Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-47

132 Az országgyűlés képviselőházának 47. ülése 1927 május Í6-án, hétfon. lalat sem, hogy az ő területén polgári iskolát teremtsenek, mert a polgári iskola magasabb műveltséget, a magasabb műveltség magasabb igényeket, a magasabb igények pedig magasabb munkabéreket jelentenek. A KIMÁ-nak ez nem kell és nem kell egyetlen kapitalista vállalatnak sem ; neki csak az olyan munkás kell, aki keservesen meg tud élni, munkabér-bárcáját el tudja olvasni, az akkordárakat ki tudja sillabizálni a munkabér-bárcából, de ennél tovább nem megy; fontos, hogy azt a mechanikai munkát, amelyet rábiznak, végezze el, további munkájára szükség nincs. Azzal sem gondolnak a kapitalista vállalatok, hogy azok a gyermekek reggel 3 és 4 órakor kelnek fel, ülnek fel a vonatra és másfél órán át utaznak, amig polgári iskolát találnak. A kapitalista vállalatok előtt csak egy szempont van, hogy alázatos, engedelmes munkásokat kapjanak, akiket napi 12 órán át minél jobban ki lehet zsákmányolni. Hogy ez a közérdek ellen van és hogy a magyar munkástömeg nem fogyasztóképes, nem törődnek vele. Ázt az erélyt, amelyet velünk szemben méltóztatott egy-egy alkalommal gyakorolni és újra és újra emlegetni, méltóztassék egyszer a kapitalisták fllen is alkalmazni, és mindenütt, ahol ellenállának annak, hogy polgári iskolátlétesitsenek, méltóztassék erélyesen fellépni. A KIMA elbírja a polgári iskola terhét. Az alacsony munkabérek, amelyeket ő fizet, a túl hosszú munkaidő, amellyel egyedül áll Európában, lehetővé teszi számára, hogy ő is áldozzon valamit a polgári iskolára. A továbbiakban a minister ur figyelmét bátor vagyok felhivni arra, hogy a legtöbb polgári iskola meglehetősen rosszul van felszerelve, úgyhogy a tanulás ezáltal is már lehetetlenné válik. Eltekintve attól, hogy a tanárok fizetése meglehetősen siralmas, — amiről már előttem szólott t. képviselőtársam is beszélt — maga az a körülmény, hogy ilyen rosszul vannak ezek az iskolák felszerelve, szintén nagy hátránya az alapos tanításnak. Végezetül még egy szempontra vagyok bátor a minister ur figyelmét felhivni. A polgári iskola a munkásosztály szempontjából azért bir nagyfontossággal, mert németül tanit, a német nyelv tudása pedig lehetővé teszi a munkásnak, hogy ha felszabadult, ha — reméljük ~ az európai viszonyok és a konszolidáció rendbejöttek, lehetősége van megint annak, hogy elvándoroljanak innen átmenetileg, hogy Ausztriába, Németországba, Svájcba, sőt még Hollandiába is elmenve, tudásukat gyarapítsák és látókörüket szélesbitsék. Azt kell mondanom, hogy az idegen-nyelvek tanítása, különösen a német nyelv tanítása, a mai időkben nem valami modern alapon történik. A nyelvtani szabályokat a gyermekek kitűnően megtanulják, kitűnően megtanulják a grammatikát is, de hogy hogyan kell mondani németül, hogy kérek egy pohár vizet, ezt a IV. polgáriban sem tudják. Nekem is van négy gyermekem, akik közül kettő jár polgári iskolába és mondhatom, hogy a német nyelv tanítása tekintetében én is, mint igen sok más családapa, nagyon szomorú tapasztalatokat szereztem. Tisztában vagyok azzal, hogy az iskolában társalgási nyelvet nem tanulnak meg, de mindenesetre valamivel többet megtanulhatnak a modern oktatási módszerrel. Nem a tanárokban van a hiba és nem is a kultuszra inistériumot okozom. Amit kérek, az a modern oktatási rendszer, amely letietővé teszi a tanároknak, hogy a lélekölő grammatizálás helyett az élő nyelvet tanítsák, úgyhogy a gyermek abba a helyzetbe jusson, hogy a polgári iskolát elvégezve, végre lehetővé váljék számára ennek a nyelvnek birtoka. Ezt