Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.

Ülésnapok - 1927-37

72 Az országgyűlés képviselőházának 3 támasztani a pénzügyminister úrral szemben, aki — meg vagyok győződve róla — szintén adna, ha volna, azonban hozzáteszem, hogy miután sok-sok * milliót költünk a költségvetés keretén belül különféle dolgokra, elsősorban a magyar fajvédelmi eszmét hirdetőknek az a kötelességük, hogy azt követeljük, hogy a magyar faj fentartása érdekében méltóztassanak a milliókat igénybevenni. Az ivóviz kérdésének rendezése égető probléma. Nagyon jól mondta gr. Hunyady Ferenc képviselőtársam, hogy aki városi ember, az el sem tudja képzelni, hogy vannak vidékek, ahol ivóviz nincs, s el sem tudja képzelni azokat a nem higiénikus berendezéseket, amelyeket faluhelyen lehet találni és amelyek forrásai a betegségeknek. Épen azért arra kérem a t. minister urat, méltóztassék vagy ennek a költségvetésnek keretén belül, ha lehet, ha pedig nera lehet, a következő költségvetésben olyan tételeket biztosítani az ivóvizkérdés rendezése tekintetében, amelyek de faktó véglegesen rendezik az ivóviz kérdését Én t. Ház, nagy élvezettel, jobban mondva, szomorúsággal olvastam Scholtz Kornél államtitkár ur munkáját, amelyet a minister ur nekem is megküldött, mint minden képviselőnek. Azt hiszem, valamennyien hálára vagyunk kötelezve minden ministerrel szemben, ha az égető problémákról tanulmányokkal tájékoztatják a képviselőket. így sokkal jobban hozzá tudunk szólni az egyes kérdésekhez, mintha mi vagyunk ráutalva az adatok összekeresésére. Előttem fekszik ennek a füzetnek térképe. »A kórházak eloszlása Magyarországon« a címe ennek a térképnek. Megállapítom, hogy épen a fajmagyar vidékeken kórház nincsen. Talán túlzok, amikor itt tangensekre építtettem azt a négyszöget, amely azt mutatja, hogy hol nines kórház, mégis megállapítom, hogy körülbelül 15.000 négyzetkilométer területen nines kórház. Természetesen tendenciózusan mondom ezt, de megállapíthatom, hogy a Kiskunság, a Nagykunság, a Hajdúság és a Jászság úgyszólván kórház nélkül áll. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy a színmagyar vidékekről eddig gondoskodás egyáltalán nem történt. Bizonyos ellentmondást látok a kormány politikájában, mikor azt hallom, hogy itt vettek egy nagy fényes épületet, ott vettek valamilyen nagyszerű dolgot külföldön, hogy reprezentáljunk éis mutassuk a világnak, hogy itt vagyunk. Helyeslem ezt a politikát, de mikor azt látom, hogy a népiskoláktól kezdve a népegészségügyi kérdések megoldva nincsenek, akkor nem tudok örülni azoknak a^ sikereknek olyan mértékben, amilyen mértékben szeretnék Örülni. Nem tudunk elég áldozatkészek lenni éts nem adhatunk elég hatalmat a népjóléti minister ur kezébe ennek a kérdésnek megoldására, mert a nemzet jövőjéről van szó. Az a nemzet, amely nem törődik a maga államalkotó fajának istápolásával, a népegészségügyi problémákkal, a gyermekvédelemmel, az anyavédelemmel és a szociálpolitikai kérdések halmazatával, az Önmaga ássa meg a sirját. Épen ezért nem akarom ismételni Beck Lajos t. képviselőtársam igen érdekes előadását és rövidre fogom felszólalásomat. E térkép és a mellékelt statisztikai táblázat alapján megállapítom! azonban, hogy a régi politika bűne itt is kicsillámlik). Budapestnek mindene van, hogy ugy mondjam és a vidéknek semmije sincs. (Ugy van! Ugy van!) Annak a vidéknek nincs semmije, amelyre elsősorban számítjuk a magyar jövőt' felépíteni. Nem azt mondom én, hogy ne legyen Budapestnek min7. ülése 1927 április 8-án, pénteken. dene, legyen mindene, legyen tökéletesen felszerelve, de legyen meg a magyam falunak is az orvosa, a magyar vidéki járásoknak legyen meg a kis betegápoló központja, a vidéki gócpontoknak legyenek meg a kórházaik és ezeket összefoglalva — hogty ugy mondjam — egy klinikai kerületben legyen meg a maga klinikája, hogy minden magyar a leggyorsabb és legjobb orvosi kezelésre számithasson. Ezt az egyoldalúságot szintén ki kell küszöbölni t a törvényhozás kezdeményezésiére s a népjóléti minister ur részére ugy a pénzügyminister ur; nak, mint nekünk is módot kell adnunk arra, hogy a magyar Alföldön ezt' az égbekiáltó kórházhiányt minél előbb küszöbölje ki. Azt tartom, ihbgy az annakidején Dréhr igen t. barátom által felvetett mentőegyesületi kérdés is hozzátartozik ehhez a problémához, hogyha valahol cséplés közben valakinek valami baja esik, azonnal vihessék kórházba. Ne vérezzen el épen a munkát teljesitő magyar, » ne vérezzen el az a magyar, aki kaszával a kezében keresi meg mindennapi kenyerét. Ezekre a magyarokra van szükségünk, akiket eddig —• sajnos — nagyon, de nagyon is elhanyagolták. Mondom, nem beszélek tehát azokról a kérdésekről, amelyeket Beck Lajos t. képviselőtársam felemiitett. Belekapcsolódom azonban a gyermekvédelem kérdésébe, mert mindnyájunk! kincse és a nemzet jövője a gyermek. Moritz von Sachsen, a hires hadvezér barátainak unszolására könyvet irt, bár a cselekvő embereknek nem mindig van hajlamuk a könyvírásra, a cselekvő ember nem' szokott könyveket írni. Mégis azt mondja könyvének előszavában: Ha annyi háborút vezettem, annyi embert gyilkoltattam le a háború folyamán, kötelességemnek tartom, hogy bebizonyítsam, megmagyarázzam és utat mutassak arra, miképen kell az emberanyagról gondoskodni is. — Én azt hiszem, az a nemzet, amiely nem törődik a gyermekek kérdésével, nem törődik a természetes szapoirulat kérdésével, az a nemzet' megjhuzta önmaga felett a lélekharangot. Neküny sok-sok magyarra van szükségünk. (Ugy van! Ugy van!) Fájó szívvel nézem a kivándorló magyarokat. Tegnap is a Keleti-pályaudvaron egészséges férfiakat láttam, akííkl mennek

