Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.

Ülésnapok - 1927-37

Az országgyűlés képviselőházának 37. latot, de azt mégis más utón be tudta hozni azizal, hogy minden házasságkötőtől a kötelező életbiztosítást kiválnja meg; az életbiztosítás pedig tudvalevőleg orvosi vizsgálattal lévén Összekötve, ezúton volt ez a eél is elérhető. Az ambulanciáknak «zen a téren való szaporítása annál is inkább kivánatos, miután ezzel nagy eredményeket lehet elérni. Magának a venereás betegséginek tulajdonsága és természete olyan, hogy az illető legnagyobbrészben rendes kenyérkereset után láthat. Ennélfogva az ilyen ambulanciáik szaporítása az- ország minden részében — ugy, ahogy Budapesten már a Teleia utján meglehetősen elnépszerüsittetett — a bajnak ménében való elfojtására rendkivül alkalmas. Rendkívül kívánatos továbbá a röpiratoknak a ministerium által erre felállított hivatal utján való propagálása, amelynek szintén igen jó hatása lesz. Mindennél sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonitanék azonban annak, ha a népjóléti ministerium kötelezővé tenné a vidéki orvosoknak és ilyen nemi betegségekkel foglalkozó specialistáknak, hogy évente a hozzájuk legközelebb fekvő egyetemre bizonyos rövid kurzusokra bevonuljanak, hogy egyfelől tájékozottságukat és szakképzettségüket kiegészíthessék, másfelől pedig, hogy a legújabb vívmányokkal is megismerkedhessenek. Igen kivánatos a Wassermann-vizsgálat elterjesztése és népszerűsítése; továbbá minden olyan szülőnőnél, aki kórházban szül. kötelezővé volna teendő ilyen Wassermann-vizsgálat megejtése, amit azt hiszem különösebben magyarázni és hangsúlyozni nem kell. T. Ház! Az előbb már célzást tettem arra a belügyministeri rendeletire,, amely ennek a reglementálásnak kérdésébe kivan igen tiszteletreméltó és az ő határai között mozgó szempontok respektálásával belenynini. Méltóztassanak azonban megbocsátani: egy olyan kérdésnek- amely elsősorban egészségügyi és erkölcsi kérdés, szabályozása és magasabb szempontokból való ellenőrzése mégis elsősorban nem a közigazgatási hatóságokra tartozik. Elismerem, hogy bizonyos revízió, bizonyos ellenőrzés csak a közigazgatási hatóságok által vihető keresztül, de olyan rendeleteknek elkészítése, — nem tudom publikáltattak-e már vagy sem — amelyek bizonyos rendészeti intézkedésekkel akarják megszüntetni a nyilvános prostitúciót és az illető házakat fokozatosan leépíteni, azzal az indokolással, hogy ezzel a modern rabszolgaságot akarnák megszüntetni, ez maga nem elég indok akkor, amikor ennek helyébe sokkal gyengébb ellenőrzés alatt álló más olyan intézmények sorozatát akarnak meghonosítani, amelynek meghonosítása, ha kellően nem ellenőriztetik, feltétlenül csak a betegségek terjedését fogja előmozdítani, ha pedig túlságosan ellenőriztetik, állandó razziák alá vettetik, akkor egyszerűen— hogy ugy fejezzem ki magamat — ezek a találkahelyek népszerűtlenné válnak, és a titkos kéjelgés fog tág teret nyitni. Ennélfogva! bár nem a belügyi tárcát tárgyaljuk, nagyon kérem az igen t. népjóléti minister urat, — akinek feltétlenül kell, hogy beleszólása legyen ennek a rendeletnek a meg" alkotásába és a rendelet szellemének előírásába — hogy azokat a közegészségügyi, erkölcsi, de a józan észnek és logikának is megfelelő szempontokat ennek a rendeletnek megalkotásánál méltóztassék keresztül vinni. T. Képviselőház! Befejeztem felszólalásomat. Az igen t. népjóléti minister úr inult évi idevonatkozó beszédét azzal zárta le, — /ugy ülése 1927 április 8-án, pénteken. IV emlékszem — hogy a kényszerű bőjtölésnek és a kényszerű bőjtöltetésnek ideje lejárt, Sajnálattal konstatálom, hogy az igen t. népjóléti és munkaügyi minister ur túlságosan rózsásnak látta a helyzetet. Azok a számsorok, amelyeket sajnálattal fel kellett sorakoztatnom, nem erre vallanak. A minister urban megvan az akarat a nagyotalkotásra, az eszközök azonban nem adatnak meg neki, és igy szárnya szegetik minden jóindulata mellett is. Abban a reményben fogadom el a költségvetést, hogy minél előbb és lehetőleg a beruházások tételéből is a legszükségesebb és legégetőbb tételek dotáltatni fognak. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a középen. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik

