Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-47

~Áz országgyűlés képviselőházának akik egy életen keresztül mindenüket, tudásukat, szorgalmukat, egészségüket feláldozva, fáradságot nem ismerve iparkodnak a magyar kultúra szolgálatában állani. Végtelenül sajnálom, hogy az egyetemek címénél nem voltam idebent __ és igy most nem foglalkozhatom ennél a tételnél az egyetemi tanárok és tanársegédek nyomorúságos fizetésével. Itt, a polgári iskola tételénél azonban sikerül bebizonyitanom azt, amit e téren állitottam: a kultuszminister ur csak a külső fényre, a külső látszatra ad, de nem törődik a belsővel. Ha a kultuszminister ur venne magának annyi fáradságot, hogy a polgári iskolai tanárok és tanárnők életét nap-nap után végigkísérné, akkor meg kellene győződnie arról, hogy az a politika, amelyet követ, az a látszat-politika az a plasztronpolitika — nem helyes. Mert mi a célja minister urnák ? Az, hogy a jövő generáció nevelése olyan kezekbe adassék, amelyek biztosítékot nyújtanak arra, hogy a minister ur azt a magas célt, amelyet maga elé tűzött, el is érje. Kérdezem azonban a t. minister úrtól, lehetséges-e a polgári iskolai nevelésnek lelkiismeretes elvégzését kiváni attól a tanártól és attól a tanárnőtől, aki nap-nap után nyomorral küzd $ Nagyon sok családos tanár és tanárnő van, akik olyan keserű és szomorú helyzetben vannak, hogy, amikor reggel elmennek hazulról családjuk köréből be az iskolába, lelkileg Össze vannak törve a végigküzdendő nyomorúság miatt. (Éry Márton: A többi állami alkalmazott is csak igy van !) Az a baj, az a szomorú, hogy az állami alkalmazottak során végig épen ugy, mint a magánalkalmazottaknál, a lelkiismeretlenebb kezelést és bánásmódot találjuk. Ha a t. kultuszminister ur tényleg olyan egészséges politikát kivánna követni;és megvalósítani, amely megfelel az ország jövőjének, akkor ennek alapja csak az lehet, hogy tegye lehetővé a tanári testületnek gondtól és nyomortól való megszabadulását. Már pedig, ha ezt a költségvetést nézem, ezt nem találom meg benne. Látok ebben a költségvetésben nagyon sok olyan tételt, amelyekre a mai viszonyok között ebben az országban nincs feltétlenül szükség. E tételek helyett a t. minister ur bölcsebben és helyesebben tenné, ha a tanítói és tanári kar helyzetét javítaná. Méltóztassék csak pl. elképzelni: 1103 polgári iskolai igazgató és tanár fizetése oly csekély összegben van felvéve, hogy átlag egy polgári iskolai tanárnak — az igazgatóval együtt — alig jut 270 pengő havi fizetés. Tisztelettel kérem a minister urat. mondja meg, hogy ebből az összegből intelligens családok miképen tudnak megélni. De megnyilvánul a minister ur népellenes politikája ott is, ahol ... Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, méltóztassék a tételnél maradni, amely a polgári iskolákra vonatkozik. Esztergályos János: Épen most akartam a polgárit kimondani. (Derültség.) Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék megőrizni a tárgyalás komolyságát! Esztergályos János: Például 189 állami polgári iskolára a kultuszminister ur 5 millió pengőt irányoz elő, - tehát polgári iskolára, nem népiskolára —, ugyanakkor 45 állami fiu és 8 leányközépiskolára ennek kétszeresét, 11 és '/* millió pengőt. Kérdezem, t. minister ur : szabad-e önnek az ön népies kultúrpolitikájára azt a fényt, azt a fényes mázt húzni, amelyet ön mindenütt, minden alkalommal csillogtat % Mert ha ön tényleg annyira szivén viseli a polgáriskolai nevelést, akkor kérdezem, miért van 189 polgári iskolára 5 millió, és 45 illetőleg 53 középiskolára 11 és Va millió — tehát négyszerese ennek az összegnek — előirányozva ? Arra kérem tehát a t. minister 47. ülése 1927 május 16-án, hétfőn. Iái urat, hogy amikor nagy fénnyel és garral hirdetett politikáját iparkodik az életbe átvinni, sohse méltóztassék elfelejteni, hogy itt vannak a polgári iskolák, melyek a kultuszminister ür jóvoltából olyan mostohán vannak dotálva, hogy azt a politikát, amelyet a minister akar csinálni keresztülvinni nem lehet. Legyen szabad itt még egy kérdéssel foglalkoznom. Az elmúlt napokban a minister ur egy felszólalásra a kényszerhelyzetet hozta fel, hogy kényszerűségből kénytelen ma még ezt az intézkedést fenntartani. A polgári iskolai kérdésnél ehhez hasonló eset van. A minister ur valószínűleg emlékszik még arra, hogy évekkel ezelőtt 1919 után tömegesen bocsajtottak el polgári iskolai tanárokat azért, mert azelőtti esztendőkben talán szabadon és férfiasan meg merték mondani politikai hovatartozásukat. Ez a férfiasság és öntudatosság nem tetszett azoknak az uraknak, akik 1919 augusztusa után jöttek és százával fosztottak meg becsületes tanárokat, családapákat és tanárnőket mindennapi kenyerüktől. A minister ur ezeknek érdekében mindezideig nem tett semmit, pedig azt hiszem, emberi kötelessége, sőt a magyar kultúra érdekében is kötelessége a minister urnák most már elkövetni mindent, hogy ezen a téren is jóvátétel jöhessen. Revíziót kérünk az elbocsájtott polgári iskolai tanárok érdekében és kérjük a minister urat, hogy ezt a kérdést inkább ma, mint holnap valósítsa meg, mert ennek elhúzódásával pont az ellenkezőjét fogja a minister ur elérni annak, amit ezen a téren el akar érni. Itt azután majd hiába fenyegetődzik a minister ur, amiként a közelmúltban fenyegetődzött a tanítókkal szemben, akik panaszkodni mernek Mert hiába, 10, 20 vagy 50 panaszkodó száját egy erélyes fenyegetőzéssel talán el lehet némítani, azonban a lelkeknek az a tömeges megnyilvánulása, amely következni fog épen az ilyen bánásmód és kezelés miatt, nem is kívánatos és nem is lesz elintézhető. Épen azért méltóztassék megengedni, hogy a következő javaslatot terjesszem be. (Olvassa): »A Képviselőház utasítja a kultuszminister urat, hogy a fegyelmi utón elbocsátott tanárok és tanítónők fegyelmi ügyének revízióját rendelje el, és a revízió alapján tegye lehetővé, hogy az elbocsátottak állásukba visszatérhessenek, vagy nyugdíjigényük birtokába juthassanak,« Elnök : Szólásra következik 1 Urbanics Kálmán jegyző : Malasits Géza ! Malasits Géza: T. Ház! A minister ur tegnap kitüntetett bennünket azzal, hogy harcot hirdetett ellenünk, mondván, hogy a Bethlen-kormány a nemzetközi szocializmus ellen fel fogja venni a harcot. Állunk elébe, nem vesszük olyan tragikusan a dolgot. Lehet ugyan, hogy az önnek sikerülni fog, ami Bismarcknak nem sikerült, nem tudom, mindenesetre azonban mi is felvértezve várjuk azt a támadást, amelyet már annyiszor méltóztattak beharangozni. De én csak azt akarom mondani, igen t. minister ur, hogy azt az erélyt, amelyet immáron több, mint két év óta a munkásosztállyal szemben alkalmaznak, és ezt a kíméletlen következetességet, amellyel a munkásosztályt igyekeznek helyérői leszorítani, méltóztassék egyszer már alkalmazni a kapitalistákkal szemben is. Hallottuk itt Borbély-Maczky Emil igen t. képviselőtársam felszólalását, amelyben polgári iskolát kért Ózd számára. Ha rosszmájú volnék, azt mondanám, hogy érje meg azt a napot, amelyen Ózd azt a polgári iskolát meg fogja kapni. Ameddig a Rima mozogni fog, nem fogja engedni, hogy ott polgári iskolát létefiitsenek, mint ahogy nem engedi meg a MÁK sem Tatabányának, hogy ott polgári iskolát csináljanak, mint ahogy nem engedi meg egyetlen kapitalista vál17*