Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-47

128 'Az országgyűlés képviseloházánc kedésekkel ellenszenvessé teszik az ifjúság előtt a levente-intézményt. Elnök : Szólásra következik í Urbanics Kálmán jegyző: Esztergályos János! Esztergályos János: T. Képviselőház! Maday képviselő ur felszólalásában azt a kifejezést használta, hogy a felbujtókat, akik a levente-intézmény ellen bujtogatnak, fülön kell fogni és szigorúan meg kell büntetni. (Ugy van! a középen l) Én is helyeslem, ebben egyek vagyunk. Meg kell azonban állapitanom, hogy a levente-intézmény elleni f elbújtások nem kívülről jönnek, hanem a leventeintézmény elleni gyűlöletet az a magatartás váltja ki, amelyet nagyon sok helyen azok tanusitanak — nem kivánok általánosítani, — akikre a jövő generáció testi és szellemi, illetőleg ahogy ők mondják, lelki nevelése van bizva. Ha tebát van valaki, akit fülön kell fogni, akit meg kell büntetni, akkor méltóztassék ezt elsősorban és csakis ott keresni, ahol keresni lehet: nagyon sok helyen elsősorban azok között, akikre az ifjúság nevelése bizva van. Mert a levente-intézmény elleni gyűlöletet az a magatartás és az a gyülölethirdető szellem váltja ki, amelyet még ma is nagyon sok helyen tanúsítanak az oktató urak az ifjúság előtt. Nekem az utóbbi időben ismételten volt módom meghallgatni leventeifjakat, akik panaszkodtak, hogy a leventeoktató urak, akik az ő lelki és testi neveltetésüket vállalták, állandóan zsidóznak, a zsidóságot és a szocialistákat mint a magyarságnak legnagyobb ellenségeit festik le előttük és lelkükbe gyűlöletet akarnak elhinteni, elvetni a zsidóság és a szociáldemokraták ellen. Hogy ez nem sikerül, az nem rajtuk múlik. Másodsorban pedig gyűlöletessé válik ez az intézmény a leventeifjak szülői közt amiatt a bánásmód miatt, ahogyan nagyon sok helyen a leventéi íjakkal a leventeoktató urak foglalkoznak. A panaszok közül csak egyetlenegyet hozok fel. Az elmúlt hetekben esős, csúnya, hideg idő volt. Már most tekintet nélkül az esős időre, tekintet nélkül arra, hogy sáros, pocsolyás volt a mező és az ut, ahová gyakorlatozni kivezénylik ezeket az ifjakat, megtörtént, hogy »nieder«-t — ahogy hakáéknál szokták mondani — hasrafekvést, futólépés után hasra fekvést dirigáltak és parancsoltak. A szerencsétlen munkásember még szerencsétlenebb gyermekének egyetlenegy öltözete van, amelyet vasárnapra tartogat magának, kiméli ezt a ruhát és akkor a t. leventeoktató urnák tapintatos oktatása egyetlenegy vasárnap az ünnepi ruháját is tönkreteszi annak a szerencsétlen gyermeknek. Kérdezem én, mélyen i Képviselőház, mélyen t. Maday képviselőtársam, nem kelt-e gyűlöletet a levente-intézménynek és leventeoktatásnak e módja és formája ellen, ha az oktató minden lélek nélkül, minden lelkiszeretet nélkül igy pusztítja ki annak a gyermeknek a testgyakorlat iránt esetleg meglévő szeretetét, hogy a gyermeknek egyetlen Öltözetét tönkreteszi? Ne méltóztassék kivül felbujtókat keresni, mert nincsenek felbujtók. Ha pedig Maday t. képviselőtársam a felbujtókat esetleg a mi tájékunkon keresné, akkor méltóztassék tudomásul venni, hogy mi a testnevelésnek, a nemes, szép sportnak barátai vagyunk, lelkünk szeretetével iparkodunk az ifjúságba a testnevelés minden szépségét beleoltani, de tiltakozunk egyrészt az ellen, hogy a testnevelés örve és címe alatt ifjú, serdülő lelkekbe a gyűlölet kíméletlen es kegyetlen magvát szórják el, másrészt pedig tiltakozunk az ellen, hogy a legtöbb helyen katonai uniformisba