdulatlan fizetési helyben vannak, számukra az előlépés sok­kal nehezebb, mint más státusbelieknek. Ebből az összehasonlításból és a tényleges valóságból kelet­kezhetik az a keserű érzés, hogy nagyon nehezen élnek és nagyon nehezen tudnak megküzdeni a helyzettel. A kultuszminister ur nagybecsű figyelmébe alánlom tehát az általam megnevezett különböző státusok kérését, hogy amint lehet, mentől ha­marább igyekezzék meggyőzni a pénzügyminister urat is arról, hogy e kérdés rendezése' elodázha­tatlan és halaszthatatlan. Ezek a tanügyi státusok

Next

/
Thumbnails
Contents