Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-47

"Az országgyűlés képviselőházának A városokban azonban a munkás elfoglaltsága olyan, hogy annak feltétlenül szüksége van arra a vasárnapi pihenőre. A gyakorlat pedig azt mutatja, hogy legtöbb esetben a vasárnapi pihenőtől fosztják meg a munkás ifjakat. Méltóztassék elképzelni, hogy egy szövőgyári, vagy egy vasgyári munkásnak, aki állandóan egy és ugyanazt a munkát végzi, azt a lelketölő robotot csinálja az egész héten, vasárnap mégis csak kell egy kis pihenő, amikor szórakozik (Maday Gyula : Szórakozzék!) és gondolatait elvonja az illető gyári munkától. Ma a racionalizált üzemekben az amerikai és németországi tapasztalatok alapján megosztott munka mellett gyilkos, lelket és testet ölő munka az, amelyet ezek az ifjúmunkások végezni kötelesek Mégis csak tekintettel kellene lenni, hogy ezeket vasárnap ne oktassák. Elvégre hétk Jznapokon is van annyi idő, hogy azokra a szükséges testgyakorlásokra és azokra a dolgokra, amelyeket a, leventéknek tanulniok kell, tanítsák őket. Elsői kérésem tehát a minister úrhoz az volna, hogy lehetőség szerint intézkedjék az iráiit, hogy a városokban, különösen az olyan városokban, ahol nagyipari telepek vannak, ahol a tanoncoknak, az ifjúmunkásoknak teljes munkaidőt kell dolgozniok, azok a leventézéstől legalább vasárnap mentesítve legyenek. Legyen szabad erre egy példát felhoznom. A Kimamurány-Salgótarjáni Vasmű üzemében a munkaidő 12 óra : reggel 6-tól este 6-ig és este 6-tól reggel 6-ig. Méltóztassék elképzelni, mi az egy ifjú, 2L éven aluli munkásnak 12 teljes órán át, azokban az üzemekben dolgozni! Aki még nem látott drótot hengerelni, lapos vasat hengerelni, aki nem volt még Martin-üzemben, aki nem látott még általában hengerművet, nem tudja, milyen gyilkos munka az, amit az ifjúmunkásoknak ott végezniök kell. Azok az üzemek, amelyekben mechanikai dróthengerlés folyik, fürgeséget igényelnek, ezt a munkát idős munkásokkal alig lehet elvégeztetni, mert hiszen azzal a dróttal, amikor kijön a henger alól, szaladni kell és a másik henger alá kell dugni. Egész nap lótnifutni kell ott. Tessék elképzelni annak a munkásnak hangulatát, aki egész héten 12 órát dolgozik — akár nappal, akár éjjel — vasárnap pedig, amikor egy kis pihenője volna, amikor tisztálkodhatnék, amikor rend behozhatná ruháját és felfrissíthetné szellemét, ki kell mennie a gyakorlótérre és katonai kommandóra gyakorolnia keli. Vagy vegyünk egy másik példát. Magyaróváron a műselyemgyarban a munkaidő reggel 4 órától délután 4-ig tart, és délután 4 órától másnap reggel 4 óráig. Tessék elképzelni azt az ifjúmunkást, aki még nem töltötte be 21 életévét, és akinek leventének kell lennie. Annak az ifjúmunkásnak, aki ilyen munkaidő mellett dolgozik, még pedig nagyon rossz munkaviszonyok és igen silány bér mellett, ugy hogy keresetéből alig tud jóllakni, annak katonai parádékat és katonai felvonulásokat kell csinálnia. Érthető, ha ilyen körülmények között a munkások nem nagyon lelkesednek a leventézés irántEzzel kapcsolatban meg kell emlitenem azt is, hogy a bánásmód is nagyon sok esetben kifogásolható. Az az érdekes, hogy amikor a bánásmód ellen a ministeriumban kifogások merülnek fel, s a ministerium megvizsgálja az esetet, természetesen mindig az oktatóknak van igazuk ; hogy azonban mégis igazolják az eljárást, olyan mesékkel állanak elő, amelyek a valóságnak arculcsapásai. Ha a gyermek hazudik, akkor virgácscsal kell büntetni, hogy leszokjék a hazudozásról; de mit szóljunk akkor, amikor komoly férfiak hazudnak 3 Én egy alkalommal leven te ügy ben interpellálva, igyekeztem