öltöztetett leventeoktató urak még mindig azt higyjék 1927-ben, hogy ők valamikor 47. ülése ÍÖ27 május 16-án, hétfőit. az 1914 év előtti időkben élnek, valamelyik bakakaszárnyában. Ezt különösen tartozom hangsúlyozni akkor, amikor egyes falvakban és városokban a gyakorlótérről hazavonuló leventeifjakat nézem. Megjelenésük első pillanatra nagyon sokszor — ismétlem nem akarok általánosítani, — agyonizzadt, agyonfáradt, portól belepett ifjúságot mutat és amikor igy hazavonulnak a városba, méltóztassék Maday t, képviselő úrnak és a t. képviselőház bármelyik tagjának végighallgatni, hogy milyen nótákat dalolnak az ifjak. Emlékszem, az én bakaidőmben mi is megválogattuk a nótákat, amelyekkel hazamentünk a gyakorlótérről; ma azonban nem válogatják meg, a 12—13-14 esztendős, serdületlen ifjúsággal azt danoltatják : Tyü, haj, elhagyott a szeretőm ! — és ehhez hasonlókat. (Derültség. — Malasits Géza : Kissé drasztikusabbat is !) Nem reprodukálhatom itt azokat a verseket és strófákat, amelyeket az ifjúsággal énekeltetnek. Ha tehát vállalkoznak az urak az ifjúság lelki és erkölcsi nevelésére, méltóztassék az ifjúsággal énekeltetett verseket is végighallgatni, s akkor meg méltóztatnak győződni arról, hogy nagyon sok ilyen népies dal az ifjúságnak, a tudatlan, tapasztalatlan fiatal tanoncfiuknak lelkében egészen más érzést kelt, mint amilyet a t. erkölcsi esen nevelő urak akarnak az if jakban nevelni. Ha tehát ilyen helytelen kinövéseket teszünk itt szóvá es azokat kiméletlenül ostorozzuk, akkor arra kell kérnem Maday t. képviselő urat és mindenkit, akiket illet, hogy a felbujtókat ne keressék sehol máshol, mint a leventeifjak oktatóinak körében, akik így nevelik az ijuságot. Elnök: Szólni már senki sem kivan. A rovatot meg nem támadtatván elfogadottnak jelentem ki. Következik az 5. rovat. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): »III. Állami nevelőintézetek. 5. rovat. Személyi járandóságok : 1,570.136 pengő.« Elnök: Megszavaztatik. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): »6. Kovát Dologi kiadások : 2,178.318 pengő.« Elnök: Megszavaztatik. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): »IV. Testi nevelést intéző személyzet. 7. rovat. Személyi járandóságok : 837.464 pengő.« Elnök: Megszavaztatik. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa) : »8. Rovat. Dologi kiadások : 247.892 pengő.« Elnök: Megszavaztatik. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): »Rendkívüli kiadások. Átmeneti kiadások. 1. Rovat. Helyreállításokra és felszerelésekre: 150.000 pengő.« Elnök; Megszavaztatik. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): »2. Rovat. Segélyezésre : 48.760 pengő.« Elnök: Megszavaztatik. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): »3. Rovat. Középiskolai tanárok továbbképző tanfolyamának költségeire : 20.000 pengő.« Elnök: Megszavaztatik. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): »Beruházások. 1. Rovat. A kisvárdai állami Bessenyei György reálgimnázium építkezésének folytatása : 160.000 pengő.« Elnök: Megszavaztatik. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa) : »2. Rovat. A budapesti IX. ker. állami Fáy András-reálgimnázium építkezésének folytatására: 250.000 pengő.« Usetty Béla: T Ház ! (Halljuk í a középen.) Amikor ennél a kérdésnél felszólalok, akkor egy régen vajúdó ügyre kell kitérnem, a Fáy Andrásreálgimnázium építkezésére. Első szavam a hála és elismerés szava a minister úrhoz, aki tényleg mindent megtett ebben