1

? Fitz Arthur jegyző: Gömbös Gyula! Gömbös Gyula: T. Ház! Nekem is az a tisztelétteljes felfogásom a népjóléti és munkaügyi költségvetés tárgyalásánál, hogy itt tulajdonképen sem ankétekkel, sem felszólalásokkal, sem kritikával a dolgon segíteni nem tudunk, hanem itt egyszerűen arra az elvi álláspontra kellene a t. Háznak helyezkednie, hogy a népjóléti minister urnák annyi anyagi erőt adjunk rendelkezésiére, amennyi a tervek megvalósításához - szükségest. Végtelenül nehéz a költségvetéshez hozzászólani a Programm ismerete nélkül. Felfogásom az, hogy az egész népegészségügyet összefoglalóan egy törvényjavaslatban kellene a Ház elé hozni abból a célból, hogy minden kérdést, amely a népegészségüggyel és a szociális kérdésekkel kapcsolatos, röviden letárgyalhassunk s alkalmat adjunk a minister urnák arra, hogy ezen elindulva s a törvényre támaszkodva, megoldhassa mindazokat a kérdéseket, amelyeknek megoldását magunk is fontosnak tartjuk. Én tehát egy egységes programúinak vagyok a hive a népegészségügy és a szociális politika terén, amely egységes programmal szemben, merem állítani, ebben a Házban senkinek sem lehet kifogása. Ha van ugyanis tárca, amelyről azt lehet mondani, hogy nincs politikai tartalma, akkor ez a népjóléti tárca. Ennek a Háznak mipden pártja hangoztatta a képviselőválasztások idején a szoeiális programmot s nemcsak a szociáldemokrata párt, hanem — örömmel állapítom; meg — a Háznak minden pártja, hogy ugymondjam, majdnem egész politikájának tengelyévé avatta a szociálpolitikát. Épen azért azt hiszem, megtalálható az egységes front abban a tekintetben, hogy azon konkrét javaslatok alapján, melyeket a t. Ház elé terjeszt a népjóléti minister ur, mi egy olyan felhatalmazást adjunk a minister urnák, amelynek segítségével tényleg korszakalkotó, nemzetmentő munkát végezhet. (Strausz István: Pénzt is kell adni neki azután!) A képviselő ur méltóztatott az előbb beszélgetni és igy nem hallotta, hogy ezt is emiitettem beszédemben. Hunyady Ferenc igen t. képviselőtársam az ivóvizkérdésről beszélt. Csak annyit va-' gyök bátor megjegyezni, hogy körülbelül 300 község van Magyarországon, ahol egyáltalán nincs ivóvíz, jobban mondva, nincs élvezhető ivóviz. A magam részvétről tehát szintén csatlakozom gtróf Hunyady Ferenc javaslatához. Nem fogok én sem határozati javaslatot benyújtani, mert azt hiszem, a népjóléti minister ur e kérdéseket valószinüleg úgyis ismeri, csak alá akarom támasztani a nyilvánosság előtt ezt a kérdést és különösen alá. -akarom;