Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.

Ülésnapok - 1927-37

Az országgyűlés képviselőházának 37. ülése 1927 április 8-án, pénteken. 61 van szükség, hogy a szociáldemokrata párt kezéből a fegyvert kivegye, — t. i. azokat a szociális berendezéseket fogja megvalósítani, amelyeket a szociáldemokrácia követel, hogy a szociáldemokrata pártot Magyarországon legyőzze —• akkor azt látjuk, hogy ő saját magával nagyon is ellentétbe kerül. Mert más a szólam, és más a tett. A népjóléti minister ur az előbbinek nagy mestere, az utóbbinak, a tettnek pedig kerülője, mert ha mindig csak nagy és hangzatos beszédeket tartanak, mindig csak Ígérnek és semmit sem valósítanak meg és minden tetthez olyan előfeltételeket szabnak, amely ek

: teljesithetetlenek, akkor nem lehet remélni, hogy itt bármikor is teljesülni fognak azok a követelések, amelyeknek életbeléptetésére a munkásság clyan régen hiába vár; i

: Amikor a népjóléti minister ur tegnap Propper Sándor képviselőtársamnak a munkanélküliség: elleni biztositásról szóló beszédére válaszolt, azt mondotta, hogy ezt meg kell előznie az állami munkaközvetítésnek és csak azután lehet megcsinálni a munkanélküliség elleni biztosítást. Erre én azt vagyok bátor mondani, ugy a népjóléti minister úrra mint Dréhr államtitkár úrra vonatkozólag, aki szintén nagyon értékes cikkeket szokott irni, amelyeket én mindig^ elolvasok, hogy más az irás és más a tett. Mert az állami munkaközvetítést nem lehet megcsinálni. Hiszen ez az intézmény fennáll már ebben az országban, azonban látjuk, hogy a gyakorlati életben nem válik be. Nem azért nem válik be, mert a szervezett munkásság ellenállóképessége olyan nagy, hogy ez az állami intézmény nem tud boldogulni, hanem azért, mert az állami munkaközvetítő a gyakorlati életben nem kvalifikált munkásokat tud közvetíteni, de szakmunkásokat ez a hivatal mostani szervezetében nem tud közvetíteni ugy, hogy ezzel a másik érdekelt fél, a munkáltató is meg legyen elégedve. Ez lehetetlen dolog, ehhez szakszerűség kell, ezt csak minden szakma külön-külön tudja elvégezni. Mert ha \alamely asztalosműhelyben vagy gépgyárban kell egy munkás és a munkáltató odafordul a közvetítőhöz, annak a közvetítőnek tudnia. kellene azt, hogy abba a gyárba, műhelybe, nyomdába vagy akármilyen munkahelyre milyen munkást közvetithet, hogy az a munkás ott hasznavehető is legyen. (Dréhr Imre: Majd fogja tudni!) Egy olyan intézmény, mint amilyen mai formájában már fennáll vagy amilyen az ! igen t. minister ur vagy az államtitkár ur elgondolásában megvan, ennek a feladatnak nem tud eleget tenni (Dréhr Imre: Majd meglátjuk!) és ezért nemcsak a munkások, hanem a munkaadók sem fordulnak az állami közvetitőhöz. Talán akkor, amikor — mondjuk — egy tiszteletreméltó köztisztasági munkásra van szükség, ezt ez az intézmény is közvetíteni tudja, de ha egy mechanikust, betűszedőt, vagy vasesztergályost akar közvetíteni s nem ismeri a munkást és azt a munkahelyet, ahova neki közvetítenie kell, akkor ; nem válik be. (Dréhr Imre: De majd ismerni fogja és azt a kunsztot, amit a szakszervezet megcsinál, mi is megcsináljuk!) De az állami munkaközvetitő azért* sem tud boldogulni, mert autonómia nélkül, paritásos alap nélkül. egy ilyen intézet épenugy nem tud boldogulni, mint ahogy a Munkásbiztositó autonómia nélkül nem tud előbbre jutni. (Dréhr Imre: Jósnak csapott fel a képviselő ur!) Egy másik ellentét a népjóléti minister ur cikkében az, hogy nagyon helyesen sikra száll többé-kevésbé