kívántam csak elmondani. Elnök : A vitát bezárom. A vallás- és köz, oktatásügyi minister ur kivan nyilatkozni. Klebelsberg Kuno gróf vallás- és közoktatásügyi minister : T. Képviselőház ! Borbély-Maczky t. képviselőtársam felvetette az ózdi polgári i-kola kérdését. Én készséggel állok rendelkezésére, hogy ezt az ügyet letárgyaljuk és azután a helyi szükségleteket fontolóra véve, a megszervezés kérdésében határozzunk. Ami az általa felvetett szervezeti kérdéseket illeti, megnyugtathatom igen t. képviselőtársamat, hogy én sem óhajtom a polgári iskolát továbbra is a királyi tanfelügyelőségek és a törvényhatósági közigazgatási bizottságok fennhatósága alatt meghagyni. A polgári iskola tényleg kinőtt a tanfelügyelőségek keretéből és amennyire kívánjuk, hogy mentől több néptanító kerüljön, mint iskolalátogató és egyébként is a tan felügyelőségekhez, mert óhajtandó, hogy olyanok felügyeljenek a népiskolára, akik annak életét ismerik, annyira fonák és visszás gondolat, hogyha tényleg kisebb minősítéssel biró egyének ítélnek meg esy komplexebb iskolát, amely iskola életének belső mérlegeléséhez valóban nem nyerték meg a kellő képzettséget. Épen ezért abban a javaslatban, amelyet a képviselőház már letárgyalt, felhatalmazást is nyerek arra, hogy a felügyelet és a közigazgatás kérdését az eddigi rendtől eltérően szabályozzam. Nekem az a tervem, hogy a tanügyi közigazgatás decentralizációját már azzal is előkészítem, hogy a négy gócpontban, amelyek a közigazgatási kerületeknek is székhelyei lesznek, Budapesten, Debrecenben, Szegeden és Pécsett egy-egy ilyen szakfelügyelőséget létesítek, amelyek azután később mint polgári iskolai osztályok majd beleolvadnak a kerületi igazgatóságokba. Ezt az újjászervezést most hamarosan le fogom bonyolítani, amint a törvényjavaslat törvényerőre emelkedik. Az-t hiszem, hogy egyfelől a szakfelügyeletnek ez a szervezése, másfelől pedig a polgári iskolai tanárj képzésnek részben az egyetemre való terelése teljes megnyugvást fog kelteni derék polgári iskolai tanári karunkban is, amely már régóta várja a reformot. Esztergályos képviselő ur azt mondotta, hogy csillogó képet rajzolok kultúrpolitikámról. Ebbe*

1 tévedésben van az igen t. képviselő ur. Én, amint azt ismételten kifejtettem, szükségesnek tartom, hogy a magyar nemzet előtt nagy ideálok álljanak, mert meggyőződésem szerint eszmények nélkül nemzet magasabbrendü életet nem élhet. Mármost lefegyverzésünknek mostani szakában nagyon korlátoltak azok az eszközök, amelyek rendelkezésünkre állanak, annál is inkább, mert hiszen gazdasági és pénzügyi téren is sok tekintetben hátrányban vagyunk. A kultúrának világa azonban korlátozva nincs, nem is korlátozható semmiféle békeszerződéssel, ennek következtében most ezen a téren majdnem korlátlan cselekvési és alkotási lehetőség nyilik. Én nem mondom, hogy ez valóság, de ideál, amelyet oda kell állítani a nemzet elé, hogy idekoncentráljuk a magunk erejét. Azt hiszem félreértett engem az igen t. képviselő ur. Mármost miből kovácsolja ő azokat a vádakat, hogy a dolgok még sem állanak olyan jól, mint ahogy szerinte én fel akarnám tüntetni a helyzetet. (Esztergályos János: Én látom!) Ő különösen az illetményekre céloz, abból indult ki, hogy a különböző fokozatú oktatók rosszul vannak fizetve. Ö ebből szemrehányást akkor kovácsolhatna nekem, hogyha az oktatók elmaradtak volna a közalkalmazottak más kategóriái mögött. Ők osztják a közalkalmazottaknak azt a sorsát, hogy az állam ma még nem tudja a békebeli javadalmazások száz percentjét fizetni. (Egy hang a jobboldalon : Elég sajnos !) Én tudom., hogy a pénzügy-