Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.

Ülésnapok - 1927-37

Az országgyűlés képviselőházának 37. megy tönkre gyermekágyban? Hány gyermek megy tönkre azért, mert nem kezelik rendesen az anyát. Ha régebben a mi népünk még nem volt elég érett arra, hogy önként gravitáljon a kórházak felé, mert hiszen néhol még ma is bi­zonyos averzióval viseltetik irántuk, merem állitani, hogy már a háborút viselt magyarság, sajnos, nagyon is megtanulta, mi a kórház és ennek következtében nincs meg benne az az averzió, amely eddig a kórházakkal szemben fennállott. Szivesen mennek el a kórházakba, ha tudják, hogy gondjukat fogják viselni. De ha nem mennének el —majdnem azt mond­hatnám — kényszeríteni kellene őket. Beck La­jos t. képviselőtársam is állandóan olyan kér­déseket emiitett és olyan megoldásokat java­solt, amelyekkel a magánéletbe kell bele­nyúlnia az államnak. De a nemzet érdekéről lévén szó, azt hiszem, az államnak joga van belenyúlni akkor, amikor ezzel milliók és mil­liók megmentését kivánja célozni. Nagyon he­lyesen mondja képviselőtársam: ha kórházi kényszer van, akkor kórházakát kell épitenünk. Már az előbb emiitettem, mennyire nincs kórház az Alföldön s a Dunántúlon még inkább nincs. Azért igenis vallom, hogy a kórházak épitése állami feladat. Nem városok, a falvak problémája ez, ez a mi egyetemes nemzeti prob­lémánk. Ha szükség van rá, márpedig szükség van rá, meg kell csinálni. És szükség van rá, mert ai nemzet legnagyobb értékéről van szó. Ne muzeumokat építsünk, először az embert kell megmenteni és csak azután kell muzeumo­kat épiteni. (Helyeslés.) Ha erről van szó, nincs elég áldozatkészség és nem lehet eléggé igény­bevenni a kasszákat. A gyermekvédelem ugyancsak nemes feladat. Erről is beszélt Beck Lajos t. képviselőtársam, nem beszélt azonban egy fontos problémáról és ez az egyke kérdése. Nekem, felfogásom szerint, evvel a kérdéssel nem kell már töb­bet foglalkoznunk. Ezt a kérdést letárgyalták már éveken keresztül. Evvel a kérdéssel fog­lalkozik maga a társadalom, foglalkozik az egyház s foglalkozott már vele az állam is. Kérünk erről törvényjavaslatot! Törvényja­vaslatot kérünk, mert lehetetlen, hogy egy ma­gyar gyermek kövessen két magyar felnőtt embert. A^ stagnáció a népesedésben már két gyermeknél előáll. Ha három gyermek van, ha nincs halálozás, akkor van talán bizonyos elő­remenés, szaporulat biztositva. De megint Moritz von Sachsen-re hivatkozom, aki a sok gyermeknek hive. Én is azt mondom: tessék olyan törvényt hozni, amely az egykét lehető­leg megszünteti. Tessék olyan propagandát kezdeményezni, amely megszünteti az egyke lélektani előfeltételeit. Mert merem állitani, hogy propagandára van szükség, négyszem­közti ; propagandára. Ugy látszik, nem elég a szószék és a nyilvánosság. Ismerek vidékeket igen t. képviselőtársam vidéke az, (Simon Já­nos: Ugy van!) — ahol kvázi közmegvetés tár­gyává teszik azt az anyát, akinek több gyer­meke van. (Upy van! Ugy van! Márpedig akkor, amikor körülöttünk olyan népfajok he­lyezkednek el, amelyeknek az a sajátságuk, hogy sok gyermekük van. — akár a szlávokat, akár a románokat vesszük figyelembe — ka­tasztrofális a mi perspektívánk, mert mi visz­szafejlődéssel állunk szemben, mig nálunk óriási előretörés van. Ennek az egyke problémának gazdasági okát is meg kell szüntetni. A magyar paraszt­ember arisztokratikus. Szereti a vagyont és ebben eryökerezik — azt hiszem — az egyke kérdésének pszichológiai része. A magyar pa­KEPVISELÖHÄZI NAPLÖ. III. ülése 1927 április 8-án, pénteken. 