megóvni a legteljesebb át ülése ÍÖ27 májuk 16-án, hétfőn. Í2t tárgyilagosságot, s mégis egész sajtókampány indult meg ellenem, amivel egyébként nem tőrödön, amelyből azonban egy jellemző momentumot fel akarok hozni. Azok közt a gyermekek közt, akiknek érdekében én interpelláltam, egyetlen-egy szervezett munkás nincs; szigorúan megvizsgáltuk az összes győri szakszervezetek lajstromát, egyetlen egy sincs köztük. Mégis azt Íratták a leventeoktatók az újságba, hogy azért kellett az ifjakkal szigorúan eljárni, mert pirosszegfüs szocialista jelvényekkel jöttek oda. Mindenki előtt ismeretes, hogy a szociáldemokrata pártnak hivatalos jelvénye nincs, mi tehát senkitől jelvényviselést nem követelünk, nem kívánunk, mi magunk sem viselünk jelvényt. Ha már el akarják valamiképen tagadni, hogy a gyermekekkel brutálisan bántak, ne forduljanak a hazudozáshoz, ami az emberi méltóságot megalázó és csúnya dolog. Ezek a dolgok azok, amelyek az ipari munkásságot elkedvetlenítik a le ven te-intézmény tői. A másik dolog, amit a minister ur figyelmébe kiyánok ajánlani, az, hogy nagyon helyes, ha az ifjakat testgyakorlásra oktatják. Én magam is egy sportklubnak voltam hosszú éveken át vezetője, úgyszólván minden esztendőben vezetek munkásif jakból álló sportcsapatot Németországba, hogy bemutassam a magyar munkássport jelentőségét, és biztosítom a minister urat afelől, hogy sem futballozni nem lehet marxista alapon, sem gátat nem lehet ugrani marxista alapon, sem egyéb sportágakat nem lehet marxista alapon művelni. Azok a munkásifjak nagyon tisztességes, becsületes sportszerű elvek alapján gyakorolnak. Hogy mégis maguk közt szeretnek maradni, annak megvan a természetes magyarázata : minden társadalmi kör szeret magában maradni, mert ha nem így volna, akkor a Nemzeti Kaszinóba engem is felvennének, pedig ugye nem vesznek fel oda I (Borbély-Maczky Emil: Meg kell próbálni !) Még csak két dolgot kívánok a mélyen t. minister ur figyelmébe ajánlani. Az egyik az, hogy méltóztassék főképpen a fővárosi nagyvállalatokat figyelmeztetni arra, hogy a levente-intézmény nem arra való, hogy amiatt a 21 éven aluli ifjúmunkásokat ne vegyék fel. A gyárakban ugyanis gyakorlattá vált, hogy amint jelentkezik valamelyik ifjúmunkás munkára, megkérdezik : hány éves, leventeköteles ? Nagyon sajnáljuk ! Ily módon azt a célt, amelyet a minister ur el akar érni a levente-intézménnyel, épen nem fogja elérni, mert ezek az ifjúmunkások, ha nem kapnak munkát, egész héten züllenek, ki vannak téve az erkölcsi és anyagi züllésnek. Ebben a tekintetben tehát intézkedni kell aziránt, hogy az a körülmény, hogy valaki leventeköteles, ne lehessen ok arra, hogy a munkából kizárják, vagy ne adjanak neki munkát. (Helyeslés a szélsőbaloldalon). Elnök : A képviselő ur beszédideje lejárt, méltóztassék beszédét befejezni. Malasits Géza: Egy pillanat alatt befejezem. Végül pedig a büntetésekre kívánom a minister ur figyelmét felhívni. Például itt van egy levél, amelyet egy Ganzgyári ifjúmunkás irt hozzám. Az első elmaradásért, akár igazolta azt, akár nem, 50.000 korona pénzbírság jár, a második elmaradásért 100.000 korona, ugy, hogy sok esetben a szegény fiúnak egész heti keresete rámegy erre. Ezeket voltam bátor a minister ur figyelmébe ajánlani. Kérem a minister ur intézkedését, hogy az ipari centrumokban, ahol túlhosszu a munkaidő s alacsony a munkabér, vasárnap lehetőleg ne oktassák a leventéket; ezenkívül a vállalatok ne zárják ki azokat, akik leventekötelesek; végezetül pedig, ha az ifjú mulaszt, akkor ne 50.000 koronás pénzbírságokkal sújtsák őt, mert ezekkel az intéz-