a kollektiv szerződésért. A szervezett munkásság is ezt akarja, mert a kollektiv szerződés ipari békét jelent. Sajnos azonban, hogy csak nagyon kevés szakmában van Magyarországon kollektiv szerződés. De ha kollektiv szerződésről beszél a népjóléti minister ur, akkor nem beszélhet olyan értelemben munkaszabadságról, ahogyan azt ebben a cikkben lefekteti és amit önök és a népjóléti minister ur is e cím alatt értenek. A kollektiv szerződés a munkaszabadsággal összeférhetetlen. Mit jelent a kollektiv szerződés? Jelenti a munkáltatót és a munkást illetőleg is a szabad mozgásnak bizonyos korlátozását az iparon belül. Ha pedig ennek a kollektiv szerzőr désnek keretein belül van munkás vagy munkáltató, — egészen mindegy — aki nem respektálja ezt a kollektiv szerződést, nem respektálja azokat a feltételeket, amelyek a kollektiv szerződésben szabva vannak s nem teljesiti azokat a feltételeket, amelyeket egy ilyen egészséges kollektiv szerződés igényel, akkor munkaszabadságról nem lehet beszélni, sem a munkáltató, sem a munkás részéről. Amit itt a parlamentben és másutt is beszélnek, hogy valahol azért nem engednek munkást dolgozni, mert politikai felfogása más, ez nem egyéb, mint hozzá nem értés, az őszinteség hiányából fakadó kijelentés és ürügy. Semmi egyéb. Itt azonban arról van szó, hogy a, magyar karmány. a közszállitási szabályzatokban azt mondja, hogy az a munkáltató részesül előnyben a munkák kiadásánál, aki a kollektiv szerződést betartja, amennyiben az illető iparágban kollektiv szerződés fennáll. Ha még ez a kormány is respektálja egyik elődjének ezt a rendelkezését, akkor nem lehet a munkaszabadságról olyan felfogással, mint amilyennel a népjóléti minister ur ir és beszél. Épen ezért rá kellett mutatnom arra a körülményre, hogy amikor kilátásba helyezi, hogy a kormány — mégpedig ugy a népjóléti minister ur, mint a belügyminister ur — olyan törvényjavaslatokkal fog a parlament elé állani, amelyek a munkaszabadságot Magyarországon biztosítani fogják, olyan értelemben, hogy aki akar, dolgozhat a (kollektiv í szerződés rovására |is, akkor is; ha nem akar a munkásszervezetekbe belépni, hanem külön akar állani, akkor a kormány nem akarhatja őszintén a kollektiv szerződést sem, mert ez a kettő nem fér össze. Vagy az egyiket vagy a másikat meg lehet csinálni, de mindkettőt nem. (Petrovácz Gyula:^ Teljes szabadságot akarunk!) Teljes szabadságot a sajtó terén! (Kabók Lajos: A kizsákmányolás terén nem akarjuk a teljes szabadságot! —Petrovácz Gyula: A teljes szabadságot bárhol! — Propper Sándor: A Máv. gépgyárában isi — Petrovácz Gyula: Ott is! — Kéthly Anna: Meg a dohánygyárban!) A magyar szociáldemokrácia ellen azt a vádat hozzák fel, hogy nemzetközi. Nos, nem olyan régen az egész világ ünnepelte Bécsben Beethoven emlékét. (Meskó Zoltán: Ő máskép muzsikált, mint maguk!) Meghívták oda, a magyar kormányt is, a kormány pedig elküldte a népjóléti ministert, a mostani helyettesministerelnököt Bécsbe, hogy ott tanuja legyen -annak a szép ünnepségnek. Ez alkalommal természetesen Vass népjóléti minister beszédet is mondott, mégpedig a nemzetköziségről is. (Propper Sándor: A nemzetközi szolidaritásról!) Bámulattal olvastam, milyen beszéd volt ez, inert ezt a beszédet én teljes mértékben áláirom. (Felkiáltások a jobboldalon és a középen: Akkor rendben vagyunk! — Meskó Zoltán: Akkor már bent van az egyenesben!) Örültem ennek, mert ez a beszéd kifejezésre juttatta, hogy a magyar kormány híve a nemzetköziségnek.