73 raszt szereti a vagyont és nem akarja meg­osztani azt a vagyont, amelyet nagynehezen összegyűjtött. Ezt a törekvését megértem, azonban vizsgáljuk, mivel lehetne itt segitenl. Ezt nem tudom máskép elképzelni, mint ugy, ha nagy paraszt-latifundiumókat, alkotnak, úgyhogy a legidősebb fiúra szállna át a va­gyon tekintélyes része; vagy pedig olyan örö­kösödési törvényt kellene alkotnunk, amely­nek segitségével megakadályozzuk, hogy valaki csak egy egyed számára gyűjtsön azért, mert egyéni hiúságból a fiában akarja látni annak a vagyonnak reprezentánsát, amelyet ő össze­gyűjtött. (Gaál Mihály: Ez kommunizmus lenne!) Bocsánatot kérek, én rám még senki sem mondta, hogy kommunista vagyok. Én^ tisz­tára magasabb szempontból nézem fajtámnak problémáit és ellene vagyok annak, hogy ke­vés magyar legyen. Méltóztassék képviselő­társamnak jobb javaslatot tenni s én ahhoz készséggel hozzájárulok. (Gaál Mihály: Tegnap is ezekről beszéltem!) Méltóztassék megengedni, nekem az a véleményem, hogy egyéni szem pontból lehet az illető egyénnek igaza, de a nemzet, az állam és fajtánk szempontjából bűnt követ el. Bűnt követ el minden magyar apa és anya. aki meggátolja a természetet ab­ban, hogy szaporítsa a nemzetet. (Gaál Mihály: Ez helyes, ha egészségesek; de ha betegek, mit akarunk tőlük?!) Azt tartom ennek következtében, hogy abb bizonyos közegészségügyi és szociális törvényjavaslatba, amelyet a minister ur elő fog terjeszteni, méltóztassék az egyke kérdését felvenni vagy ha az már készen is van, ezt csak örömmel üdvözlöm. Az örökösödés kérdése fel­fogásom szerint pszichológiai momentum, te­hát a tanitás kérdése — mert nem tudom el­képzelni, hogy azt a kérdést ne tudnók a ma­gyar népnek megmagyarázni, ha hozzáférkőz­hetünk — és nem gazdasági probléma. Mon dorn, én csak per tangentum érintettem a pa­raszt latifundiumok kérdését, mert a nagy la­tifundiumoknak nem vagyok hive s azoknak maximálását kivánom. A paraszt latifundiu­molkmaJk azonban hive vagyok aibbatn ai tekint tétben, hogy abban, tehát az egészséges ma­gyar parasztban látom a nemzetnek jövőjét. Szükségesnek, fontosnak, sőt égetően sürgős­nek tartom ennek köxetkeztében ennek a kér­désnieik megoldását. Minden szónoknak sv&'váhr-} ez hangzik ki: tessék ma már az államnak az egyének életébe belenyúlni, — akár közegész­ségügyi, akár szaporodási kérdésről van szó —^ mert ugy látszik, népünk nem elég érett arra, hogy sorsát magasabb szempontokból intézze vagy ha elég érett arra, nem elég lelkiismere­tes a nemzettel szemben. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) T. Ház! A közegészségügy reformjáról — mint az elődöm emiitett a kórházkérdésről is — röviden csak annyit kivánok megjegyezni, hogy az ideális állapot az volna, ha^ minden iárásban lenre egy kórház, minden vármegyé­ben egy gyüjtőkórház. minden körzetben egy klinika. Pesten oedig lennének a legmagasabb pgészségügvi intézetek. Ahhoz, hogy ez meg­legyen, szükséges egy akaratnak az érvénye­sülése Az egy akarat érvényes ülése oedíe* ladva van abban a tekintetben, hogy a költség­vetés segitségével a népjóléti minister urnák, Iakí egy életet szentelt a szociális kérdéseknek, adjunk alkalmat ahhoz, hogy nrogrammját megvalósitsa. Még egyszer hangsúlyozom, hogy 10

Next

/
Thumbnails
Contents