1 Amerikába, a bizonytalan jövőbe, nem is tudom miért. (Kabők Lajos: Nem tudnak megélni, ez az egyszerű magyarázat!) Én inkább azt hiszem t. Ház, azért mennek ki. mert az az érzésük, hogy idehaz,a nem találják meg a mindennapi kenyeret, (Peyer Károly: Éheznek, kiűzi őket a nyomorúság.) Minden egyes kivándorolt magyarért fáj a szivem, minden egyes meg nem született és minden meghalt gyermekért fáj a szivem, amikor tudjuk azt, hogy Magyarország világtörténelmi hivatását osak akkor tudja teljesíteni ebben a Duna-medencében, ha itt sok millió magyar van. (Ugy van! Ugy van!) Ha ebből a szempontból nézzük a kérdést, azt mondhatjuk, vándoroljanak ki azért, hogy pénzt keressenek, de gondoskodjék a kormány arról, hogy visszajöhessenek. Olyan rendszeres telepítési politikát kell folytatnunk — talán a földbirtokreform keretében lett volna erre mód, de más utat is lehet találni — hogy az Amerikába kivándorolt magyarok visszajöjjenek, mert nem . engedhetjük meg magunknak azt a luxust, i hogy ezeket véglegesen elveszítsük. j ' Az én felfogásom szerint a gyermekhalanI dóság kérdésével, az anyasás: kérdésével fog• lalkozni komoly állami feladat. Hány anya